Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-09-04 / 35. szám

1097 f 103 iik a vallástanitásban, ugy mint ismeretes kézikönyveink tették,mert ez nem bizonyult célszerűnek ; de azért a vising teremteséről előbb kell szólanunk,mint a világon lefoylt eseményekről, melyekből aztán vallásos,erkölcsi tartalmok és gyermek fejlettsége szeriut válogathatunk történeti rend nélkül, mint a szerző is tevé. 2-or, a második g. osztályba teszi a confirmatiora való előkészítést, de megjegjzi, hogy ez az egyház, s nem az iskola feladata-Tökéletes igaz ; de legyen szabad nekem is megjegyezni, hogy a mivelt ember egyháziasságának más alapot kell adni, mint a miveletlenének, mit csak az iskola eszközölhet, s igy a confirmatiora előkészités az iskolai vallástanitásnak is feladata. Másfelől, a 2. g. o. ban igen korán készítjük a növendéket a confirmatiora. A kéz alatt lévő munka az 5-ik g.osztály számára készült; de a 6-ik tantárgyai egy részét is magábanfoglalja. Lássuk szerző álláspontját. Bizonyos, hogy a „vallásos tüneményeket" a másnemű lélektani tünemények sorába helyezi, s igy a vallástudományt a, lélektan egy ágává teszi. E felfogást nem csak világosan kifejezi bevezetése első lapján; hanem keresztül is viszi egész munkáján. „A vallások eredetét magába az emberi szellem természetébe" helyezi (5. 1) E tényre alapítja Jézus vallásának örök fennmaradását (53—54. 1.) „mivel az emberi természet legmélyebb s öröklő szükségeinek megfelelő." E felfogás tükrözik vissza a 21. lapon, hol a rómaiak vallásáról mondja, hogy a görögöktől vették; „de épen azon oknál fogva, hogy vallások nem saját szellemi életők eredeti terméke volt, hiányzott benne ama költői elevenség s művészi öszhang> mely a görög vallást oly kitűnően jellemzé." De visszatükrözik e felfogás egész könyvén, s nincs egyetlen sór benne, mely ezzel ellenkeznék. Szász Danokos teljesen felfogta a modern theologia e felfedezésének nagy horderejét, mely a vallást a természetfölötti kijelentés régiójából a természeti dolgok körébe vonja ugyan; de itt oly megmgathatlan biztos alapjául szolgál, hogy ezután a vallás ellen folytatott materialisticusvagy atheisticus küzdelem valódi balgatagságnak tűnik fel. Tény az, hogy az emberi léleknen nem csak ismerő, akaró stb., hanem erkölcsi és vallási tehetsége is van, mely utóbbiban mennek végbe a vallási tünemények, épen mint az ismerő tehetségben az ismerés tüneményei. A vallást tehát ép oly esztelenség megtagadni vagy a papok koholmányának állítni, mint tagadni a nap vagy emlékező tehetség létezését. E tárgyban csak az lett volna kívánatos, hogy mindjár az első lapon a gyermek felfogásához mérve sokkal terjedelmesebben fejtette és emelte volna ki szerző hogy a vallás ép oly ténye a léleknek, mint a gondolkozás, akarás, emlékezés; hogy fejlik a vallási tehetség is a lélek más tehetségeivel együtt, s fejlettségi fokához képest más tüneményeket hoz létre, minek bizonysága a vallások története, és amint az embereknek egykor más fogalma volt pl. a földről, csillagokról stb., ugy más fogalma volt istenről is. Nem a föld, csillagok vagy isten változtak meg idő folytán ; hanem az ember felfogása rólok. Valószínű, hogy az ember e tekintetben sem érte el a tökély legfelső fokát, hanem hová tovább tisztábban meg fogja ismerni istennek nem csak működési módját a világban, hanem magát az istent is. Épen e körülmény által lehet érdekeltséget, méltánylást ébreszteni a vallás iránt, s ebben rejlik a vallásos élet jobb jövője. Igaz, hogy mindezen gondolatok szétszórva előfordulnak Sz. D. könyvében, sőt egész könyve ezeknek demonstrálása; de szükség lett volna csoportositni s szóval is minél élesebbben kiemelni, mindjárt az elején, hogy a növendék e termékeny igazság iránt figyelmessé legyen, s jövő vallásosságának támaszául válassza. Bevezetése második lapján a „vallástudományt" határozza meg. Nem kellett volna „vallásos ösmeret," hanem „vallástudomány" kifejezéssel élni, mind a mondatszerkesztés, mind a dolog természete szerint, s itt is bővebben ki kellet volna fejteni, hogy a vallásos tüneményeket ép ugy vizsgálja az ember, mint egyéb lelki vagy kültermészeti jelenségeket; ezek körében is rendszeres ismeretre törekszik, s igy áll elő a vallástudomány, mely tehát a lélektannak egy igen terjedelmes ága. A bevezetés után következik a különböző vallások története, fejlettségök foka szerint berendezve. Legelői áll a legdurvább fétis imádás, azután a természet istenítés, a görögök jelképes, művészi vallása, a persáké? melynek már magas erkölcsi felfogása van, s végül a semi törzsek egy isten imádása és külön korszakban a keresztyénség. Hogy több időnk legyen a biblián alapuló két vallás ismertetésével foglalkozni, a többiekre csak annyit jegyezzünk meg, mi e könyvre általános észrevételünk hogy igen világosan és alaposan vannak kifejtve; de igen röviden. Az 5-ik g. oszt. számára szánt tanulmány 50 gyéren nyomott lapra terjed, a minél 15 éves fiuk kétszerte többet megbírnak. Igaz,hogy régibb kézikönyveinkből még 50 lapot is nehezen tanultak meg ; de ez nem nagy dicséretére válik azon könyveknek. Sz. D. könyve nem fog nehéz lenni Mit mond szerző az ó testamentumi könyvekről s különösen a Mózeséiről? Beszéltessük őt magát: „A Mózes öt könyve az Ábrahám ellőti korszakból is kétségen kivül igen jelentékeny események leírását tartalmazza. De a mily tiszteletre méltó tárgyai ezek a szájhagyományok a tanulmányozásnak, ép oly kevéssé tekinthetők szorosabb értelemben vett történelmi tények gyanánt. A világ hat napon történt teremtése a paradicsomi élet, az özönvíz, a bárka stb. leírásai eléggé bizonyítják, hogy mindezek nem a történelmi tények, hanem a hitregék és mondák sorába tartoznak. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek a bibliai hitregék összehasonlítva a pogányok hitregéivel, megragadó egyszerüségök és tisztább erkölcsi elveiknél fogva amazoknak belérték tekintetében nagyon fölötte állanak s nem is tekinthetők (ide illett volna: „mindnyájan") 71