Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

1607 16t S lekezetiségekre, ugy hogy bsoneazokak még csak neveik sem emiittettek. És ámbár a vallástanítás a köteles tantárgyak közé volt iktatva, de a többi tantárgyak tisztán tudományos és pädagogikai szempontokból taníttattak, az egyház hitelveitől és dogmáitól függetlenül, s a tanitói személyzet is, bár a helyi hatóságok jobbára a község hitvallását követő egyént szoktak is a tanítóságba alkalmazni, önállóságot vagyis inkább államhivatalnoki jellemet nyert. Azonban az a rendszer, mely I. Frigyes Vilmos óta ekkép nagy fáradsággal fejlesztetett, 1840 óta a d')ntő körök előtt „keresztyénieden" s az állam és egyház, alapeszméinek m^g nem felelő szinben ttiut fel, minek következtében „a kormányzás utján a törvény elcsavartatott" s az iskolák, ismét ,,egybázias" színezetet nyertek. ,,Az uj irány" ugy mond Gneist , feltartóztatás nélkül érvényesül 1848. óta, még pedig legközelebbről a kath. egyház törekvéseivel, melyet az állam újra felszabadított. Az emberi természetben gyökerezik, hogy azok, kiknek az ő egyházuk magasabban áll mint a mi államunk, mindig készek a legkülönbözőbb pártokkal kezet fogni, a mennyiban azok a szent egyház hatalmát gyarapítani hajlandók. Efféle pártcoalitiók által elsőben is az egyházról szóló határozatoknak és al" kotmány cikkeknek ama kétes értelem adatott, melyet az ellentétes álláspontokról óhajtottak. Ultramontán részen tudták, hogy minden két értelmüség végre is csupán nekik válik hasznukra, miután a socialis pártalakulások múlékonyak és változók, a római egyház absolut monarchiája pedig állandóan és rendületlenül egy célra tör. Minden pártirányzat kedvét'keresvén npki, azon előnyös helyzetben volt, hogy mindeniktől azt fogadta el a mi elfogadható volt. Csak ham r a pártok ajánlkozásai után az 1848. évi excessusok által aggasztott államkormány előzékenysége következett, mely kérte, hogy „egy istentelen és jogtipró hatalmas irány elleni harcában az erősségeiben megrendült társadalmat oltalmazza." Ezen erősebb s céljával tisztában levő félnek nyomdokaiba léptek az evangelikus részről nyilvánult egyházi törekvések. Termszetesen az átalakítás müve az elemi iskolákon kezdődött meg. Aztán következett a központi rendelet, a felsőbb „katholikus", s aztán pedig az „evangyelikus" iskolákra nézve. Az uj közigazgatósi jog legelsőben is a törvényes nyelvhasználat önkényszerü megváltoztatása által ^képződik ki. Azon nyilvános iskolát, melyben az evang. hit szerint tanították a vallást, elnevezték evangélikus iskolának, melyben a kath. hitet tanitották k atholikusnak. Miután az egy tanítóval bíró népiskola csak egyik vagy másik féle vallástanitást nyújthat, azt mondják: az elemi iskola szükségkép vagy evangelikus vagy katholikus. Miután a felsőbb isko'ák is a többség szerint csak egyik vagy másik vallásoktatást nyújtják, azt mondják : a felsőbb iskolák is szabály szerint evangélikusok vagy katholikusok. Miután két féle vallásoktatást is nyújtanak de facto néhány, habár kevés számú iskolában, azt mond -ják : „simultan iskolák" is vannak, ezek azonban tömeges szabály elleniséget képeznek, a mely csak kivételes engedélyezésen alapul. Miután tehát a nyilvános iskola minden esetben vagy evangelikus vagy katholikus, vagy mindkét hitszerint nyújt vallásos oktatást, azt mondják : minden porosz iskola vagy evangelikus vagy katholikus felekezetű vagy: simultan iskola. Alapelvül van felvéve: „A porosz iskolák felekezeti iskolá k." E hamis nyelvhasználat és fogalomzavar lassanként arra szolgált, hogy a porosz iskolák valóban egyházi iskolákká hanyatlottak vissza, a törvény és a törvényes fej • lődés ellenére, a mi Gneist szerint négy irányban tapasztalható; t. i. I. A vallástanítás és a vallási áhítatok és a gyakorlatok teszik főrészét és súlypontját az iskolának. II. A tudományos oktatás önállósága megszűnik, vagyis történet, nemzeti irodalom, nyelvek sőt természettudományok is oly szellemben és tartalom szerint kezeltetnek, a mint a felekezeti érdekek és hit igazságok kívánják. III. A tanitói személyzet hatásszerü önállósága elenyészik, vagyis a felekezeti iskolábana tanitó egyházi emberré lesz : zsidó tanitó keresztyén iskolából ki van rekesztve, hol több tanitó van, azok mind egy valláson tartoznak lenni. IV. Az iskolák főfelügyelete az egyházat és nem az államot illeti vagy is más szóval, az állam ügyeljen a vagyonra és bevételre, de az egyháznak folyvást őrködnie kell a felett, hogy az egyházi szellem áthassa az egész nevelést. (I-. m. 39—48 11.) És most, ha haHjuk Révész Imrét; lényegileg nem ugyan ezen követeléseket formálja-e ő iskoláink irányában, melyeket Gneist kárhoztat ? Nem ugyanazon zavarban van-e ő a porosz iskolák felekezeti jellema felől, mely itt vázolva van, midőn bizonyítgatja, hogy Poroszországban a nyilvános iskolák csakis felekezetiek ? S nem szerfölött meglepő-e midőn egy tudós, ki ellenfeleinek a vékony ismereteket ezerféle alakban hányja szemökre, szabadelvüségének megóvása végett papírra teszi ezen óvást: Poroszországban a jelenleg többségben levő politikai és egyházi párt oly túlzásig f e s z i t i az iskolák felekezeti jellemét, hjgy azzal szemban Gneist és mások ellenzését, részemről csak helyeselhetemw

(Figy. 1461 ?) Valóban, ha helyesli, akkor saját nézeteinek és kívánalmainak ellenzését helyesli, a miről aztán már nem tehetünk. Egyébiránt, ha Révész I. komolyan azt vallja, a mit némely szavaiban ielent, hogy t. i. állami vezetés nlatt kívánja látni a tanügyet, babá: felekezeti