Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

1405 lenségbe estem, mely miatt engem pásztor Knack az eretnekek közé helyezne". Lássuk miben talál bíráló ur orthodox álláspontot, s miben következetlenséget ? „A természetfelleti kijelentés és ihletés képzetét— azt mondja bíráló ur — egész terjedelmében fenntartja Sz. ur, s mégis a 10 lapon csak ugy nyilatkozik a bibliáról, hogy az mindent az istenhez vezet vissza, — holott álláspontján ez nem elég, e szerint a biblia minden szavának, még a Pál apostol köpenyege históriájának is, isten szájából kell származni." Ha biráló ur munkámat nagyobb figyelemmel és cum grano-satis olvasta volna, akkor már itt a munka elején észre vette volna; hogy én a 3. 4. és 5-ik pontban a bibliáról és annak tartalmáról egyház tanát a szentírás és a symbolikus könyvek szerint adtam elő, a 6-ik pontban pedig, vagyis a kérdéses 10 lapon a biblia felett saját nézetemet fejeztem ki. Lám, innen, hogy biráló ur munkám felületes olvasása közben észre uern vette, miszerint nekem szándékom volt az evangeliumi keresztyén egyház tanát a szentírás és a symbolikus könyvek szerint egyszerűen előadni, anélkül, hogy azok értelmezésénél és magyarázatánál ugyanazon könyvek ortkodox álláspontját elfoglaltam volna, innen származnak a.látszólagos következetlenségek! Nevezetesen az is, hogy az ur vacsorát az Aug. confessio szavai szerint meghatározva, azt még is „Jézus halála és az ez által tett áldozat jelképének" nevezem. Megütközik továbbá biráló ur abban is, hogy a bibliát többi közt „isten igéjének" neveztem el, vagyis inkább azt mondtam, bogy isten igéjének hívjuk. Avagy nem ugy neveztetik-e több helyen már magában a bibliában? s nem ugy hivják-e közönséges életben is ? Német országban például az összes bibliai könyvek legközönségesebb collectiv elnevezése. „Wort Gottes. De, hogy biráló ur munkámat csakugyan futólag és felületesen olvasta, azt látni leginkább következő állításából: „Legfőképpen nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt, hogy ezen orthodox könyvben a szentháromságról szósincs. Jézusról n e m mond többet, minthogy ő vallásunk alapitója; sem istenségét, sem természetfeletti születését nem emliti. A szentlélek csak világosító, erősítő, bátorító és vigasztaló lélek." Lám, igy itél az ember ha csak lapozgat, nem pedig olvas! Tessék csak a 11-ik lap 3-ik pontját átnézni. Ott áll világosan „az isten egy. De az egy isten háromfélekép nyilatkozott az emberiségnek ; mint atya, flu és szentlélek ; miért is az evang. egyház hiszi a szentháromságo t." És Jézusról csakugyan nem mondtam volna többet, minthogy ő vallásunk alapitója? Nincs-e a 16-ik lapon előadva mind az mit ő maga, az apostolok és az egyház lényegéről és sokaldalu működéséről mondanak ós tanítanak, tudniillik, hogy ő isten fia, messiás, megváltó s. a. t. S a szentlélekről nincs-e a 10-ik pontban megmondva, hogy az az isten lelke, s a 11-ikben, hogy munkája az isten országának építése? S nincs-e végre a bittan 1-ső pontjában előadva az apostoli hitvallás szórul szóra? Im, elég orthodoxia annak számára, ki orthodoxiat keres. Hogy pedig biráló ur azt keresi, ott is ahol nincs, az látható a következőből. „Az úrvacsoránál a gyónást, természetesen az evang. egyháznál szokásos magán gyónást, (?) oly fontosnak állítja Sz. ur, hogy „az úrvacsorájával való élés csak ily gyónás után keresztyénhez méltó és üdvös lehet. Eltekintve e mondat hibás magyarságától, igazságát a szentírásból nem lehet megmutatni," Különös! biráló ur, hogy orthodox álláspontomat kimutathassa, ollyasmit állit, mit én nem mondottam, miről nem is álmodtam, tudniillik, hogy én az evang. egyháznál szokásos „magán gyónást" tartom oly lényegesnek, hogy s. a. t. Már ez kissé kálvinista szemüveg. Nincs ember ki előtt az alak oly lényegtelen dolog volna mint előttem. A gyónás alatt én csak azt értettem, mit maga az apostol az idézett helyen (I. Ivor. 11. 28. 29.) kiván, tudniillik a megpróbálást, a magába szállást, bűneink elismerését és újjászületés! szándékunk nyilvánítását, szóval az ur vacsorához való készülés t, bármily alakban történnék is az. S hiszem, hogy ezt biráló ur is szükségesnek és lényegesnek tartja, mert hiszen e nélkül az úrvacsora csak holt, nem pedig lélekben és igazságban történt szertartás volna. Azonban, a szentírásból igenis a magán gyónás szükségességét is lehetne kimutatni, s ha én erre oly nagy súlyt fektetnék, mint biráló ur hiszi, akkor'bizonyosan idéztem volna is az arra vonatkozó apostoli mondatott, tudniillik „valljátok meg egymásnak büneiteke W" Jak. 5,16. A dolog veleje ez : különböztesse meg biráló ur munkámban azt a mit én mint az egyház tanát adtam elő, attól, mi saját nézete m, s mi vörös fonalként húzódik át munkámon (lásd p. o. a hittan 6-ik és 21-ik pontjait és az erkölcstan záradékát) : akkor kétségkívül megfog győződni, hogy nekem orthodox könyvet írni akarni, eszem ágába sem volt ! De hát — azt fogja tán biráló ur mondani — miért vettem egyáltalában alapul a symbolikus könyvek álláspontját ? Azért, mert ez mindeddig a magyar egyetemes evang. egyház álláspontja, melytől iskolai használatra szánt népszerű tankönyvekben, mindaddig, mig az egyetemes egyház zsinatilag amaz álláspontot el nem veti, keresztyén evangéliumi vallástanító el nem térhet! Isten velünk! Sztehlo András. 99*