Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-09-04 / 35. szám

1043 1100 olyhá, mintha a történeti igazságot teljesen nélkülöznék. Annyi p. o. áll, hogy Ázsia belsejében tűntek föl először emberek, valamint az sem merőben kétségbe vonható, hogy az első emberek egy roppant özönviznek lettek áldozatai, melyről minden nemzet szájhagyománya emlitést tesz". Ép ily érdekes és helyes a próféták jellemzése: „Hibás felfogás volna ugy tekinteni őket, mint ex professo jövendő mondókat s általában azt képzelni, hogy ők képességgel birtak a legtávolabbi események minden részleteit előre megmondani. Erkölcsi s vallásos fensöbbségöknél fogva, kétségen kivül a fejletlen népnél sokkkai mélyebben be tudtak pillantani a dolgok rendjébe, s igy méltán megérdemelték, hogy a nép őket „látnók" névvel megtisztelje; működésök főbb része azonban teljességgel nem ebben határozódott. Mindenek előtt a népet tanították, s ha hibázott, megfeddették, s főként azon igyekeztek, hogy a nép vallását polytheisticus elemektől megtisztítva, minden nyilatkozataiban monotheisticus álláspontra emeljék, s megszilárdítsák azon hitet» hogy csupán a Jehova tisztelete üdvözít." A zsidó vallás fejlődésének története már elég terjedelmesen van kidolgozva ; de itt is épen a farizeusok, sadduceusok és essenusok pártja, melyeket Jézus is életben talált,s melyek rá sokszort befolyásos gyakoroltak, igen rövid, alig néhány sor. Eddig terjed az 5-ik osztály tantárgya, mert Jézus vallásának történetét már a 6-ik osztálynak szánta a szerző. E rész még nem jelent meg egészen ; de azért egy pontjához szólhatunk valamit. E pont a legfontosabb bibliai kérdés, a csuda. (Vége következik. Kovács Albert. ISIÍOLAÜG Y A felső-lovői ág. h. evang. tanintézet negyedszázados öröminnepe. A vasmegyei felső-lövői ág. h. evang. tanintézet, mely néptanitóképezdéből s alrealgymnasiumból, összekötve fitápnöveldével (Pensionát), áll, f. év julius 10-én meginnepelte negyedivszázados fennállásának emlékinnepét. E tanintézet pártfogói s barátjai már előbb figyelmeztettek s előkészíttettek ezen örömnapra részint az az úgynevezett Wimmer féle kegyes alapítványra történt gyűjtögetések által melynek célja ugy a bold, felső lövői ev. lelkész Wimmer Th. A., a tanintézet nagy érdemű alapitójának, emlékét örökíteni, valamint szegény seminaristáknak évi kamatjai által segélyt nyújtani, részint a terjedelmes öröminnepi programúi kibocsátása által, mely a tanintézet történelmét közölte. Számos vendégeket hozott azért julius 10-ike, mely vasárnapra esett, Felső-Lövőnek csendes, kies s gyümölcsfa dus völgyébe. Mozsárdurran ás hirdette az innepnap kezdetét s felhőtlen, de forró nyáriég fénylett a falu, hegyek s völgyek fölött. Az idegenek árja minden perccel növekedett, a közelebb ugy, mint a távolabb helységekből egész evang. egyházközségek zarándokoltak F.-Lövőre lelkészeikkel s tanítóikkal, ez utolsók egykor itt nyervén neveltetésöket. Az intézet inneptermében a meghívott vendégek csak kisebb száma találhatott helyt, hol az intézetigazgatója, Linberger István reggel 8 órakor üdvözölte a megérkezetteket a 126 zsoltár 3 versének alapján: „Hatalmas dolgokat cselekedett az Ur mi velünk; azért vigadunk!" Erre a templomba vonultak a megjelentek, de ezen magában véve elég tágas épület csak egy részét fogadhatá be a híveknek, a többiek nagy számmal kénytelenek voltak az udvaron maradni. Az oltáristentiszteletet tiszteletes Freytag Y. helybeli lelkész végezte liturgiával, felolvasván a 103 zsoltárt s imát mondván. Ez előtt s utána részint a hallgatók, részint a tanítóképezde növendékei énekkara fenséges hála — s dicsénekeket zengettek. Következett ezután Linberger igazgató innepnapi beszéde, mely négy pontra irányzá a hallgatók örömtekintetét. Tekintsünk, — ugy szóla — 1.) fel az istenhez, őt dicsérve, 2,) vissza a múltba hálával, 3.) előre a jövőbe erős, istenbe s a hitrokonokba vetett, bizalommal és 4.) magában az intézetben létesítendő feladatba, mely hűségre, kitartásra s működésre kötelez. Kiemelte a beszédben különösen az ioten atyai kegyelmét, mely Wimmer által életre hívta az intézetet s fentartá 25 éven át dacára a gyakori küzdelmeknek s az anyagi erők hiányának ; kiemelte továbbá Wimmer érdemeit, ki a képezde által számos, az uj paedagogia eNei szerint nevelt, ügyes s hű néptanítót adott a honi evang. egyháznak; kiemelte végre azon áldozatokat, melyeket a f-lövői evang. egyházközség, a vasi felső ev. esperesség, az intézet többi pártfogói, ugy a hazában, mint a külföldön, kivált a svájci evang. segélyzőegyletek, de mindenek fölött az áldott Gusztáv Adolf egylet Némethonban az intézet részére hoztak. Ez utolsó t. i. a tanintézet megalapítására a lefolyt 25 éven át 42,224 tallért adott. Buzditá végre a tanárokat, az intézet pártolóit, de kivált a helybeli egyház tagjait, hogy jövőben is támogassák s mozdítsák elő ezen az ifjúság nevelésének s a, néptanítók kiképzésének szentelt s eredményeiben oly áldásos iskola ügyét. Erre, mivel a templomban a hőség már elviselhetlenné vált s az isten házát kívül ostromló népsokaságra is tekintettel kellett lenni, nagytiszt. Kircbknopf Mátyás, a vasi felső ev, egyházmegye nagyérdemű esperese és a f. lövői intézet felügyelője, engedvén a közkívánatnak, a templom s tanintézet közös udvaráu lévő árnyékos fák alatt rögtön felállított szószéken tartá az öröminnepi szónoklatot Ésaiás 12, 2 versének alapján, s kifejté lelkesült beszédében, hogy Ésaiás hite a tanintézet erőssége. A hallgatók dicséneke végezte e magasztzs innepélyt. Ez innepély nem csak az intézet régi barátjaiban