Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

.1329 1404 hez pedig igényt tart. Ugyanazért légy meggyőződve a felöl, hogy a reformegyletnek az unitáriusok álta­lában barátai lesznek, s ha netán éppen azon körül­ményeknél fogva, melyeket fennebb emliték, melyek ugy anyagi mint szellemi kifejlődésünkben nem kis mértékben megakadályoztak és hátráltattak, valami különös szolgálatot nem is tehetünk; örömünknek tartjuk és kötelességünknek ismerjük csekély erőnk és tehetségünk mértéke szerént azt pártolni és gyámolí­tani. Magára a dolog lényegére nézve most kevés mondani valóm van. A Ballagi által ajánlott havi vagy csak átalában rövid időközi folyóirat megindí­tása, ha már most célszerűnek mutatkozik, a mit azon nyilatkozatokból lehet legjobban megítélni, a melyek eddig e tárgyban hozzátok beérkeztek, minden esetre az első lépés arra, hogy az egyházi reformegy­let lételének nyilvános jelét adja. Igaz ugyan, hogy ez az első tekintetre ugy tetszhetik,mintha a fiu szü­letése megelőzné az apáét és tán a természetes rend azt hozná magával, hogy az egylet előbb alakuljon meg s azután a maga céljainak kivitelére eszközökről s ezek közt egy közlönyről is gondoskodjék; de ha ily mó­don még hamarább megközelitjük a célt, a formáért a lényeget nem szabad feláldoznunk, különben is any­i)yi áll, hogy az egylet szabályszerű megalakulása előtt némely dolgokkal tisztába kell jönnünk s főleg óhajtandó volna, hogy a mennyire lehetséges mielőbb egy alapszabály tervezet készüljön, melyben az egylet célja s ennek kivitelére az utak és módok lehetőleg körvonalozva legyenek. E tekintetben engedd meg, hogy előlegesen egy rövid észrevételt tegyek. Hogy a megindítandó folyóirat, ugy amint álta­talatok tervezve van, jó szolgálatot fog tenni a célba vett ügynek, sőt arra nélkülözhetetlen, kétséget nem szenved, s hiszem is, hogy pártolásában nem lesz hi­ány, minélfogva az előfizetésekből könnyű lesz fenn­tartani ; de talán nem fog ártani, hogy ha már mind­járt kezdetben nagyobb feladatot tüzünk az alakítandó reformegylet elébe; nevezetesen pedig azt, hogy koron­ként terjedelmesebb értekezéseket, eredeti vagy jele­sebbb külföldi Íróktól fordított szakmunkákat is kiad, illetőleg azoknak kiadhatását eszközli. Nem akarom csekélyleni azt a hasznot, melyet nemzeti irodalmunk­ban a folyóiratoknak köszönünk ; de nekem mégis ugy tetszik, hogy egészen erre fektetni a közmivelődés előmozdítását nem lehet; bizonyos aggodalom frg el midőn látom, hogy politikusaink nagy része csak a hírlapokból, nevelőink nagy része csak az időszaki közlönyökből, gazdáink nagy része csak a heti lapok­ból meriti politikai, nevelési és gazdasági ismereteit, hogy nálunk az alapos rendszeres és kimerítő szakmun­káknak nincs elég becse és kelendősége. És mit mond­jak közelebbről az egyházi irodalomról? Nem szőri tko­zik-eez is jó formán csak az időszaki közlönyökre, leg­fennebb még az iskolai szakkönyvekre ? Miért ? mert a terjedelmesebb szakmunkáknak nincs kelendősége s egy jelesebb mű kiadására kibocsátott előfizetésiivek üresen érkeznek vissza a vállalkozóhoz. Nézetem sze­rint ezen már leginkább ugy lehetne segitni, hogyha az egyesek törekvését társulatok tennék magukévá, s ebből kifolyólag részemről megvallom^ azt óhajtanám, hogy az alakulandó egyházi reformegylet a fennebbi célt is a maga körébe vonná, amit csak ugy tehet meg, ha az egyleti tagsághoz bizonyos évdijt is köt. Meglehet ugyan, hogy ez a tagok számát kevesbítené de a csekély számmal mégis több eredményt mutat­hatna el> Az évdij azonban a lehető legkisebb ös­szegre tétetnék, csak valamivel többre, mint le ne, teszem, a megindítandó folyóirat előfizetési ára, hogy az igy begyülendő pénzzel a fennebb szóba hozott terjedelmesebb művek kiadását eszközölni lehessen. Jutalmul aztán az egylet tagjai az egylet minden ki­adványait ingyen kapnák; s ha igy az egylet által fe­dezhető volna egyes munkák kiadása, azokat a lehető legjutányosabb áron adná, hogy megszerzésök könnyű s terjedésök nagy legyen. Talál-e e gondolat a ti tervetek keretébe ? nem tudom. Ha igen, jó ; ha nem, az se baj; azért szivem­ből kívánom, hogy az egyházi reformegylet létre jöj­jön, hasson és munkáljon a lelkiismereti szabadság diadalára, az emberi kebelben levő vallásos elem uj életre való ébresztésére. Ferenc József. líöiiyvismertetés. Válasz vallástanom bírálatára. Jóizlit nevettem, midőn e lapok 43-ik számában „evangyéliomi keresztyén vallástan" cimü munkám birá­latát olvasva, azt találtam, hogy bíráló ur engem or­thodoxiával vádol, s azt mondja felőlem, hogy orthodox munkát akartam irni, de hogy ez nem sikerűit, mert „az orthodox álláspontnak némely tételét már lehetetlen kinyomatni 1870-ki datummal, s igy én oly következet-

Next

/
Thumbnails
Contents