Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-30 / 5. szám

Baconit c célja elérésében több kedvező körülmény nagyon segitette. Ugyanis, korábbi kétségbevonhatlan érdemei által, az akkori püspököt, Ft. Bodola Sámuelt annyi megnyerte a maga részére, hogy a püspök még' akkor is feltétlenül hitt neki,midőn ő már a benne vetett bizalommal minden tekintetben vissza kezdett élni. B. ellen bár mit irt paptársa, vagy némelyek az önállóbb és több belátással biró hallgatók közül, annak a püspök semmi hitelt sem adott, mig ellenben B-nak minden, a paptársa ellen intézett vádaskodását készpénz gyanánt fogadta. De leginkább elősegítet'e B.-t feltett céljában két helybeli ügyvéd, kik a hallgatók nagyobb részével rokonsági összeköttetésben lévén, nagy befolyással birtak. Ezen ügyvédek közül az egyik egy követválasztás alkalmával, a másik bizonyos eres dolgok miatt ellenséges viszonyba jött Zajzonnal. Ezek aztán, csakhogy privát bosszujokat kielégíthessék, nem irtóztak a község nyugalmát áldozni fel. Kezet fogva Bacouival, magokat főgondnokoknak választatták, a presbyteriumból minden indokolás nélkül kicsapták azon értelmesebbeket, kiket tetszésök szerint nem vezethettek; ujra szervezték a képviselő testületet és presbyteriumot, saját belátásuk és önkényök szerint kizárólag tőlök feltétlenül függő emberekből; Zajzont hivatalából letettnek nyilvánították és fizetésének további adását betiltották; Baconit első és úgynevezett „nagy papnak" választották ; fizetését a Zajzontól elvett fizetésből felebb emelték .... sat. — Mindezen eljárásokra egymás után érkeztek az egyh. főtanács megsemmisítő leiratai, de minden eredmény nélkül; valamint az egyh. főtanács által kiküldött biztosok fáradozásai sem vezettek soha kívánt eredményre; mig végre Baconi saját magát megbuktatta. Ő ugyanis, látva hivei határtalan ragaszkodását, Celderként kezdette magát a püspöktől függetleníteni, a püspöki rendeleteknek egyátalában nem engedelmeskedett, minek következtében az 1867-iki közzsinat hivatalából letette, és megtiltotta, hogy Erdélyben bárhol is többé pap lehessen. Azonban a nt. Ballagi úr pártfogása következtében, ki csak korábbi érdemeit ismerte, nem sokára nagy-váradi tanár lett. Innen is tett egy pár kísérletet, hogy volt hallgatói közt a zavargást tovább élessze; egy izben küldött egy sereg bujtogató irányú litographirozott emlékiratot; máskor meg C e 1-dert küldötte ide, aki mindenként arra igyekezett rávenni az egyházat, hogy az erdélyi ref. püspökségből szakadjon ki és nyilvánítsa magát belügyeit illetőleg független, egyebekben pedig közvetlenül a vallás- és közoktatási minisztériumtól függő egyháznak. Baconi azonban nem soMig folytathatta az ő közvetett és közvetlen bujtogatásait, mert jelenleg hamis végrendelet készítés miatt a marosvásárhelyi börtönben van elitélve a négy tanujával együtt, akik mint Baconinak leghűségesebb alattvalói, nem csekély részt vettek a zavar gásokban, mig itthon voltak. De a Baconi bukásával még nem lett egészen vége az egyenetlenkedésnek. A Zajzon ellenei közül némelyek még bosszúsabbak lettek látva azt, hogy pártvezetőjök oly szégyenletesen megbukott, Zajzonnak pedig az egyes bosszantásokon kiviil semmit sem tudtak ártani. De többé nem tudtak nagy erőt fejteni ki, mert a párt megoszlott, a pártvezető ügyvéd urak közül is odahagyta egyik a pártot, és a félrevezetett polgárság közül is soknak kinyílt a szeme; az ellenségesen megmaradt rész pedig csekély száma miatt ártalmatlanná vált. Adtak ugyan be a még most is elégedetlenkedők a mult évben Zajzon ellen egy panaszt, mert a kialvó tüz is felszokott még néhányszor lobbanni, de ezen egész panasz jelentéktelen dolgokkal foglalkozott, s minthogy a vizsgáló bizottság megjelenésekor a vádlók a vád egyik pontját sem tudták bebizonyítani, a részletes zsinat t. Zajzon urat igen természetesen ártatlannak ítélte. Mindezek után a mult évi oktober 17-én beköszöntött a Baconi helyébe választott uj pap, Sylvester Domokos, és a mult évi dec. 27-én az uj megyebiró választással végét érte ez idő szerint a székelyudvarhelyi ref. egyházban minden visszálkodás. Ugyanis, a régi megyebiró t. Zajzon urnák legdühösebb ellene lévén, két évi megyebirósága alatt egy fillért sem adott ki neki fizetéséből. Most már az egyháznak ismét két egyenlő és egymással teljes egyetértésben élő papja van, van jó megyebirója, törvényesen választott presbyteriuma és képviselő testülete; és van végűi törvényes főgondnoka, aki a fentebbieket akkora zűrzavarból előteremtette. És ha már most az egész lefolyt történetre visszatekintünk, a következő körülmények tűnnek fel: 1., Az egyh. főtanács lehetetlensége. Az egyh. főtanácsnak ugyanis tiszta tudomása volt folytonosan a Székelyudvarhelytt történt dolgokról, mert kiküldött biztosai által többször tett kísérletet a kiegyenlítésre, sőt egyszer a püspök ft. Nagy Péter ur személyesen kisérlette meg azt ; épen azért, mikor az egyház egy alkalommal az emiitett két ügyvédet, mint megválasztott főgondnokokat megerősítés végett felterjesztette, az e yh. főtanács erre irt válaszában azon okból tagadta meg a megerősítést, mert az illető ügyvéd urak bujtogatok és lázítók — És dacára ennek, az egyh. főtanács semmit sem tett sem az emiitett urak ellen, sem a másodrendű vezetők ellen, hanem elnézte, hogy egy gyülekezet nyolc éven át egy pár ember magán érdekeinek áldozatul essék. Ez még felőtlöbbé válik a volt megyebiró viselt dolgai által, aki megválasztatásakor letette a rendes, irmepélyes esküt, hogy „elöljárói minden rendeleteinek híven fog engedelmeskedni," és dacára ezen eskütételnek, ő, egy tanulatlan ember, az egyház fizetéses szolgája, keresztül tudta vinni a presbyterium, képviselőtestület, főgondnok, és püspök számtalan rendeleteivel homlokegyenest ellenkezőleg, hogy t. Zajzon urnák, mint az egyház fungens papjának, két évi megyebiróskodása alatt egy fillér fizetést sem adott. És ezen eljárásaért soha senkitől egyetlen feddő szót sem kapott. 2., Az egyh. főtanács lehetetlenségéből következett az, hogy az emiitett vezetőknek útjában, de mindig a becsületes és törvényes téren álló pap, Zajzon minden 9*