Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

1605 143 0 lön nézetű közegek közt utoljára a kormánytanács dönt. A lelkészek az állam által fizettetvén, ennek rendelkezése alatt állanak s a gyermekeket ennek parancsára a megszabott évek szerint vallásoktatásban részesitik (V. ö. Zürichkanton egy ház ti gyét illető törvény „Utazásom" függelékében, továbbá .* Gesetz über das gesammte Unterrichtwesen desKantons Zürich,) ki volna az, a ki nálunk ily viszonyok után vágyna? Révész I. legkevésbé ! Tekintve azt, hogy Zürich kanton hajdan egészen református polgárokból állott, (a lakosság 95°/«-ka most is az,) s meggondolva azt, hogy a vallásszabadságnak hajdan nem az az értelme volt a mi napjainkban : ily viszonyokban, a régi fogalmak szerint, a ref. egyházra és a lelkekre nézve sérelem alig rejlett. De napjainkban, midőn az utolsó évtizedben a lelkiismereti s egyéni jogokat és az államnak az egyháztól való teljes elklilönzését eddig nern sejtett mérvben látjuk mindenfelé érvényesülni, ily intézkedéseknek nincs jövőjük. S valóban azt látjuk, hogy dacára annak, miszerint az isk, törvény 1859-ben, az egyházi pedig 1861-ben hozatott, mindkét törvény gyökeres revisió alá van fogva, még pedig abban a szellemben, mely az eddigi „felekezeti mederből" a tanügyet más irányba' kivánja vezetni. A tanítói zsinat már 1868-ban javaslatba teszi, hogy a lelkészek ne legyenek többé hivatalból tagjai az isk. hatóságoknak (B e r i c h t Über die Ver'h and 1. der Z ii r c h. Schuls y n o d e v. J. 1868. B e i 1 ag e III), a lelkészek részéről viszont az az óhajtás nyilvánul, hogy az állam ne taníttassa a vallást, hanem csak engedjen időt arra, hogy ezt az egyház teljesíthesse. (Amtlicher Auszug a u s den Prot. d. Synode der Zürch. Geistlichkeit. Von 27—28• oct. 1868.) Csakhamar ezután t. i. 1869-ben az alkotmányon változtatás történt, a mennyiben kimondatott, hogy vallási és egyházi dolgokban többé sem egyesekre, sem szövetségekre sem községekre semminemű kényszert sem szabad gyakorolni. Ettől kezdve az iskolai tanítás eddigi törvényesen kötelező felekezeti jellemét elvesztette. Mint Schweic más kantonaiban ugy Zürichben is röktön gyakorlati hasznát kívánták venni a szentesitett szabadságnak, a mi egyebek közt az eddigi egyházi vallástanítás megtámadását vonta maga után. „Jobbról és balról" igy irnak onnét „csupán a túlzók kívánják azt az egyházra bizni De hogy mint iskolai tantárgy csupán facultativ leeud a tanulókra nézve., az iránt csakhamar minden kétségnek el kell oszlani. Az iskolai hatóságok számára fölmentési jogot sem szabad adni, mert e fölmentési kívánat megalapítása s ilyennek szükségesvolta már magában észbeli kényszer lenne." (S c h w e i c. Lehrerzei t. 1870.7. sz.) Természetesen, hogy a confessíó hívek sem nézik összedugott kézzel a dolgok ezen fordulatát." A Zürichi „Keresztyén-egylet" engedélyt kért és kapott, hogy Zürichben egy magán tanitóképezdét állithasson benlakással összekötve. A tanitók periodicus választásának törvénybe igtatását, némelyek azon párt politikai műveletének tartják „mely középkori állapotokkal, hit és lelkiismereti kényszerrel, inquisitióval s a másként hivők üldözésével kacérkodik, s mely mindig azon gondolattal vigasztalja magát, hogy az evangyéliumi szabadságnak még eljő az a korszaka, a mikor minden tani;

ót kilehet csapni, ha szentül el nem hiszi, hogy a csonttöréseket kézrátevéssel és imádkozással meg lehet gyógyítani. („V e r h. d. S c h u 1 s y n.") Az 1869-diki alkotmányi határozatnak további következménye lőn, hogy az 1861-iki egyházi törvényt lehetetlenné tette. Az országos ref. egyház az eddigi értelemben létezni tagadhatatlanul megszűnt, eddig nem élvezett önállóság gyakorlására utasíttatott, minek következtében, mint velem Finsler antistes ur Zürichből közleni sziveskedék, a zsinat már egy uj egyházi törvényterven dolgozik, mely a legérdekesebb' összevetésekre szolgáltat alkalmat. Autonómiáról, oly értelemben mint nekünk van, itt ugyan még szó sincs, sőt ellenkezőleg a nép nagy része követeli még mindig patriotismuöból, hogy az állam és az egyház azonosulva maradjon, de miután az érdjkek összeütközése kifejlett, a bizalom többé helyre nem állitható s mind hangosabbá válik a kívánság, hogy a viszonyok oly módon rendeztessenek újból, hogy egymástól mindketten kölcsönösen függetlenek legyenek, s egymásnak kölcsönösen szolgáljanak kivált az iskola terén, melyre mindkettőjüknek szükségök van" stb. (H e i s z lelkész előadása az 1869. nov. 28 leik. zsinaton.) íme ekkép áll „a felekezeti meder" ügye Zürichben ! S mit mondjunk arról Poroszországban ? Poroszországban ezen meder ugy a mint jelenleg fennáll s a minőnek R. kivánja, legnagyobb részben törvénytelenül állott elő, melytől a szabadelvű közvélemény teljesen elidegenült s mely azt idézte elő, hogy a porosz népiskolák fejlettség tekintetében más országok intézetei mögött ujabban észrevehető kép elmaradtak. G n e i s t Rudolf egyik ismeretes iratában (Die c o nf es sionell e Sch'ul e. Ihre Unzulässigkeit nach preussischenLand e s g e s e t s e n. Berl. 1869.) kifejti, hogy itt, hol hajdan az iskola ép, ugy mint Európa egyéb államaiban, az egyház járu'éka volt, mintegy 150 év óta az iskolák felekezeti jelleme megváltoztattatott ; az által t. i. hogy a törvényes tankényszer behozattatott, az egyházak egyenjogúsága kimondatott, az iskolai költségek viselése közteherré tétetett: „az iskolák felekezeti jelleme e 11 ö y ö 11 e t, e 11." (14 s köv. 1.) Az egyházaknak nem csak törvényhozási és kormányzási hatósága nem volt a tanintézetekre nézve, melyekre az Allgemeines Landrecht (Theil II. Tit. 12.) kimondja, hogy „minden nyilváyos iskola állami i nt é z m é n y," hanem a törvény ott, hol az iskolákról intézkedik, gondosan kikerül minden hivatkozást a fe-