Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 1372 Mondjuk ki tisztán, minden teketória nélkül: hogy a vallás elevenitő hatást gyakoroljon a lelkekre, kettő közül egynek kell töiténni: vagy isten csudájaképen az ész birodalmán kivül kell azt oda állitani, s aztán annak tételei iránt vak hitet támasztván, fanatismust gerjeszteni, vagy a vallást nemesb természetünk isteni sugallatának tekintvén, azt a haladásnál fogva, mindinkább tisztuló nagy emberiségi eszmékkel Összhangzatba hozni, és minthogy minden kornak van istene, azaz : szent eszméje, mely iránt lelkesül, ez uton idézni elő kegyeletes hevülést, jóra, szépre irányzott lelkesülést. A mi magyarországi prot. egyházunkban egyik feltétel sem létezett. Az elsőhez elég butaságunk, a másikhoz elég tudományunk nem volt, következésképen oly állapotban maradtunk, mely sem hideg, sem meleg, és mely ha egynémelyiknek elég kényelmesnek látszik is, biztosnak épen nem mondható, mert csak oly időbe való, mikor az ember nyugalmát az eszmék súrlódásai nem zavarják ; de bizonyára aggodalom nélkül nem szemlélhető a mai viszonyok közt, midőn a megindult nyilvános élet zajló hullámai elboritással fenyegetik mind azt, mi a közös árból küzködve kiemelkedni nem törekszik. Keblemben még ma is meg-megrez :en a fájdalom, mely elfogott akkor, midőn ez állapotokat először észlelvén, a jobbra fordulásnak még csak csillámát sem láttam sehol. Ne ámitsuk magunkat. A vallás dolgai iránti teljes közöny, mely a patens elleni küzdelem óta különösen világi urainknál tapasztalható, az önelégültségében még annyira elfogult protestáns embert is meggyőzhette, hogy a vallás maga, a mostani hivatalos alakban a lelkek meghódítására többé nem alkalmas. Akárhonnan kipattanó szikra elegendő a lelkesedés pillanatnyi fölgerjesztésére, de annak folytonos fentartására a dolog természetéből folyó benső táplálék kívántatik, ezt pedig a régi dogmaticus keresztyénség, mely hazánkban századokon keresztül senki által kétségbe nem vont uralmat gyakorolt, nyújtani nem képes. Ezt tudva, előttem mind elejétől fogva tisztán állott, hogy amint a közszabadság tágultával a nagy emberiségi kérdés, melyért a magyar protestantismus oly buzgó kitartással küzdött és eszközölte, hogy az értelmiség lelkesedve csoportosult zászlója körül, meg lesz oldva, azonnal uj, bensőbb kapocsról kell gondoskodni, mely a külviszonyoktól függetlenül a lelkeket szeretetben össze fűzze s az erők tettre hevülő egyesülését eszközölje. Önök vállalata szerencsés kezdeményezés lesz azon szent cél felé, hogy az erkölcsben, tudományban és művészetben haladó világ a vallást meg meg ujuló szépségben lássa és meggyőződjék azon igazságok felől, melyek nélkül törekvéseink irányukat, az élet célját veszti. Amit a vallás terén a tudomáuy tisztára hozott, amit ihletett emberek elméletben megérleltek, és ma már az e kérdésekkel foglalkozó elmék előtt tisztelet-parancsoló isteni fényben áll, azt önök gyakorlatba veendik és megmutatják, hogy a mi a lélek mélyéből fakad, ma is cirak ugy mint régenten, ismét a lélekre hat, tisztit és szentesit. Forduljanak a becsületes, romlatlan elmékhez, van még ilyen, hála istennek, közöttünk elég; forduljanak az emelkedett szellemekhez, a nyilvános élet ilyeneket is nevel nem kis számmal; forduljanak a nemes lelkekhez, a jóságos gondviselés ilyeneket is teremtett közöttünk, hogy emberségben meg ne fogyatkozzunk. Lobogtassák bátran a haladó tudomány zászlóját, fejtsék ki az üdvözítő tanait tisztára és éreztessék az elmaradottakkal, hogy a mai kor tudalma 3 századdal ezelőtt készült confessiok keretében többé helyet nem talál és hogy „rövid az ágy nyujtózásul és keskeny a lepel leplezésül" (Ézsáiás 28, 20.) De mindenek felett valahogy el ne riasztassák magokat az utjokba gördülő nehézségek által, és ugy fogjanak munkához, hogy el ne lankadjanak ; mert, a mint a latin közmondás tartja: „frustra agitur, quod non porro agitur, et peragitur"; sőt ez esetben a félbenhagyott munka az ügy compromittálása volna, amennyiben a mai világ a siker után következtet a dolog mivoltára. A munka nagy ós súlyos lesz; de a munka szaporodtával növekedni fog erejök. Mert az emberi munkásság követi a testek mozgásának törvényét; ha egyszer megindult, magából merít erőt a tovább haladásra ; mig ellenkezőleg, a mint alább hag/unk törekvésünkben, a végkifogyás már közel van. Adjon isten önöknek kitartást, a közönségnek méltányló lelket. B a 11 a g i Mór.