Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-23 / 42. szám

1319 .1329 1319 Pedig ha ez előtt 770 évvel a korabeli fejedelmek közt legbölcsebb magyar király Kálmán, midőn még az ő uralkodása után három század multán is Angolhonban üldöztettek a boszorkányok, s mint ilyen azorleánsi leány is elfogatván, törvényesen elitéltetve megégettetett, az európai közhiedelem ellenében kimondhatá, az ország törvénye által, hogy a boszorkányokról, kik nem léteznek emlékezet se legyen; időnkben a természettani ismeret világánál látó értelem még inkább kimondhatja, hogy a csudák nincsenek.jjEzt elhallgatni és a csudákkali mysteriumot továbbra is tűrni, annyi, mint a tiszta vallásosság s erkölcsi tökólyesbülés útjában torlaszokat hagyni. Holott nem cselekedhetünk semmit azigazság ellen, hanem az igazság mellett, II. Kor. 13. 8. I s t e n haragja van azok ellen, kik az igazságot fogva tartják Rom. I. 18. Micsoda theologiai tudomány lenne az , mit az eddigi megköttetett állapotban maradva, m i ndenkor tanulnánk, de vele az igazság ismeretére sohael nem juthat n^á n k-Tim. 3. 7. Még sok dolgok vannak, melyeket mondanom kellene, de mostan el nem hordozhatjátok. De midőn eljön az igazság lelke, minden igazságra vezérel titeket. Ján. 16. 14. Nem utmutatás e ez arra, hogy nemcsak a protestantizmusnak, de általában a keresztyénségnek sem lehet az elavult dogmák mellett maradozni, a vallásos vizsgálódástól elzártan. S nem azt bizonyítja e, hogy a római non possumus nem istentől éi Krisztustól, hanem a sötétség fejedelméhez illő ördögi megátalkodottságból származik ? A csuda csak egyéni fogalom szülötte, mint kisded előtt a bölcső, melyben annak agyát butává ringatják, csudamti lehet. De az értelmi fejlettség korában, a természettani ismeret kincseivel biró ember előtt, ugy enyész el a csudák világa, mint az isteni mesterökhöz visszatért hetven tanítványok sikeres működésére a sötétség uralma, Jézus ama szavai szerint: Látom vala a sátánt mint villámást lehullani az égből-Luk X: 18. A Jézus tiszta tana szerinti egyházból a csudák kiküszöbölendők. Mert, mig azoknak dogmatikai tért engedünk, addig a római legenda csudatevő szentjei és szent női — az urvacsorája kenyerét Krisztus testévé változtató papság — a szűz Mária szülő és lakóházának minden konyhástól és főzőkanalastul az angyalok által Názáretből L orettóba lett cipeltetése, a könyezö Máriaképek és szobrok s. t. e., sőt a pápai csalhatatlanság ellen is, saját házunk eleje sem lévén tisztára söpörve, aligha jogosan szólhatunk. A csudák nem történelmi valóság szülöttjei, hanem az emberiség buta bámészságának, hiszékenységének s az ezzel kereskedést üző álszenteskedósnek korcsfajzatai. Ott, hol Krisztus szent vallása tiszta fényével a főbe és szivbe utat talált, kincsen csudák által támogatott hitre szükség. Legalább engem azon hitetlenségi állapotból, melyen talán minden gondolkozni képes ifjú átesik azon korban, mikor a bölcsészeti és természettani ismeret segélyével szárnyára kelő értelem a gyermeki hit fölé emelkedik; nem olyan vili myszera világosság, minő Saulust damaskusi útjában földreejté, hanem maga Krisztus egyszerű, mégis fölséges tudománya téritett meg. Minek hát olyan dogmával tenni ködössé a gyermeki ész derült hajnalát, mit minden házi, iskolai, és templomi folytonos lecke után is, mint napfényre jutott test mozdulatát annak árnya, ugy követ elvállhatlanul a kételkedés. Egy lelkész barátom, ki iránt tudományos képzettsége, kitűnően szilárd jellemeért kora ifjúságától fogva rokonérzelemmel viseltetem, mondá, hogy ő ugyan velem egy értelemben van; de symbolumra szükség van. Beszélgetésünk a politikai térre is átcsapongván s fonalát vesztvén, a felelettel adós maradtam. Igenis symbolumra szükség van; de ha azt a symbolumot a tömeg szavazattöbbsége dönti meg, vagy állitja fel, s ha aztán ez a symbolum mozdithatlan és sértlietlen, annyira, hogy azt csak kis ujjal is érinteni, még a tudomány műhelyeiben működő mestereknek sem szabad; ha azoknak a meggyújtott gyertyát még akkor is, midőn a tudomány nyelve és szája, a sajtó, szabadon mozog, véka alá kell rejteni ; pedig megmondatott, hogy az nem azért g y u j tátik meg, Máté V: 15: kérdem, mivel vagyunk elébb Rómánál ? Talán azzal, hogy a csudákból kevesebbet hiszünK. Mindegy, ha a csudák nyavalyája a mi egyházi testünkben is — megvan, mint az a bőrbetegség melyből, hogy az egészen elterjedjen, elég egykét pattanás. A csudákat adjkáló hit szüli a babonát.*) Én az egybekötő symbolumot nem a csudákba kapaszkodással, hanem a Krisztus tudományának égi szelleme által, melynek mindenható ereje a szeretet, kivánom létre hozni. Igaz, hogy az üldöző farizeusból vált apostol, az általa hirdetett tudomány alapjára tette a csudák koronáját. I.-kor 15: 14. Theologus-tudósaink egymásutáni véleménye szerint is addig áll fönn a keresztyén vallás minden alapdogmáiban, mig ezen csoda az ellenvetések ellenében megvédhető. De mi szükség ez eseményt csudává dogmatizálni ? Nem elég e hiteles bizonyossággal tudni, hogy az valósággal meg- és ugytörtént. Nem szembetünő-e itt az isteni gondviselés, mely mind a szellemi mind az anyagi természet országában munkálkodik, s mely az emberi szándékot és tervet oly sokszor teszi semmivé ? Ha az ilyen * Nem lehet elhallgatnom, hogy ezen lelkészbarátomat közelebb meglátogatván, egyházában, ott a templomot oly elhagyatott, romállapotban találtam, hogy elmondhatom, a mikép életemben még ebez hasonlót nem láttam, annyira, hogy csaknem elkellett ismernem, hogy még is van a prot. egyházban is csuda. Mert az csakugyan csuda, hogy ez a templom a belé járó hiveket, mint csapda az egereket, még oda nem lapította. Ilyen hajlék alá Jjárni nem isten imádás, hanem isten kisértés. Ez épületet méltó volna hatóságilag megvizsgáltatni és bezáratni. Hol vagy vármegye ? ubi nota pernicitas, mely rák lábon járt ős idő óta V