Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1246 Acoséges. nfirmatiora való előkészítés különben is csak betetőzése a népiskolai vallástanitásnak, de mit ér a legmüvészebb fedél is, ha a kontár kezek által épitett fal minden percben összedőléssel fenyeget, hogy magával rántsa a fedelet is ? Óhajtanám azért én is, mint egyházamnak egyik hü tagja, hogy a vallástanítás*, a népiskolákban kezdettől végig oly avatott egyének végezzék, kiknek a tanitás és keresztelés kettős kötelességökké vau téve Málé XXVIII. 19 által, azaz felavatott lelkipásztorok. Igy vélem én a lelkipásztori gondot minden okos lélekre kiterjeszthetni s Kovács Albert úrral együtt igy látom egyházunk egész jövőjét is biztositva; igy látom a Máté XXVIII. 19-ben foglalt parancsot az apostolok hivatal­beli utódai, a lelkipásztorok által teljesen végre hajtva. Református. I gyülekezet befolyása a prédi­kációra. Minden prédikáció alakját és tartalmát illetőleg lényegesen azon gyülekezet által határoztatik meg, melyhez intézve van. A gyülekezet vallásos tudatának tekintetbe vételét és szem előtt tartását joggal megvár­hatja; továbbá a gyülekezet története, szokása, ínely szerént az ige hirdettetett, az egyházban való állása, vájjon rég alakult gyülekezet-e, jelentékeny múlttal, vagy újonnan keletkezett, komoly megfontolást igényel. Még fontosabb a gyülekezetnek az evangeliomhozi viszonya : van-e val­lásos hitélete, vagy közönyösség uralkodik benne az isten igéje iránt s minden meghaltnak látszik ? A felelet szerint a prédikáció is másként alakul. És mily nagy árkülönbség az időváltozása folytán ugyanazon gyülekezet­ben ! Másként kell beszélni béke idején, másként háború alkalmával. A feddés és vigasztalás szava másként hirdet­tetik a jó napokban, másként a betegség ragály és inség idejében. Még nagyobb befolyással vannak a gyülekezet társadalmi viszonyai e tekintetben. Vannak városi gyü­lekezetek, hol tudós, kereskedő, mérnök, művész, felsőbb hivatalnok a szolgáló és házi szolgával együtt épülni óhajtanak, vannak távol eső falusi gyülekezetek, hol még most is ugyanazon ősi szokás s a gazdának és szolgának egyforma képzettsége egyenlő gyülekezetet alkotnak. De nem csak városokban és falukon hirdette­tik az evangelium, a hadseregnél, fegyházakban, börtö­nökben is. Vegyük még ehhez a prédikációnak az összes gyü­lekezetek vagy is az egyház által való meghatározását. Az egyház hitvallása, története, uralkodó szokása, a megállapított isteni-tisztelet-rend, énekes könyv, biblia­fordítás és káté oly határokat szabnak, melyeket egy lelkésznek sem szabad figyelmén kivül hagynia. A prédikációnak a gyülekezet által való ezen meg­határozása ellenében, melyet csak néhány fővonásaiban jeleztünk, mivé lesz az evangeliumi prédikáció becsmé­relt alanyisága? Ha ennyire kötve vagyunk, miként lehetne az evangeliumi szószék fecsegő szekrény, hal mint római elleneink mondják: mindegyik lelkész a szent irás felet való ötleteit hozza vásárra? De sokkal fontosabb ennél előttünk egy másik kérdés. Jogunk helyes tudatában fel vagyunk fegyverkez­ve minden megtámadás ellen, mely által kiszorittatnék a prédikáció az isteni tisztelet központjából, akár római­aktól, akár romaizáló puseytáktól származzék az. Nálunk fő dolog a gyülekezet lelki épülése és a lelkészi hivatal lehetőleg áldásteljes működése. A hitszónoklat minden tankönyvei a prédikációnak a gyülekezet által való meghatározását mutatják. Hol van egy lelkész, ki mind­ezt nem tudná ? És még is, honnan van — és ez a mi kérdésünk — hogy oly sok lelkész beszél eredménytelenül gyülekezete előtt ? Mi oka annak, hogy az elmondott prédikációk legnagyobb része hatás nélkül vész el. Sok lelkészt mért nem ért meg gyülekezete és mért beszél­nek oly dolgokról, melyek hallgatóik kedélyét érintetlen hagyják ? Mért nem nyer a gyülekezet a szószékből azon kérdésekre, melyek valóban érdeklik és foglalkoztatják, gyakran feleletet ? Még is csak különös benyomást tesz, ha egy lelkész gyülekezetét a Krisztus által való bűn­bocsánattal vigasztalja, midőn e gyülekezet bűnös voltát legkevésbbé sem érzi és vigasztalást nem óhajt. Csaknem nevetségesnek tetszett, midőn haliám, hogy egy falusi lelkész a csupán napszámosok és ezek családjából álló gyülekezethez igy szólt: „az aggaszt hát benneteket, hogy a sz. háromság titkát nem értitek, imádkozzatok szorgalmasabban és majd megértitek." Nem azt bizonyitja-e mind ez, hogy az elméletnek semmi befolyása a gyakorlatra, hogy a vezér-alapelvek ismeretesek ugyan, de nem alkalmaztatnak? A helyes elméletnek hasznossá tétele elhanyagoltatik, de nem jóaka­rat hiányából, hanem tehetetlenségből. A legtöbb lelkész­nél hiányzik a gyülekezetével való együtt érzés. A csator­nák, melyeken keresztül az élet ide-oda szivároghat, bezárattak. E baj gyökeres orvoslása csak az egyház szer­vezett reformálása és a lelkészi hivatal társadalmi hely­zetének emelése által eszközölhető. De nem szabad vár­nunk, a kár elég nagy, s mindenkinek kötelességében áll oda működni, hogy e bajon segítve legyen. És épen a predikátióra vonatkozólag segithet isten kegyelméből min­den lelkész magán. Ezért a következőkben részint azon köteléket akarom kimutatni, melyek hallgatóinkhoz csa­tolnak bennünket, részint azon utat jelölöm ki, melyet hallgatóinkkal a nélkülözhetetlenül szükséges összeköttetés helyreállíthatjuk. Tekintsük közelebbről a prédikáció közvetlen be­nyomását. Megtudhatjuk, vájjon figyelmes hallgatókkal van-e dolgunk vagy nem, van-e fogékonyság a gyüleke­zetben ? Ha nyugtalanság áll be, a zsebkendők gyakran használtatnak, a hallgatók helyeiken ide-oda mozognak, szunyókálnak vagy fecsegnek, ha a templomon kivül történő legkisebb zaj is mindjárt figyelmet kelt, predi-

Next

/
Thumbnails
Contents