Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

Tizenharmadik évfolyam. 44, ^^ 1— —— ——— Pest, november 6.1870. PROTESTÁNS GYHAZI KOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DlJ: \ Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre á frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. 1 Kik negyedévre fizettek elö, megrendelések megújítására kéretnek. Xyilt levél Ferenc József, Kovács Albert és Weber Samu barátimhoz! Motto: „Ahol útjukba nem állanak a korszerű reformoknak, ott soha sem lesz revolutio.Mi megtagadnék a protestáns nevet, ha a fejlést, tökéletesedést gátolnék ; de szintoly méltatlanokká tennők magunkat, ha elragadtatva az ujitás viszketegétől, lerombolnék a meglevőt, mielőtt valami jobbnak, helyesebbnek vagyunk birtokában. Nagy Péter. Helyet az uj nemzedéknek! E szózat hangzik felénk önöknek e lap utolsó számaiban közlött dolgozataiból. Senki e hazában e szózatnak jobban meg nem Örült, mint én, ki abban egyházunk jövő életvidorabb fejlődésének előhírnökét látom, és ha, amint nem kétlem, a lelkes szót lelkes tett is követendi, szerencsés leszek önök működésében életem egyik fő törekvésének teljesedésbemenését üdvözölhetni. Rendén van, hogy a nemzedék, mely nyomdokinkba lépendő, azon eszmék létesitésére iparkodjék tért szerezni, melyek által a reá néző haladási követelményeknek eleget kiván tenni. És szerencsések önök, hogy némileg tört ösvényre léphetnek, és az erők egyesülésétől várhatják, aminekünk korosabbaknak, kik oly sokszor fájdalommal voltunk kénytelenek elszigetelt állásunkat tapasztalni, csak nagyon kis részben sikerülhetett. Egyik főjelensége a társadalmi ébredésnek az, hogy az emberek közelebb simulnak egymáshoz, és az egyesnek tehetetlenségén közös munkásság által törekesznek segíteni. Önök ez alapon akarnak egy közhasznú vállalatot megindítani és az biztosítja jövendőjét és célzatai lehető sikerültét. Mikor én évekkel ezelőtt az önök által most felkarolandó elvek érdekében először felszólaltam, szavam alig találkozott egyébbel, mint egyfelől lenéző mosolylyal, másfelől vakmerőségem feletti ámulattal és boszankodással. S ez igen természetes volt azon általános közönyösség mellett, melyet a 16-dik században kelt confessiok őrei a sokszor elcsépelt szalmának újból meg újból való csépelése által, közönségesen előidéztek. Mikor az egyház vallást akar tudomány nélkül, rendesen az értelmiség tudományt fejleszt vallás nélkül, s akkor az értelmiségből kipusztult egyház, lélek és szellem nélküli intézménynyé válik, mely a haladásnak útját állja, holott éltető lelkének kellene lennie. S mégis hagyján, ha, amint régenten volt, az egyház most ia az emberiségi szentebb aspiratiónak irányadója, vezetője volna, és élet és tudomány az egyház tanaiból meritené ihletéseit. Ámde ma a dolog épen ellenkezőleg áll. Az egyház megőrizte a nagy mester betűjét, mely sok tekintetben ma már érthetetlen hieroglyphphá vált, mig a tudomány annak szellemét örökölte és fejlesztette. Az ujabbkor legigazságosabb, legszentebb institutiói a haladó tudomány ösztönzésére, az egyháznak hozzájárulása nélkül, sőt többnyire annak ellenére jöttek létre; csuda-e hát, hogy ha épen jobbjaink a vallással csak ugy bánnak, mint szokott az ember őseiről rámaradt avitt holmival bánni.!? — kegyeletből az utcára épen ki nem szórja, de bezzeg fogadószobájába sem teszi; hanem bedugja cseléd-háza valamely zugába, h?gy ott dicstelen feledésben korhadását folytassa. 88