Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-30 / 5. szám

sitásokat kivan. De az esperesi hivatal is azt mondta, hogy azt tenni nem lehet. Az evangelium ésanép igazi barátjának inkább'örtilni, mint bosszankodni kell azon körülmény felett, hogy e vidéki hivek most minden negyedik vasárnap vagy néha nagyobb időköz helyett állandóan részesülhetnek a hitoktatásban. Oly functiokat pedig én nem szoktam végezni, a melyek hozzám nem tartoznak s a miért oka volna M. urnák azon szemrehányásokat tenni „elégedj em meg kényelmes állásommals b i z t o s j ó fizetésemmel," melylyel — nyugodt lehet —meg is elégszem, de a melyre ugylátszik, M. ur oly nagyon irigy szemmel tekintget. Hogy azonban némelyek csakugyan ide akarnak csatlakozni, azért engem ne okozzon én, nem csábitom őket. Csábitja s készteti őket erre helyzetök. Aztán tudhatja M. ur, hogy az ily egyházi a n n e x i o k nem türténhetnek ugy titkosan és erőszakkal statuscsinokkal és fegyveres betörésekkel, hanem békés, rendes a u~ t o n o m uton-módun, ahol M. urnák nem kell tartani valami erőszaktól és megröviditésektől. Ha M. ur tudja, nekem is kell tudnom, hogy törvény alatt vagyunk s azt tisztelnünk szent kötelesség. Azért hát csak ne vádoskodjék M. ur, s ne mondja hogy én mintegy erőszakkal „terelem az idegen juhokat aklomba" „stilo sanszapor itom anyaméhköpümetidegen méhrajokkal" és galádul „háborgatom mások csöndes birtokait." Meggondolta-e M. ur eléggé, hogy mit tesz az valakit ily szörnyű vádakkal illetni alaptalanul? és meggondolta-e azt is, hogy mit tesz az egy solid testületet sértegetni és gúnyolni —méltatlanul? VIert ön M. ur cikkében nemcsak az én személyemet, amit én kész vagyok megbocsátani, de ami több, a budaméri egyházgyülekezetet is sértve s gúnyolva támadta meg, midőn azt „üres akol"-nak „kopár föl cl"-nek bélyegezni merészelte. Üres akol! kopár föld ! — micsoda ü r e s és k op á r gőgös kifejezések azok, uram! ! Ha Budamér k i s anyaegyház,de azért nem üres. A mi k i c s i az nem semmi s ahol van valami, ott nincs üresség, mi pedig megvagyunk ahányan vagyunk s tudja, ha csak ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében — ott az egyház, t r e s faciunt Collegium, épen ugy mint e z e r e n. „Torna a legkisebb, Bihar a legnagyobb," azt tanultuk a magyar geographiában, de azért egyforma becsülettel biró mind a kettő az országban ; ugy Budamér is minden kicsinysége mellett csak oly megbecsülést igényel, mint az a nagy egyház,melyben M. ur él, s melynél még nagyobb is van, s ha M. ur dacára annak Budamért „üres a k o l"-nak nevezné , akkor azt kellene hinnem, hogy önnek vannak üres fogalmai az egyház lényegéről. De „kopárföl d"-nek se titulálja Budnmért azért, mert kis terület. Kis darab föld sokszor termékenyebb, mint valamely nagy puszta. S ahol egyébiránt oly áldozatok tétetnek az egyház oltárára, mint az ismeretes „Újházi Árpád" féle alapítvány, melyből nem csak mindennel ellátott egyház, de egy jól berendezett s ujabbi igényeknek megfelelő, más hitfelekezetek által is fölkeresett iskola kikerült, s a hol a hivek, mint őseik egykor hitökért éltőket, ugy ők most egyházi önállásokért százakat tudnak fizetni, — bizony az valami k o p á r s á g-nak nem bélyegezhető. És ha M. ur dacára annak azt „k o p á r*-nak nevezi, akkor ismét azt kellene önről feltennem, hogy a szive kopár, melyben a kölcsőDÖs tisztelet és megbecsülés nemes plántáj a nem tud tenyészni. És végül még azt akarom mondani M. urnák és az istenre kérem: n • tekintse M. ur azt a „k e r e s z t y é n juhnyájat" azokat „a lelki m é h e k e t" „b i rtokának." Nagyon hierarchicus kifejezés az, Róma szokta azt mondani, mely milliók lelkeit alárendelt „birtokának", tekinti. Szerintünk az egyház minden hiveivel lelki fejedelme, a Jézus Krisztus uralma alatt maga magának birtokosa, mi lelkipásztorok, hogy ha M. ur is az, csak annak megbízott szolgái vagyunk, akiknek egymást testvérileg szeretni és az egyházakban mindeneket, még a Budamér és környékén felmerült s felmerülendő ügyeket is szép rendben és békességben elintézni kell törekedni. Cliotváes H. Endre budaméri ev. lelkész. A ROMAI ZSINATRÓL. A kocka el van vetve. Döllinger a csalhatatlanságról. Anastasius adatai a csalliatatlansághoz. A püspökök nem tartják meg a titkot. A magyar püspökök magatartása. Közelebbi számunkban emiitetttik, hogy a püspökök egy része feliratot szerkesztett az pápához a infallibilitás kimondása érdekében. Ezen lépés, mely csak a pápa, illetőleg a felette is uralkodó jezsuita párt előleges beleegyezésével történhetett, végkép elvetette a kockát a végzetes dogma kihirdetése mellett. Többé semmi kétség nem lehet e tárgy fölött ; de részünkről eddig sem kételkedtünk. Ez a római intézménynek természetes fejleménye, s akár veszedelembe dönti, akár újból megerősíti, kénytelen menni az ezredéves úton. A jezsuita párt határozott fellépése hasonló határozottságra vitte az ellennézetüeket is. Döllinger, a jeles müncheni theologus, egy nagybecsű iratot tett közzé az augsburgi „Alig. Zeitung"-ban, melyet épen akor kaptunk kezünkbe, midőn magunk is azzal foglal-10