Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-12 / 7. szám

a hibás „Természetrajz" cimet viseli, igazán tudománynak is alig tekintetett. Ezen ma már hibás elnevezést különösen a negyvenes évek előtt nem lehetett épen rosznak mondani, mivel a tudomány, mely e nevet viselé, csaknem pusztán a természetben előforduló tárgyak egyszerű külső leírásával foglalkodott, s a tudomány e kiskorú állapotának megfelelőleg, a búvárok legnagyobb része egyedüli feladatnak tekintette, a természeti tárgyak nagy részét összegyűjtve, az egyes tárgyak természetrajzi leírását adni, osztályozván azokat egy bizonyos rendszer szerint. Azonban e tudománynak, mai álláspontján, egészen más föladata van, t. i. ismertetni a természetben létező tárgyakat nemcsak külsőleg, hanem egész valójukban. Előadni azok származását, fejlődésüket bonci és vegyi szerkezetüket, szerveiknek alak és élettani jelentőségét, s azon okbeli viszonyokat, melyek a szerves és szervetlen külvilág között léteznek. Ezeket fölfedezve észszerűen összehasonlítani a bonc és szövettani szerkezetre s a kifejlődésre, valamint a vegyi szerkezetre és él ttani működésra vonatkozó tényeket egymással stb. Ily hatalmas lépés állal kibontakozván e tudomány ága a régibb természetrajzi iskola zsibbasztó uralma alól, jelenben valódi természettudomány, s mint ilyennek többé nem egyedüli célja a felmerülő tüneményeket elősorolni, hanem azokat meg is fejteni, azaz a tünmények okát és összefüggését kimutatni. Ennyire haladván a természettudományok ezen ága, csak is csodálkoznunk és sajnálkoznunk lehet azon, hogy gymnaziumaink nagyobb részében még jelenleg is oly kevés gondot fordítanak ennek korszerű tanítására, sőt bátran ellehet mondanunk, hogy azt tudománynak is alig tekintik. Ezen állitásom valódiságának bebizonyítása végett csak egyre hivatkozom: az úgynevezett érettségi vizsgálatokon a szigorlónak mind azon tantárgyakból vizsgáznia kell, miket gymnáziumi éveiben hallgatott; csak is ez egyetlen az, mit vizsgatárgyul föl nem vesznek, hogy ez által kitudhatnák, mily fogalmai s ismeretei vannak az életbe lépő ifjúnak a természet azon tárgyairól, tüneményeiről, melyek között él, melyekkel minden pillanatban találkozik. Én ugy hiszem, az e téreni ismeretek, nem kevésbbé szükségesek a valódi műveltséghez, mint a nagyköltők és classicus írók szellem szüleményeinek ismerete s a történelmi és egyéb müvek olvasása és tanulmányozása, s előttem legalább igen is okszerűnek látszik, hogy azt, mivel igazán testileg lelkileg össze vagyunk nőve, legalább oly mértékben igyekezzünk megismerni, mint a távolesőt, a rendkívülit. Lehet, találkoznak egyesek, kik soraimra azon ellenvetést teszik: igen, de a gymnázium eszményi céljának ily eljárás szerint megfelelni képes nem volna, mert hiszen annak célja a ondolkodási eszme felköltése; megengedem, de nézetem szerint célja e mellett a tárgyi világba is bevezetni a növendéket, melynek felfogásánál megítélésénél gondolkodási képességének erejét, hatályát kimutathatja, itélő s következtető tehetségét nagyban gyakorolhatja. Nem értem én azt, hogy a gymnáziumban a természettudományok egész terjedelemben adassanak elő, mert hiszen az teljes lehetetlen, hanem igen, hogy ne a természetrajzi leirás képezze az itteni tanítás egyedüli tárgyát, hanem annak tudományos részéből is adassék elő annyi, mennyi képessé tegye a növendéket majd az egészen tudományos előadás megértésére, a legmindennapibb tünemények megfejtésére kimagyarázására annyival is inkább, mivel mig más tudományban alkalom nyilik magát bárhol is kiképezni, addig e téren tudományosabb mélyebb ismeretekre jelenben csak is egyetemeken tehet szert. Ha ily irányban vezetjük növendékeinket, s nem csak arra igyekszünk megtanítani, mit lehet különben is tudnak p. o. hogy ez vagy ama fa 15—20 ölnyi magasra is megnő, vagy pedig, hogy a gyönyörködtető rózsa különböző színváltozásokban fordul elő, hanem mint egy szemmel láthatólag megmutatjuk, miként érhet el azon emiitett fa oly magasságot, s mi okozza a virágok e különböző szinét sto., bizonyára érdeket keltünk növendékeinkben a természet iránt, s a legnagyobb rész kedvenc tantárgyaivá fognak válni az eddigi rendszer miatt megutált természettudományok. Az állami iskolákban e tudományok helyes tanításáról gondoskodva van, reméljük, hogy felekezeti iskoláink is követni fogják a közoktatásügyi minisztérium ez üdvlis tettét, s igyekezni fognak a korszerű tanításhoz szükséges segédeszközök kisé költséges megszerzésében is, melyek közül csak az eddig majdnem mindenütt nélkülözött górcsöveket említem, mint a melyek nélkül a legképzettebb tanár is csak oly eredményt mutathat fel, mint egy gazda, kinek terjedelmes földbirtoka van, de a müveléshez szükséges főbb gazdasági eszközöket teljesen nélkülözi. Buza János term. tud. tanárjelölt. tfyilt levél Édes Alberthoz. Tisztelt barátom ! A csudákról irt cikkedet olvasván, néhány percig tartott gondolkodás után azon meggyőződésre jutottam, hogy korunk a polgárosodás férfi korát elérte. Ideje is! mert hiszen mindenütt találkozunk az uj eszmékkel s reformokkal. Csak a reformátió fokozatos emelkedése szűnt meg; csak hitcikkeink tisztázására nem emeltetett szózat. Pedig már azon időben, midőn az ó hit az ujjal élethalálra küzdött, a nagyhírű és tekintélyű Oláh Miklós püspök, ki meggyőződésből védte a maga vallását az uj tanok ellen, maga elismerte, hogy a kath. egyház tanán sok igazitni való van. Hát a mienken azért mivel reformált, nincsen-e? melyben szintúgy mint a rómaiban, a kijelentett vallás dogmák bilincsei közé szoríttatott. Én ugyan hiszem a kijelentett vallást, de nem azt, melyet mielőtt elfogadni képes lennék, magammal kell tusokodnom; hanem azt a kijelentett vallást, mely fűben fában s minden élő lényben nyilvánul, mely a maga örök