Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-20 / 46. szám

1449 1604t áldoz, nálunk az egyházak is áldoznak, s sok millióra megy azon összeg, melyet az autonomicus protestáns egyház saját iskoláinak fenntartására fordit, s e tekintetben, dicsérettel legyen mondva, a katholikus atyafiak ellen sem lehet panasz. Yegye hát szerző e körülményt figyelmébe, s el fogja ismerni, miszerint amaz állitása kissé túlzott és a valóságnak nem megfelelő. Ballagi Géza. (Vége köv.) BELFOLD. A marosszéki ref. egyházmegye közgyűlése. Nt, szerkesztő ur! Régóta kínlódunk már mi Erdélyben a képviseleti rendszernek a ref. egyház igazgatásába behozatalával. Mint békesség szerető emberek, még akkor is hallgattunk, midőn már türelmünk kifogyott a sokféle akadályozás miatt, mert a jó akaratban nem tudtunk kételkedni. És most, midőn már semmi okot nem lohet felhozni a képviseleti rendszer ellen, most látjuk, hogy a zsinat tán nem mer, a fő egyházi tanács tán nem akar a teljes képviseleti rendszer terére lépni; hanem kivált az utóbbi, oly tervezetet készített, mely igen kevés, mellékes dolgok kivételével fenn akarja tartani továbbra is a régi állapotot. A főconsistorium terve szerint a legfőbb testület, igen kevés tagja kivételével, továbbra sem képviselne senkit, mert önmaga egészitné ki magát, a mi bizony nem képviseleti rendszer. Rendkívüli közgyűlésünk azért tartatott közelebbről, hogy véleményt adjon a zsinat és a "fő egyházi tanács által készített tervek felett. A tervezetek megvizsgálására egy bizottmány volt kiküldve, melyben azon vélemény jutott többségre, hogy miután sem a zsinat, sem a főconsistorium nincs hivatva önmaga reorganisalására, egy alkotmányozó gyűlés hivassék össze ad hoc, mely a szervezési munkálatot bevégezvén, feloszoljék. Ezen vélemény került a közgyűlés elé, mely egy fél napig tartó vitatkozás után elvetette, s uj, a képviselei rendszer elvének megfelelőbb javaslatot készített. Igaz, hogy csak k tten szavaztak a bizottság indítványa mellett, s én is ellene nyilatkoztam; de ha azt mondom, hogy nagyon hosszas vitát idézett elő, ebben mégis ki van fejezve, hogy nem kevesen voltak kivált elején, kiknek tetszett a forradalmi hang. Mert midőn az alsóbb rétegek saját kezökbe akarják venni a tör vényhozást, mivel az erre törvényesített orgánumot nem látják hajlandónak a közóhajtás teljesítésére, akkor a forradalom terére lépnek. Isten óvja ilyentől ev. ref. anyaszentegyházunkat! De még is e gyűlésünkön az idő kiáltó jele nyilatkozott, s ha bár szerencsére kisebbségben maradt is; de legfőbb testületeink elmélkedhetnek felette, hogy ha valamely általánosan óhajtott reformeszmének hosszasan ellene szegülnek, s végül is nem kedvelt irányba akarják terelni, a népet az ultima ratio megragadására kényszeritik. Marosi Székely. Fehérvárról. Rég szivemben hordozom a pesti országos magyar prot. árvaházat. — Hála istennek nem haltam meg addig, mig én is néhány forintot annak gyámolitására, az én kicsi mezőmön elhullatott kalászokból, nem gyűjthettem. Im itt van ;, az egész összeg öt forint. Reménylem, évenként nem kisebb, hanem nagyobb összeget fogunk kiildhetni sz.-fehérvári uj evang. gyülekezetünkből. Mult évi reformatio innepén állítottuk fel először e célra perselyünket, s az idén másodszor; s igy tovább évenként e napon e célra leend kitéve perselyünk. — Azonkívül összes iskolás gyermekeinket vasárnap délutánonként 2—3-ig bibliai olvasás- és egyházi énekgyakorlatra gyűjtvén össze magam körül : ily alkalommal mindent ami a vallásos érzület- és igaz keresztyén élet ápolására való, fel szoktam használni. Igy történt e folyó évben, hogy egy ily órán összes növendékeim meghatva levén, egy akarattal felállítottunk egy perselyt, a magyar prot. és a pogány árva gyermekek vallási neveltetésére szánt krajcárjaink összegyűjtésére. Azóta gyermekeim önként meghozzák vasárnap délutánonként, s velem együtt bele teszik az ide szánt krajcárokat. A fennkitett összegben e gyermek-persely az idén 2 fttal van képviselve. A felnőttek ref. ünnepi perselye két évről szintén csak annyi. Egy baráti körben gyűjtöttem. az ötödik forintot. — Bizony csekély! De ha sikerülend idővel összeszednem a morzsaiékokat is akadálytalanul, melyek hullanak a gazdagok asztalairól, reményiem, ez összeg megtízszereződik. Isten adja! — s áldja meg a szegény árváknak szánt krajcárokat! Isten áldja meg azokat is, kik adták s adandják, bár hol és bár mikor ! Most pedig had emlékezzem meg még ez alkalommal, s ha későn is, had irjak néhány sort azon innepélyes és örvendetes eseményről, ami a fehér-komáromi ág. ev. egyházmegye életében forduló pontot jelez; — legalább én ugy hiszem. S ez az esemény b. Pronay Dezső ő méltóságának, általános szavazat többséggel megválasztott egyházmegyei felügyelőnek, f. é. szeptember 27-én, a csákvári ujon épült ev. templomban történt innepélyes beiktatása és székfoglalása. Ezen beiktatási • innepélyes cselekvény mondom, egyházmegyéi életünkben örvendetes forduló pontot jelez. Mert az ifjú báró, ezen első fellépésével az egyházi élet nyilvános terén, valóban egyházunknak nem közvitézeként tűnt fel, hanem nagy nevéhez kötött biztató 93