Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1525 I 256 vélemény elfogad : a tökéletes vallásszabadság s az egyháznak az államtól való teljes elválasztása. S ezen alapelv egyhangú elfogadásaért nem kis dicsőség illeti meg a magyar prot. egyház jelenkori vezéreit! az nyújt kezességet a felől is, hogy egyházunk a jelenkori átalakulási processusból a kor eszméihez méltóan fog kikelni s az eszmék mostani zavarából ki fog bontakozni. A magyar prot. egyház eddig is a maga erején álott fel, s én a lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, hogy az állam által való gyámolittatás igényeit épen most költjük fel ismét,s ez által az önfentartás kötelességének érzetét épen most gyöngítjük, midőn amaz igényeknek a korszellemre többé semmi támaszuk sincs, mert magok a kerületek sem bihetik, hogy csak azon kis segélyre is sokáig számithatnának, mely jelenleg nekik adatik. Hozzá kell azon gondolathoz szoknunk, hogy ha teljes lelkiismereti szabadságot s tökéletes függetlenséget óhajtunk : az állam támogatását nélkülöznünk kell, s egészen a hit s az önkéntes buzgóság erejére támaszkodnunk ; és nem kell félnünk ezt az alapelvet a gyakorlati életben is minden ponton keresztül vinnünk. Egy felől a lelkiismereti és vallás szabadságát sürgetni, másfelől államsegélyt követelni: szerintem képtelenség. Mert, ha az állam fizet, megkivánja, hogy törvényeit és elveit kövesse az egyház: de teheti-e azt anélkül, hogy a lelkiismereten erőszakot ne gyakoroljon. Vallási dolgokban egyfelől az egyéni korlátlan szabadságot pártolni, mint a tiszántúli vélemény, másfelől arra szólítani fel ugyanezen véleményben az államot „hogy engedje, sőt kényszerítse a szüléket vallásfelekezet szerinti szövetségre lépni az iskola fentartására nézve": ismét szembeszökő ellenmondás. Egy helyen a közadóból való évenkinti segélyezést azon okból ellenezni, mint ugyancsak, ezen vélemény teszi „mert a közadót, már természeténél fogva nem felekezeti, hanem tisztán állami, tehát a felekezeti érdekektől független célokra kellene fordítani", más helyen pedig a felekezeti iskolák rendszeres gyamolitását sürgetni, a mit a közadó igénybe vétele nélkül képzelni !

em lehet: annyit tesz, mint a kérdés megoldását oly alapon kívánni, melyet magunk is hibáztatunk. A történeti alap egyedül erős és egyedül bir jövővel. S ha a kerületek vezérférfiai azt hirdetik, hogy egyházunknak történeti fejlődése van, melyet nem szabad megtagadnia: első rendben nekik kötelességök minden olyan eszmét visszautasitniok, mely mint az államsegély is azon történeti alapot, melynek kizárólagos érvényét és helyes voltát a korszellem is fényesen igazolja megv esztegeti és rohamos erővel aláássa. Szeremlei Samu. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Az evangélikusok general-conventje. Pest, 1870. október 6-án. A magyarhoni ágost. hitv. evang. egyház egyetemes gyűlése f. évi október 5-én vette kezdetét nm. báró Prónay Gábor egyetemes felügyelő és főt. Dr. Székács József bányakerületi püspök urak elnöklete alatt. Nt. Szeberényi Gusztáv, békés-csabai lelkész és egyetemes egyházi főjegyző imájával egybekötött rövid istent tiszt-let után reggeli 10 órakor a/, evang. gymnasiumi épület dísztermében gyűltek össze a négy egyházkerület képviselői. Elnöklő felügyelő ur üdvözli a megjelenteket ós megnyitó beszédében futó pillanatot vet a lefolyt év eseményeire, kiemelvén azt, hogy a törvény ugyan a hitfelekezetek egyenjogositása nagy eszméjét kimondta, a gyakorlati életben azonban még kevéssé birt érvényre jutni, minélfogva szónok azon meggyőződését fejezi ki, hogy a törvényhozásnak teendője e tekintetben még nincs befejezve. — Ami az evang. egyházat illeti, ennek most különö sen benső egyházi életével ós az iskolai ügyekkel kell foglalkoznia. Az egyház benső életére nézve a zsinat tartásától legtöbbet várhatni ; ám de ennek határidejét meg nem jelölhetni, miután az ügy, mindamellett, hogy az előmunkálatokban nagyon előhaladtak, még nem érett meg. Az iskolákat illetőleg kimondja szónok, hogy azok ugyan az egyháznak veteményes kertjei, melyeknek arról kell gondoskodniok, hogy az uj nemzedék erős hitben növekedjék, de más részről feladatuk oda működni, hogy azok kebeléből a polgári élet és a haza erős támaszai kerüljenek. Évi tudósítására átmenvén szónok, mindenekelőtt^említést tesz azon súlyos csapásról, melyet az evang. egyház Máday Károly, mint a tiszai egyházkerület sup^rintendensének legközelebb tortént halálozása által szenvedett. — A zsinati előmunkálatok véleményadás végett az egyes egyházakhoz küldettek szót. — A mult évi számadások megvizsgáltattak és rendben találtattak. — A népnevelési törvény az elemi iskolák újjászervezését rendeli, mihezképest az egyes egyházközségek miodent megtettek' hogy a törvény rendeleteinek eleget tegyenek a nélkül, hogy az iskolák felekezeti jellegéről lemondanának. Csak 3 bányakerületi 5 tiszai kerületi, 1 dunáninneni kerületi, 2 dunántúli kerületi, községben kellett megszüntetni a felekezeti jelleget és az iskolákat községiekké átalakítani, miután nem volt módjukban a törvény követelményeinek saját erejükből eleget tenni. Végezetül jelenti szónok, hogy mult télen Berlinben tartózkodván, a német egyetemeken lévő magyar stipendiumok eredeti alapítványi okmányait másoltacá le magának, mely alkalommal a porosz cultusininiszterium a legnagyobb szolgálati készséget tanúsította. Az erre vonatkozó