Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-23 / 4. szám

103 118 részletének. Már három század óta tényleg — ámbár minden kételyt kizáró szavakkal kimondatni, hogy a római minden jogi alap nélkül — a pápa a csalhatatlanság or püspök a legfensöbb s igy minden tévelytől ment (ab errore ganuma ; az ujabb időben nem csak a külviszonyok terel- immunem esse) tekintélylyel bir, midőn az a hit és erkölcs ték oda a püspököket, hogy a pápával a hatalom felett dolgában azt határozza meg" s szabja elő, amit minden kene versengjenek, hanem inkább a pápaság tekintélyét resztyén hivőnek hinni és megtartani, vagy elvetni és káremeljék, — lévén a püspöki-s átalában minden hierarchiai hoztatni kötelesség." Ezután következik vagy hat lapnyi hatalomnak sokkal veszélyesebb ellensége a modern tár- ndokolás. sadalomban ; hanem a római udvar is ügyesen felhasználta Ultramontán lapok szerint már több mint 200 püspök a helyzetet az episcopatussal szemben, és pedig egész azon irta.alá; ellenben több lap római tudósítója ugy értesülj határig merészkedett, hol már lehetetlen is volna megál- hogy már 300 tagadta meg az aláírást. Ez bizonyosan lapodni, t.. i. dogmát proclainalt, mit IX. Pius előtt, zsi- nagyítás. Anastasius. nat nélkül, egy pápa -sem kísérlett meg. Ehez járul leg- L_ ujabban a pápa egész magatartása a zsinattal szemben, melynek nem akar egyéb hatáskört engedni, minthogy .. .. megszavazza azt, mit már a curia megállapított; ehhez KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. járul a már-már feledésbe ment „In coena Domini" bulla azon tételének felújítása, hogy a pápától a zsinatra hivat- Egy hollandi tudós a római zsinatról, kőzni átok alatt tilos; de minden egyebet mellőzve, az A katho'licismus és u 11 ra m o n t a n i s m us egész romai zsinat összehívása nem egyébért történt, mint (Vége ) hogy a pápa csalhatlanságát kimon'dja. Erre, csak a püspökök helyzetét tekintve, soha nem volt alkalmasabb az A mit Pio Nono most hitcikké akar emeltetni, a idő, mint most; részint mivel eléggé'szolgai függéshez pápa személyes csalhatatlansága, nem egyéb mint a vannak szoktatva Rómától, részint mivel minden rosznál katholikus rendszer végső szava. — Erre felé tört az nagyobb rosz volna a hierarchiára nézve, ha az episcopa- egyház egész fejlődése azon perctől fogva, hogy a pápatus meghasonlásba jőne'a curiával. — Más kérdés az? ság eszméje felmerült azon nyugodt századokon kereszhogy vájjon a politikai és társadalmi viszonyokat tekintve ttil a pápák magatartása a világi hatalommal szemben; alkalmas-e az idő e kérdésnek a római udvar óhajtása erre célzának a legélesebb elméjű romai dogmatikusok, szerint való eldöntésére? Erre már részünkről natározo.t- midőn a pápát egyenlőnek alliták istennel; ide kell jutni, tan „n e m"-mel kell felelnünk, s nem csak. mi vélekedünk most vagy később, de eljutnak, és a pápa, kinek sikerül igy, hanem a Rómában lévő püspökök igen tekintélyes e dogmát a katkolikns keresztyénségre ráerőszakolni, része is. Ezeket szokták ellenzéki püspököknek nevezni, századokon át is azon biztos tudattal nyújthatja kezét a Midőn a szives olvasó ellenzéki püspökökről hall be- nagy Hildebrandnak, hogy az ő müvét végezte be. Haszélni, nehogy valami modern szabadelvíiséget feltételezzen nem lássuk ez állítást kissé közeiebről felvilágosítva, bár csak egyben is közülök! Oh, ettől azon emberek oly A kátholicisinus a tekintély intézménye a vallásban, távol állanak, mint az ég a földtől. Rauscher bécsi érsek, Oly igazság ez, melyet senki kétségbe nem von. Egy Dupanloup, s állítólag Simor ur és hasonlók tartoznak az tekintet az egyház berendezésére bárkit is meggyőzhet ellenzéki püspökök közé, — s tán nem eléggé ismeretes erről. Ily rendszerben minden a főtekintély szilárdságáezen emberek működése, hogy még tévedésben lehetnénk tói függ, melyen az alsóbb tekintélyek és az egész rendcéljaik felől? Nem a szabadelviiség kérdése választja el szer nyugszanak. Hol van e főtekintélyCyprianus még őket a többségtől, mert ezek épen azt akarják végered- azt tanitá, hogy a püspökök egyesületénél, kik együtt a ményben, amit a többség, t. i. a hierarchia minél nagyobb szentlélek organumai. De oly tekintély, mely ily sok biruralmát az egész világ fölött; de a politikai és társadalmi tokossal közös, nélkülözi a szükséges szilárdságot, s constellatiókat tekintve, attól félnek, hogy a pápai csal- találtak is nem sokára a sok helyett egységet a római hatatlanság kimondása oly nagy üldözést vonna maga püspökben, aki mint Péter egyenes utóda, különösen igényt után az állam részéről a hierarchia ellen, mely ez utóbbi- formálhat az Ígéretre: te vagy Péter és ezen petrára nak teljes vereségével végződhetnék. Nem a célban, hanem épitem fel egyházamat. — Ezzel meg volt vetve a pápai csak az eszközben van a különbség. Igy lessz helyes meg- rendszer alapja. De még századokon át e rendszert ugy ítélni az ellenzéki püspököket. . fogták fel, hogy a pápát az egyház fejének nézték ugyan, Hogy a csalhatatlanság kérdését elnapolni még sem de csak az egyházzal való összeköttetésben, ugy hogy fogják, arra jelül szolgálhat, hogy a többség férfiái között csak azt tartották a szentlélek csalhatlan nyilatkozatának, — természetesen a pápa előleges beleegyezésével, mert az - amit az egyház megegyezésével mondott és határozott.' ellenkező nem is képzelhető, — egy felirat kering aláírás Lassanként azonban mindinkább érvényre emelte magát végett, mely a csalhatatlanság kimondását kéri, s szövege az egyházban az elv logikája, s két egymással vetekedő igy hangzik: „A v a t i c a n i egyetemes s z. irány állott elo. Az első arra törekedett, hogy az egyz s i n a t n a k. A vaticani egyetemes sz. zsinattól alól- házban a súlypontot mind inkább inkább a főbe hel/ez*rottak legalázatosabban és legbensőbben kérik nyíltan és ze, a másik pedig az egyház testében akarta megtar-8