Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-20 / 46. szám

1448 1604t Könyvismertetés. Magyarország helyzete a reálunióban. Irta Schwarz Oyula. Pest, ,S t o 1 p 0. K. bizomán y á b a n. 1870. Sokáig gondolkoztam, vájjon a fencimzett politikai munkát lapunkban bővebben ismertessem-e, vagy pedig csak rövid emlitést tegyek annak megjelenéséről. De miután abban oktatásügyünk tárgyalása jelentékeny helyet foglal el, s szerzője az oktatásügyet több lapon keresztül éles boncolás alá veszi, és miután e tárgy lapunk körébe vág: elhatározám, csupán ennek kedveért az egész munkát lehető részletesen mutatni be a közönségnek. Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek tartom annak kijelentését, hogy az emiitett munkát nem anynyira bírálni, mint inkább csak ismertetni fogom ; mert ha birálni akarnám, okvetlenül politizálnom is kellene, ennek pedig e lap hasábjain helye nincsen. Midenekelőtt szerző álláspontjának jelzésére álljanak itt következő bevezető sorai: „A kiegyezés megtörtént. Harmadfél év mult el azóta. S e harmadfél év tanulságai mire oktatnak ? Tarthatlannak jelzik ezen egész állapotot. Kétségenkivül helyezik, miszerint hiu erőlködés fog maradni nálunk minden komolyabb reformtörekvés, mig a „közös ügyek" fönállanak. Nem fogjuk leszállíthatni a nyomasztó adót, s még sem fog jutni kellő pénzerő, sem értelmi, sem erkölcsi, sem anyagi szükségleteink fedezésére; nem fognak lecsillapulni az izgalmak ; nem fognak rendes munkaköreikhez visszatérhetni az elmék; lehetetlen lesz a kormányzás más eszközökkel, mint a megfélemlítés, félrevezetés, megvesztegetés eszközeivel; le hetetlen lesz az alkotmányos szabadság, a parliamentarismus, a demo k ratia hazánkban mindaddig, mig Magyarország Ausztriával más viszonyba nem lépett." Ez állításai bebizonyítását kisérti meg szerző könyvében. Mennyiben sikerült ez neki és mennyiben nem, azt, a fennebb említett okból nem taglalom; s olvasóink elégedjenek meg, ha szerzőnek csak egyes amaz állításai bebizonyítására felhozott statistikai adataira teszek egy-egy megjegyzést. Hazánk, szerző szerint, mig a közösügyek fönnállanak, sem értelmi, sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem érheti utói a többi mivelt államokat; mert a közös terhek oly súlyosan nyomják vállait, a közös erszény oly sok pénzét elnyeli, hogy a közoktatás, közegészség, szegény ügy, fölmivelés, ipar, kereskedelem, közlekedés és munkaügy, az igazságszolgáltatás és közigazgatásra megdöbbentőleg kevés összeget fordíthat. A mi a közoktatásügyet illeti, szerzőnek erre nézve fölemiitett statistikai adataiból, a következők említendők fel: A kormányközegek bevallása szerint, 5000 politikai község van tanoda nélkül; a meglevő tanodák épületei közül csak 4344 van jó, s több mint még egyszer annyi tűrhető, vagy rosz állapotban; elemi tanítóinkra átlagosan 228 frt. 2 kr. évi összes jövedelem esik; a tanodába nem járó tankötelesek száma 51.8°/0

, s a tanodába járóké csak 48.2°/0

; a tantárgyak közül, oly fontosak, mint a mezei gazdászat és ipartan, egyetlenegy iskolában sem taníttatik. A tanítókat illetőleg ezrekre megy azoknak száma, kik tanitóképezdei tanfolyamot nem végeztek. Ez a protestánsok és unitáriusoknál még nem lenne oly nagy baj, miután ezen egyházak tanítói többnyire papjelöltek, s igy miveltebb férfiak levén, a tanfolyam nélkül is inkább tehetnek eleget tanítói tisz töknek. A katholikusoknál azonban ez orvosolhallari baj, mert az ő tanítóik nemcsak hogy paedagogiába nem jártak, de még kellő miveltség hiányában is vannak. Ami gymnasiumainkat illeti, azok nagy számok dacára sem élégitik ki szükségleteinket, mert nincsenek földiratilag arányosan csoportosítva. A gymnasiumi tanároknak fizetése alig haladja meg a 800 forintot. A reáltanodáknak nagyon sziikeben vagyunk; a kapcsolt részek reáltanodáit bele nem számítva, nekünk huszonkettő van. Egyetemünkön számos fontos tanszék betöltetlen, pl. a földtan, csillagászat, szanszkrit, uralaltáji egybehasonlitó nyelvészet, váltójog, nemzetközi jog stb. Tanitóképezdéink sem kellő számmal, sem kellő tanerőkkel és segédeszközökkel fölszerelve nincsenek. A 33 tanítóképezde tanitószemélyzete átlag 500 forint évi fizetést huz. Felsőbb nőtanodáink nincsenek. A nőknek tehát nálunk még mindig nincs alkalmak a magasabb tudományokban kiképezni magokat. Közoktatásügyünk ilyetén szomorú állapota mellett is, Schwarc ur szerint oly keveset fordítunk annak előmozdítására, hogy e tekintetben szerző szerint, még Törökország is túlszárnyal bennünket; mert jóllehet a mi közoktatásügyi kiadásunk az Összes államkiadásnak 0.581°/0

át teszi Törökországénak pedig 0.45'79-át, de mig a mi közoktatási költségvetésünkben a művészeti célokra tett államkiadások is bent foglaltatnak, addig Törökországban ez nincs bele számítva. Ez utóbbi pontra nézve következő megjegyzésem van. Hogy közoktatásügyünk rosz lábon áll, s hogy annak előmozdítására az államnak nagyobb összeget kell fordítania, mint amennyit eddigi költségvetései szerint fordított, azt egy szóval sem tagadom ; de hogy Törökország többet adna ki a közoktatásügyre, mint mi, ez állítást már határozottan vissza kell utasítanom. Különben meg vagyok róla győződve, miszerint szerző ezt csak azért állítja, hogy közoktatásügyünk siralmas voltát annál kézzelfoghatóbban bebizonyítsa, s ez állításának valódiságát maga sem hiszi. Feltéve azonban, hogy e meggyőződésemben csalatkozom: szerzőt a következő körülményre kell figyelmeztetnem. Jóllehet Törökországban látszólag többet áldoz az állam a közoktatásra, mint hazánkban; de mig ott e célra, lehet mondani csakis kizárólag az állam