Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

1373 .1329 1373 Tudomány-e a theologia ? (Olvastatott a tolnai felső v idóki ev. papi értekezleten.) Nemcsak birodalmak és nemzetetek hatalmi állásán változtat az idő, és nemcsak a geográfiái térkép határigazitási kérdéséből támadnak, és folynak időnként nehéz harcok, melyek a határvonalokat karddal vonják, és vérrel irják; hanem, ugy látszik, a szellem világában is, egyes tudományok, mint a vizsgáló elme egyes birodalmai határfogalmára, és joghatósági körére nézve is merülnek fel hatalmi, egyensúlyi kérdések, határvillongások, melyekre nézve a haladó szellem viadorai küzdik zajtalan és vértelen, de mindenesetre ép oly nagy horderejű döntő csatáikat. Hiszen — hogy tovább vissza ne menjünk — ha a tudomány egyes birodalmainak középkori térképét tekintjük a jelenkori mellett, mily meglepő változás! Egyes tndományok mennyire kiszélesiték joghatósági körüket, szabad vizsgálatuk határait, és mily meglepő hatalmi állást foglaltak el; mig máf-.ok jogtalan és tulkapó positiójukból kivettetvén, mily szerény és kiskörű szereplésre utasitattak. Világosabban szólok. Ki ne tudná, hogy például a természeti, az állam- és jogtudományok, és ezeknek terén a szabad bölcselet, melyek legújabban a század szellemével szövetkezve, és ennek a társadalmi reformtörekvéseitől támogattatva, jelenleg oly nagy tért foglalnak el, és oly nevezetes vívmányokat mutatnak fel; ezek a középkorban a theologia mindent absorbeáló nyomása alatt mily duodec hatalmi körre szorítkoztak, ugy hogy jogos souverainitásukat is megtagadva, csak a hegemóniára jutott theologia szinei és jelvényei alatt merhették vívmányaikat a világ előtt felmutatni; mig másrészről a theologia világ uralmi állásával a tudomány minden szabad mozgását elfoglalva tartotta, és az egyeduralmat bitorolta, mignem a protestantismusnak átható szelleme által az őt megillető határok közé a szabad vizsgálódás terére utasíttatott. Az a kérdés most, e határok közt megilleti e a theologiát a tudomány souverainitási joga, vagy az egyházzal szemben csak hűbéri függő szerepkörre szoritkozhatik ? Más szóval: az a kérdés a theologia bir e a szabad tudomány jelvényeivel, általában tudomány-e ? A pesti magyar egyetemnek, és vele a magyarhoni napiirodalomnak jutott azon kétes dicsőség, ezen kérdést egyetlen országos tudományos egyetemünk újjászervezése kérdéséből nemcsak felszínre juttatni, hanem brevi manu el is dönteni oly formán, hogy véleményével a tbeologiától egyátalában a tudomány jogos címét is megtagadván, a tudományok csarnokát, melyben eddig a világ legmiveltebb nemzetei közt egyik elsőrangú széket foglal — előtte becsapta, és azt — mint hinni látszik egyedül illetékes helyére, az egyházak sekrestyeibe, a papnevelő seminariamba utasította. Az előbbihez hasonlítva, melyet az idő hatalma tarthatatlanná tett, mily szembetűnő változás a tudomány jelen állását jelző ezen térképen! Az emberi haladó szellem mily nagy hatású forrongását jelzi e tünemény, a theologiát sokáig bitorolt nagyhatalmi állásában, és egykori határában megtámadva nemcsak, hanem azt egyátalán raégkjnint tudományt léteiében is kérdés alá helyezve látni. Megvallom, mint protestánsoknak, kik a 16-ik századnak az egyház kebeléből megindult korszakot alkotó nagy szellemi forradalmát részben épen a tudományra és a társadalmi eszmékre kiható nagyszerű eredményeiért is méltányoljuk és kegyeljük, legalább első tekintetre a theologia túlkapásai ellen reagaló ezen irányzat ellen épen nem lehet panaszunk. Csak a szabad tudomány szempontjából, az egyetemes mivelődés humanitárius érdekében fájlalhatnók hazai viszonyaink közt, ha e felfogás szerint a theologia egyetemes mivelődési fontosságától megfosztatván, ismét az egyház szent és érinthetlen bástyái közé szoríttatnék, és a szabad tudományos vizsgálat fölé emeltetve, hatáskörére nézve talán kisebb, de minőségileg csakugyan azon középkori állásában megtartatnék. De — e tekintetben bármi legyen nézetünk — a főkérdésre nézve, mely t. i. a theologiát mint tudományt lételében is tagadja, lehetetlen hogy tisztába jőni ne akarnánk. Lehetetlen különösen nekünk, kiknek multjuk mivelődési pályája, és jelenjük legnemesebb törekvése minden érdekszálai, e kérdéshez fogódznak, kik hivatásuk szerint utasítva levén az emberi mivelődésnek egyik legtermékenyitőbb terén, a hiteszmék, és erkölcsi fogalmak nemesítése körül napszámoskodni, e magasztos feladatunkat csak ugy oldhatjuk meg igazán, lia e kérdésben tisztult és nemes fogalommal birunk. Ehez ha még megemlítem, hogy ezen kérdés "épen a protestantismusnak a tudományban is érvényre jutott világnézetével mily elvileges érintkezésben van, talán eléggé indokolta, hogy ezen kérdést e hely méltó tárgyául felhoztam. Ha ugyanis e kérdésnek szemébe nézünk, lehetetlen azonnal fel nem ismerni ennek keltét, korát, származását, hazaját. Nem e század mivelődési eszméinek, nem a modern tudomány fogalmának szülöttje ez. Hazája — Róma. Édes testvére — az infallibilitás tana. Egy meghaladt kor rothadása, egy letűnt világnézet penészszaga üti fel magát belőle. Habár a legújabb idők egyik első csatasorba állított vezéreszméjének, a „szabad egyház, éz szabad állam" elméletének zászlója alatt lépett föl, de nem annak színét hordozza, vagy legalább egy egészen idegen eszmekörből, a középkori theologia fogalmának szentvért ti táborából van toborzva. A mélyebben vizsgálónak nem lehet ignoralnia azon lényeges változást, melyet a reformatio világtörténeti fellépésével az i g a z s á g fogalmára és felfogására nézve a hitterén inaugurált, és melyet az ujabb kor bölcseleti észlelések, a történet behatóbb tanulmányo 88*