Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-30 / 5. szám

Harmadszor. Nem áll, hogy a második lyoni zsinaton (1274) ugy a görögök, mint a latinok megegyezésével egy hitvallás fogadtatott el, melyben mondatik, hogy, a hit fölött támadt viták a pápa Ítélete által döntessenek el." Sem a görögök, séma latinok, azaz, a Lyonban összegyűlt nyugati püspöpök nem fogadták el ezen hitvallást, hanem a meghalt IV. Kelemen pápa küldötte Paláologos Mihály császárnak, mint az egyházi közösségbe való bevétetése feltételét. Mihály, a csak nem rég elfoglalt főváros bizonytalan birtokában, igen szorongatva Balduin latin császár és Károly siciliai király által, nagyon a pápára volt szorulva, ki egyedül volt képes főellenségét nyugalomra kényszeríteni, és így elfogadta az egyházi meghódolás feltételeit, melyeket a pápák szabtak elibe ; de a görög püspökök és nemzet makacs ellenmondása mellett. 0 az elibe adott formulát irásba foglalta, melyet a zsinaton felolvastak s követei megerősítettek. De maga is kijelentette otthon Konstantinápolyban, hogy a három engedmény, melyet a pápának tett, illusorius. (Pachymeres de Michaele Paláol. 5, 22.) Az összegyűlt püspökök nem voltak azon helyzetben, hogy e formula fölött véleményt adjanak. Negyedszer. A íiorenci zsinat decretuma itt megcsonkítva idéztetik; épen a főtétel, — melynek formulázása hosszas tanácskozás eredménye a görögök és olaszok közt, és a melyre legnagyob súlyt fektettek, mert az előzményeket csak az abban foglalt megszorítások, szerint kellett érteni, — hagyatott ki, t. i. ezen tétel : juxta eum modum, quo et in gestis et in sacris canonibus oecumenicorum conciliorum continetur. A pápa cálta, (Syn oec. VI, actio 13, 16, 18) s II. Leó pápa megerősítő iratában helyben hagyta : „ Anathematizamus — etHonorium, qui hanc apostolicam ecclesiam non apostolicae traditionís doctrina lustravit, sed profana proditione immaculatara subvertere conatu est."Hefele,a mostani zsinat;jjtitkára,Conciliengeschichte cimü munkája III.köt. 145. lapján ugy igazolja Honoriust,hogy ,,a békefenntartásért való aggodalmas gondoskodásból, a császári udvar iránt való kedveskedésből és a világosság hiánya miatt az orthodox tan helyes kifejezését elvetette, ámbár szivében orthodox volt." Perrone még többet enged meg róla, hogy t. i. dogmatikai irataiban az eretnekséget helyben hagyta ugyan, de nem tanitotta (Non haeresis assertae sed fotae reus fűit). Legkényelmesebben dönti el a dolgot Bellarmin, ki a zsinati actákat meghamisította. Mind a három theologus a legorthodoxabb hirben áll a római egyházban. Én részemről nem bánom, ha Honoriust igazolják az infallibilisták ; de akkor igazolatlan marad a hatodik egyetemes zsinat és II. Leo pápa, ki őt mint eretneket ok nélkül anatliematizálta. — Még egy pár adattal legyen szabad nekem is szolgálni a csalhatatlansághoz. Szent Athanasius irja, hogy Liberius pápa egy arianus hitvallást irt alá. Már most: vagy a szent nem beszél igazat, amit borzasztó volna még állítni is a pápa egyházában, vagy Liberius tévedett a hit dolgában! Perrone ezt személyes tévedésnek (lapsus personalis) nevezi, mert nem az egész egyház számára adott hitmeghatározásról van szó. Ebből már az következnék, hogy a pápa személyesen vallhat ugyan eretnekséget, tán épen kalvinismust is; de azért az egész egyház szamára mégis csalhatatlan biztossággal határozza meg az igazságot. — Marcellinus pápa, még a martyr-korszakban, áldozott a pogány bálványoknak. Anastasius. és a bibornokok ugyanis makacsul kívánták, hogy a pápa primátusának közelebbi meghatározásául tétessék még oda: juxta dicta Sanctorum. Ezt a görögök hasonló makacssággal utasították vissza. Ők jól tudták, hogy a kérdéses „szentek bizonyságtételei" közt jelentékeny inenynyiségü igen messze menő költött vagy meghamisított helyek találtatnak. Ugyanis, András latin érsek, egyik a szónokok közül, már a 7-ik ülésben hivatkozott a már említett Cyrill-féle bizonyságtételekre, melyek mióta Aquinói Tamás és IV. Orbán pápa általok rászedettek, nyugaton nagy és tartós hatást gyakoroltak, de most a görögök által vissza utasíttattak. Ezen kívül a császár még megjegyezte, hogy ha az atyák közül valamelyik a pápa előtt levélben udvarló modorban fejezte ki magát, abból nem kell mindjárt jogokat és szabadalmakat következtetni. A latinok végre engedtek, a dicta Sanctorum kimaradt a tervezetből, s helyébe mint a pápai primátus határa és mértéke az egyetemes zsinatok végzései és a szent kanonok tétettek. Ezzel az egész pápai csalhatatlanság képzete ki lett zárva, mert a régi zsinatokban és a mindkét egyházzal közös Izidor előtti kanonokban nemcsak hogy semmi nem találtatik, ami hosonló előjogra mutatna, hanem az egyház egész régi törvényhozása, valamint a hét egyetemes zsinat eljárása és története (mert ezek értettek.) egészen világosan oly állapotot feltételeznek, melyben a legfőbb tekintély a tan dolgában csak az összes egyházat illeti, s nem egyiket az öt patriarcha közül (mert csak az volt a pápa a görögök szemei előtt). Ezenkívül Bessarion érsek az összes görögök nevében kevéssel előbb kijelentette, kogy a pápa kisebb mint a concillium. (Tehát nem csalhatatlan. Sess. IX. Concil, Labbei XIII, 150) Tehát oly csonkítás, mely hamisításhoz hasonlít, ha a íiorenci zsinat határozatából épen a főtételt, melyre azok, kik a határozatot készítették legnagyobb súlyt fektettek, kihagyják. Azon tétel a görögök szemei előtt oly nélkülözhetlen volt, hogy kijelentették, miszerint seramit nem végezve fognak eltávozni, ha be nem tétetik. Abban is megkötötték magokat s keresztül is vitték, hogy a patriarchák minden joga és szabadalma a decretumban fentartassék; hogy pedig a patriarcháknak joga van a közös egyházi tan megállapításában önállólag részt venni, s nem kötelesek talán csak egy tévedhetetlen mester nyilatkozatainak magokat alávetni, magok a pápák is elismerték korábban. A felirat fogalmazója előtt még más ok is volt a tiorenci decretum megcsonkítására. Ugyanis, vájjon a latin szöveget eredeti, a göröggel megegyező szerkezetében adja-e, mint az Flavius Blondusnál, IV. Eugen pápa secretariusánál és a régi theologusoknál látható : quemadmodum et in actis Conciliorum et in sacris canonibus continetur? Vagy pedig ugy, amint azt először Abraham Bartholomaus meghamisította, hol az e t helyett e t i am áll ? Ezen etiam a decretum értelmét egészen megváltoztatja, s a pótlék szándékát megsemmisíti; mindazáltal, ámbár kézzel fogható hamisítás, átment a conciliumi gyűjteményekbe és a dogmatikai tankönyvekbe, pedig már jó ideje volna a botránkozás ezen kövét a keletiek 10*