Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

ír; 03 1004 tén ugy szabja meg a felekezeti iskolák vezetését, mihez ott a tanterv meghatározása s a tankönyv- monopolium is tartozik, a mint neki tetszik, s intézkedéseire az országgyűlés beleegyezését is csak kivételesen kéri ki. A legfőbb egyházi hatóságot képező konsistorium kebelében 1865-ben az isk. ügyek igazgatására egy külön osztályt állit fel, rendelkezik, hogy a lelkészek alkalmas isk. felügyelőkké képeztessenek, megszabja még a vallástanitási kézikönyveket is. Az országos képviselet meghatározza, hogy az iskolai székekben a biró vagy polgármester a lelkész mellett társelnök legyen, hogy minő tanterv lövettessék a képezdékben, minő fizetés adassék a tanítóknak slb. Hasonlót mondhatunk átalábau Szászországr ó 1 is, az egyházigazgatás itt is az állam kezei közt van, mely egyebek közt péld. megszabja azt is, hogy mikor válnak emeritusokká a lelkészek. Mind a három országban az állam szabja meg a népiskolák, praparandiák és tanítói seminariumok tantervét, mint erről a porosz Regulativak, a würtenbergi 1866-diki és a szászországi 1859-diki seminaríum tervezetek tanúskodnak ; az állam kijelöl-, hogy micsoda és hány ének, hány bibliai mondat, miféle biblia történetek, minéniü pericopák, melyik katekizmus tanitassanak be, s á talában mindenik tantárgyból mennyi és minő módszeren sajátíttassák el. Megszabja a tanitók vizsgája, képesithetése és alkalmaztatása módját. Poroszországban az államkormány megparancsolja a lelkész jelölteknek, hogy miképen, hány heti képezdei hospitálással készítsék magokat elő leendő iskolafelügyelői tisztükre, melynek mikénti gyakorlása tekintetében ismét hasonló eredetű utasítások bocsáttaták közre stb. stb. — Lehetnének-e a mi prot. lelkészeink ily kormány-hivatalnokok ? Egyházkerületeink mit szólnának az állambiztosokhoz és a Budáról vagy Bécsből kinevezendő egyházkerületi ülnökökhöz, a kormánytól megszabott tantervekhez, vallástam kézikönyvekhez és tárgyakhoz ? és igy Poroszorországban a lelkészek átalában véve ugyanazon politikai pártállást követik, melyet a kormány vall, ez és azok egyaránt elleLségei minden egyéni szabadságnak s minden valódi haladásnak* a szellemiség terén. Köztök összhangzás és egység létezik. Egy német lap írja ide vonatkozólag, hogy a „közvélemény azt magától érterdő dolognak tartja, hogy a ki lelkész, politikai reakcionarius is, s nincs is afelől semmi kétség, hogy a „Landrath és Landpastor" egy kézre dolgozása a politikai választások kimenetelére igen sok választó- körben nem csekély tényező szokott lenni" (P r o t. Flugblät. 187022. 1.) Megvan-e nálunk, hol a protestáns egyház háromszáz évig üldöztetett a kormány által, ez az egység átalában a kormány és a lelkészek közt, kivánatos-e az oly értelemben, hogy kötelességszerűvé és hagyományossá váljék ? — A kormány továbbá vallási dolgokban nem intézkedhetik a nélkül, hogy egyik vagy másik egyházi pártot megne sértse s ezek küzdelmeibe ne ártsa magát, a mi mai időben nem igyéb, mint a szerepek helytelen felcserélése s lelkiismereti erőszaktétel. A porosz kormány vallástani intézkedéseit s a korláton tulcsapkodó confessionalis irányzatát ez idő szerint becsmérlik a liberálisok és a törvény szigorú hivei, mig másutt meglehet az orthodoxuk panaszkodnak. Szászországban péld. ez utóbbiak oly kevéssé vannak megelégedve az iskola „felekezeti medrével," hogy 1860-ben számos papi testületek az egész országban levő tanitói kart a biblia, káté és vallástanítás iránti közönyösségről vádolták (P. Päd. Bl. 1870. 3. sz); ellenkezőleg Dresdában városi küldöttek 1866-ban felszólittatni kívánták a kormányt, hogy az iskola és egyház teljes külön választása érdekében intézkedjék, mely törekvésnek ott lelkészi körökben is több-több pártolói vannak (Wolf r. 1867. 91 lapon.) A mi végre Z (triebet illeti, melynek iskolai viszonyait Révész követendő mintaképül ttizi ki a magyar prot. egyházra nézve, ez egy sajátságos hivatkozás! Polemizálni a magyar isk. törvény ellen abból a szempontból, hogy az sérelmes az egyházak autonómiájára nézve, s aztán végül röviden azt mondani : hogy mi Zürichet fogadjuk el példány képül ! a különösnél is különösebb. Először különös azért, mert a magyar isk. törvényen valamint az annak foganatosítására kiadott kormányi szabályzatokon és tanterveken is épen a zürichi állapotok tanulmányozása vehető észre nem kis mérvben, s különös továbbá s főképen azért, mert amire nézve a magyar népisk. törvény s a zürichi törvény közt elvi ellentét létezik, a mi t. i. a zürichi s az annak végrehajtását illető szabályzatokat az egyház és nevelés valamint az állam és az egyház közti viszony tekintetében a mi iskolai törvényünktől megkülönbözteti, az Zürichben helyes lehet tán, de nekünk nem való, h o ml o kegyeli e 8 t ellenkezik azon igényekkel és kívánságokkal is, melyeket egyházunk s Révész Imre a magyar prot. egyház nevében támasztott és táplál. Zürichben, hol a világi hatóság vitte keresztül a reformációt, az egyházi önállóság az állami hatalom által még inkább el nyeletett, j mint a fentebb említett országokban, mert miután Zwingli theokratikus elvekből indult ki, s maga akarta, hogy isten igéjét is az állam „kezelje", itt a két féle intézmény jóformán egymásba olvadott, s köztilök a külsőleg hatalmasabb erőt vett a gyengébbiken. A legsarkalatosabb egyházi és vallási jogok itt jelenleg is az államkormány kezeiben vannak, ez határoz péld. az istenitisztelet, az egyház, vallástanítás, a lelkipásztorkodás ügyeiben, ez nevezi ki az antistest (superintendens), s a 7 tagból álló Kirchenrathba, mely a közigazgatást legnagyobb részben kezeli, s melynek az antistes egyik tagja, négy tagot ez választ. A kormány egyik közegére, a növelési tanácsra, melyben az egyház mint olyan képviselve sincs, van bizva egyebek közt, hogy a népiskolai vallástanitásnak tantervét és kézikönyveit saját tetszése szerint szabja meg és készíttesse el; igaz, hogy ezek ellen az emiitettem Kirchinrath kifogást tehet, de ily esetekben a kü-