Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-01-30 / 5. szám
ken a papi functio, csökkenni fog az erkölcsiség — vallásosság is. Erre tapasztalat után annyit felelhetek, miszerint régen bebizonyult szomorú igazság az, hogy a leányegyházakban rendesen nagyobb a hitbuzgóság, mig az anyaegyházakban mindig nagyobb a vallás és tárgyai iránti közöny. A mi pedig használhat Abaujnak, ugy hiszem használhat más hason körülményli megyéknek is. Mindenesetre az érintett módositás nem leendene céltalan munka, sőt erős hitem, hogy a közel jövőben meghozná kivánt szellemi gyümölcseit.— Egy abauji ref. lelkész. Yálasz a ..Biulamér és környéke" cimü cikkre. Midőn e becses lapok nagytiszteletü szerkesztősége szives volt ez idei 1-ső számban, ama kis melléklapon, a szerkesztői üzenetekben ezeket közzé tenni : „B eküldetett: Budamér és környéke"; nagy érdekkel vártam a további számot, illetőleg azon ellennézetek kiadását, örülvén, hogy találkozik a szomszéd érdekelt felek közül valaki, ki a szabad sajtóközegek igénybe vételével, siet helyes tapintatú s célirányos n éz e t e i t közölni azon helyi egyházi s iskolai kérdést illetőleg, mely ez idő szerint csakugyan felmerült a budamériúj anyaegyház és környékbeli hit rokonok közt, akik, mint modva volt, más anyaegyházakhoz tartoznak, de azoktól távól esvén, most rendesen a közel fekvő Budám érbe járnak istentisztpletre és gyermekeiket is ide küldik iskolába s kik közül némelyek már az iránt is folyamodtak az illető esperességhez, hogy eddigi anyaegyházuktól elváljanak s Budamérbe kebeleztessenek, mit az esperesség tekintetbe venni méltányosnak találván, kiküldött egy bizottságot mely maholnap megkezdi működését. S minthogy a viszonyok ily készülődő átalakulásánál szokott sok oly tárgy és kérdés előfordulni, mely felett egy pár őszinte, barátságos szót előlegesen a sajtó, útján is váltani mindég jó, sőt szükséges és üdvös is, azért méltán nagy érdeklődéssel várhattam a közlendő cikk ellennézeteit. De mennyire csalódtam, midőn a kijött cikkből Budám ér és környékén fennforgó egyh. s isk. ügyek tapintatteljes felderitése s önzetlen ügyszeretettel való taglalás helyett egy egyenesen igénytelen személyemre irányzott kiméletlen és merőben igaztalan megtámadást kellett kiolvasnom. Amint az aláirásból látom, e gúnyolódó megtámadást oly egyéniség irja és intézi, akit nekem neve után Ítélve nincs szerencsém ismerni, de nem is létezik ily név itt e környéken ; távolban pedig kit érdekelne ez ügy oly nagyon, s igy csudálnom kell „M a s z 1 o v s z k y" ur előtünését, de még inkább az ő alaptalan vádjait. M. úr ama „j u h a i r a" „méheire" s „c s ö ndes birtokaira" vonatkozó kenyérféltő kifejezései eléggé gyanittatják velem, hogy ki és mi beszél M. úrból. De hát mit is mond M. ur s mivel vádol engem ? s miért állitom én, hogy alaptalanok vádjai ? Lássuk, s Ítéljen a nagyérdemű közönség. M. ur vádaskodó cikkét, melyben engem általában ugy akar feltüntetni a tisztelt közönség előtt, mintha én valami esztelen törvényellenes eljárásokat követgetnék el új lelkészi állásomban, Budamér környékének hibás leírásával kezdi amennyiben 1848 /9 -iki nemzetőri harcról hires kassai, de egyszersmind budaméri hegyet Furcsa helyet Turcsának nevezi. Én jól tudom, hogy M. úr e vidékleirásban valami furcsát akart mondani, de — nem sikerült. Azután hozzá fog s mély gunynyal fölemliti azt, hogy én tavaly e becses lapok hasábjain Budamérről irt tudósításomban a többi közt„m agamat mutattam be anagyvilágelőtt, mintelső budaméri lelkészt." Igen, azt tettem. S miért ne ? A mivelt világnak magát bemutatni illemmel — nem szégyen, de sőt kötelesség köztudomásúvá tenni, midőn egy új anyaegyház alakúi s egy egészen új lelkészi állomás elfoglaltatik. Lám, milyen jó lett volna rám? ha M. úr is őszintén bemutatta volna magát cikkében legalább tudtam volna, hogy kivel van dolgom. További M. ur általam hivatalom elfoglalása alkalmával kimondott budaméri lelkész missiomat egészen félreértve, azt oly „t ö r e k v év é s e k n e k" melyek tilosak, elnevezni jónak gondolta. Mit mondtam én ? Azt, hogy : „B u d a m é r kis anyaegyház, de van lelkészének azon belső missiója: hirdetni a szent igét nemcsak a kevés számú budaméri híveknek, de azon számos környékbeli ide gyülekező hitrokonoknak is?" Ezen m i s s i o, hogyha annak lehet nevezni, gyakoroltatott itten már azelőtt is, midőn Budamér csak filia volt, mert valahányszor az abosi lelkész itten szolgált, a vidéki hivek bármely annyaegyházhoz tartoztak, mindig ide sereglettek, épen ugy, mint jelenleg. Én e helyzetet átlátva kimondtam az érintett m issiót s azt örömmel teljesitem is. S nyiltan bevallom, hogy rendes hallgatóságomnak száma háromszor-négyszer nagyobb, mint Budamérben lakó valamennyi hivek öszszege. Úgyszintén a gyónók és iskolás gyermekek nagyobb száma a vidékiekből kerül ki. De hát lehet-e őket elutasitani a templomból, az urasztalától és az iskolától csak azért, mert ők más anyaegyház tagjai? Én azt hiszem, hogy nem. És mégis találkozott egy valaki, M. ur bizonyosan fogja tudni, hogy ki volt az, aki ily kiuta-Igazán szükségtelen feleselgetés ! Azon szót hibásan szedték, s én a javításnál egy F betűt írtam ; de a szedő másodszor is T-nek nézte, mert a leírásban a két betű igen könnyen összetéveszthető. Uraim, legyenek egy kevés tisztelettel az olvasó közönség iránt, midőn pusztán személyes ügyeiket vitatják! E tárgyban bőven elég lett volna anynyit mondani, hogy „az ügy a törvény rendes utján foly." Több nem érdekli a nagv közönséget, a többi csak személyes versengés. Szerk.
