Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1248 kacionk nem köti le a hallgatókat. Ennek okát magunknál, a prédikáció alakjában vagy tartalmában keressük. — Igyekezzünk tehát mindenek előtt egy nyugodt, figyelmes, érdekkel hallgató közönséget gyűjteni magunk körül. — Szellemi és nem képmutató eszközök által kell ezt elérnünk. Ismertem egy lelkészt, ki mindig sirt, valahányszor készületlen állt fel a szószékbe ; de az ért a hivek legkevésbbé sem illetődtek meg siró hangon elmondott beszédén s rendesen ezt szokták mondani: már megint nem készült. Némelyik egyházfi biztosan megtudja mondani, vájjon lelkésze készült-e vagy nem. Ha nyugodtan és egyformán beszél, akkor fogalmazása rendben van, minél hangosabban kiabál, minél keményebben fedd és dorgál, annál gondolkodóbban rázza fejét belátásteljes hallgatója Őrizkedjünk a tettető szenvelgésektől szellemi munka és lelki élet nélkül. Hol mindkettő megvan, a jótékony melegség, a gyújtó tüz sem fog hiányzani. Az élénkségen, melylyel a gyülekezet Amen után imára emelkedik,az örömön, melylyel a "prédikáció után az éneket elkezdi, észrevehető valami, és ritkán csalódunk, midőn vidám hálaérzettel vagy elégületlen hagyjuk el a szószéket. Istenitisztelet után tanulószobánkban egyedül magunkra hagyatva nézzük át még egyszer figyelmesen az elmondott beszédet,magunktól is észreveszszük,hogy ez vagy amaz intésünk mért nem hatott,mig ama felhívásunk lelkesített., mért volt ez a rész figyelmetgerjesztő, mig amaz untató, szóval, mi sikerült és hol hibáztunk. Óhajtva várjuk a jövő vasárnapot, mikor majd isten segedelmével jobban végezhetünk. Nagyon érthető hangon beszél a gyülekezet látogatása vagy elmaradása az istenitiszteletről. Sokat kellene itt beszélnem a gyülekezethez, hogy miként kényszerítse lelkészét, hogy az isten igéjébe behatoljon; de mivel ezt e lapot kevés gyülekezeti tag olvassa, csak magunkról akarok most őszinte vallomást tenni. A hanyag templombajárásokat először is saját működésünkben keressük és igyekezzünk nagyobb közönséget gyűjteni magunk körül az által, hogy isten igéjéből nyujtsunk valamit a gyülekezetnek, mi neki életet ad, 113 hogy a számos hallgatók ugyan annyi vádlóink legyenek isten előtt. A gyülekezet e kéréssel közeledik a szószékhez : „Mindennapi kenyerünket add meg ma." Jaj nekünk, ha kenyér helyett köveket nyujtunk neki. Ha most már a prédikáció további hatása után kérdezősködünk, a természetes felelet az lesz, vájjon nevekedett-e általában a lelki élet a gyülekezetben. Azonban a gyümölcs sokszor nem látható mindjárt, talán csak halálunk után mutatkozik, midőn végünket megtekintvén, tanításunkkal az megegyezőnek találtatott. Működésűnkben irányadóval kell bírnunk, mit azonnal használhassunk. Némely esetben, midőn a prédikációnak rendkivüli célja volt: gyűjtés eszközlése, egy társulat alakítása s.t.b. az eredmény vagy eredménytelenség azonnal látható. De ezek csak egyes esetek. Hoj tudhatjuk meg keresetlen is a gyülekezet Ítéletét prédikációnkról ? Legközelebb a beteg ágyánál. Ha a betegnek velünk való társalkodásában, saját állapota megítélésében, a vigasztalásban, melylyel környezői körülveszik prédikációnkból semmi visszhang sem található fel, ez nagyon aggasztó. Az egész lelkészi közlekedésben felismerhetjük, vájjon ment-e át valami prédikációnkból a gyülekezet vallásos életébe, ki vas áinapi predikácionkbó valóban épült, az beteg ágyáhan sem fogja azt nélkülözni, a templomból hazatérő övéi által elmondatja magának a hallottakat. Igy visszhangzik a valódi evangeliumi prédikáció a gyülekezet vallásos életében. Ha prédikációnk nem képezi a beszéd tárgyát, ha soha senki sem kérdez, mint értettük ezt vagy amazt, ennek okát bátran kereshetjük predik aciónkban ; vizsgáljuk meg komolyan, vájjon nem üres szalmát csépeltünk-e ? Sokszor a gyülekezetnek egyes, egészen esetleges megjegyzéseiből is tiszta, világos Ítéletet nyerünk prédikációnkról. Előbb a gyiilekez etnek kell fiatal, tapasztalatlan lelkészét nevelni, csak midőn már Krisztus kipróbált harcosa lett s az utat gyülekezetéhez megtalálta, vele egybe kelt, képes a gyülekezetet nevelni. Ugy, a mint legtöbb fiatal lelkészeink az iskolából kikerülnek, egy gyülekezet által sem használhatók. A legtöbb ifjú theologus ugy bánik isten igéjével, mint gyermek a számla pénzzel: alig van sejtelme tartalmának súlyáról. Hogy a bün általános elt erjedését kimutassák, kíméletlenül feltakarják Ábrahámnak, Dávidnak egész meztelenségét; hogy a pünkösti sz. lélek téritő hatását helyesen megvilágosítsák, a tanitv ányokkal ugy bánnak, mint bárgyú iskolás gyermekekkel ; ez egy valódi evangeliumi gyülekezetnek nem tetszhetik, mely tiszteletet követel a bibliai személyiségek iránt, kik a vallás ügyének fáklyavivői voltak. Mi eszközli a lelkésznek magasabb képzettségét ? A gyülekezettel való élő összeköttetése. Minél több igényekkel lép fel lelkésze irányában a gyülekezet, rá nézve annál jobb; minél többet követel tőle, annál többet nyer a lelkész istentől, ha őt és az ő igéjét igazán keresi. Korunkban sok gyülekezet minden esetre nagyon sokat vár lelkészétől: a jótékonyságra kifogyhatatlan erszénynyel birjon, díjmentesen tanítson stb., de csak az oly gyülekezetek bírnak jeles lelkészekkel, melyek a lelkiekre vonatkozólag vannak nagy igényekkel. Ezek mintegy kényszeritik a lelkészt, hogy isten igéjébe mind inkább mélyebbre hatoljon, alaposabban tanuljon, hogy magával mind inkább tisztába jöhessen az ut, igazság és élet felől. Ily gyülekezet, bármiféle alakban, naponként intéz kérdéseket lelkészéhez, melyekre a feleletet a szószékből várja. De nem elég megmondani, hogy mint kellene lenni, hanem keresni kell a lelkésznek gyülezete befolyását prédikációira és miután az esetleges jelenségekből nem elég biztosan következtethetünk prédikációnk hatására, nem marad egyéb hátra, mint hogy magunk tudakozódjunk ez iránt. Ez természetesen kényes dolog,kivált a hol több lelkész is van egy gyülekezetben, a hiúság könnyen előtérbe nyomulhat, az ál-szerénység tartózko-