Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-09-04 / 35. szám

1043 1088 elfogadása által a pápa, valamint az illető püspökök és papok a régi hagyományos hittől elszakadtak és uj sectát alkotnak; tekintve, hogy a cs. k. kormány a mai törvényhozás viszonyai közt nincs azon helyzetben, hogy az egyes állampolgárokat a püspökök durva középkori megtámadásai és átkozódásai ellen megvédje; tekintve, hogy a cs. k. kormány ez ideig nem is mutatott semmi jóakaratot aziránt, hogy a régi hitet támogatva lépjen fel, mivel a római eretnekeknek szabad tért enged, az ó hitű katholikusoknak pedig semmi hivatalos alkalmat nem nyújt, hogy véleményöket és jogaikat törvényesen formulázhassák ; tekintve, hogy az uj secta, mint önként érthető, minden további elismerés nélkül vétetett be, anélkül, hogy az egyházi javak birtokcimét kétségbe vonták, vagy a nép akaratát megállapították volna : alólirtak kijelentik, hogy a római egyházhoz mostani tana mellett, nem akarnak tartozni s kijelentjük egyszersmind, hogy az eddigi egyházi javakhoz, a mennyiben mint egyes községnek és tagoknak bennök részünk van, minden jogunkat fenntartjuk. Kijelentjük azt is, hogy a mig a régi hitű katholikusok törvényes alkalmat nem nyernek egyházok szervezésére, mi confessióhoz nem tartozóknak kivánunk tekinttetni." Tu quoque mi fili ? — kérdezheti most a pápa és biboros udvara! íme, nem a protest antismus mint szervezett intézmény, nem a szabadkőművesség vagy atheismus ostromolja a pápaságot; hanem az öntudatra és önállóságra ébredező vallásos hit, a komoly keresztyén szellem, melynek ügyét Róma elárulta! íme nem az eretnek theologusok, hanem München, Bonn, Boroszló és Prága kath. theologiai facultásaí gyülekeznek közös tanácskozásra az ős hitet megtagadott pápaság ellen ! A pápaság története nem egyéb, mint a b ^ztyén hit elcsavarásának és felforgatásának ' " ^ete. A keresztyén népek jobb érzelmei fel-Iá; ^ már egyszer ellene a reformatiokor; de a büntetés sem jobbá, sem okosabbá nem tette; sőt azután is tovább haladt a megkezdett uton az örvény felé.Most ugyanazon keresztyén szellem,mely a reformatiokor az üdvözülésnek más útját fedezte fel, mély álmából, melybe a jesuitismus szenderitette,felébredve, számon kéri Sión hitehagyott őreitől a rájok bizott kincset, s a hútelen szolgát, ki a gazda talentumát elpazarolta, kizárja bizalmából s kivetteti a külső setétségre, Kovács Albert. A „kápláni successio" kérdéséhez. A „kápláni successió" kérdésének éles bonckés alá vételéhez s érdemleges tárgyalásához nagyon gyéren szólnak, pedig ezen komoly egyházi kérdés megérdemlené, hogy a mellette és ellene felhozott érvelések által tisztább álláspontra jusson. Ha azon lelkész urak, kik most azon törvénynek minden áron továbbra is érvényt akarnak szerezni, megkérdezik saját lelkiismeretöket, hogy vájjon minő indulattal viseltettek iránta fiatalkori éveikben, önmagokkal jőnek ellenkezésbe, saját lelkök tesz ellenök bizonyságot, nem azt prédikálják, mit hisznek. De távol legyen, hogy a sziv önzése vezetne e sorok Írására ! Bizonyára nem. A legloyalisabb érzülettől áthatva, a józan okosságtól vezéreltetve, és azon tudattal, hogy mindenf jognak az ész alapja, eltelve vagyok. Már pedig, ha a modern társadalom férfiai által elkárhoztatott s elitélt törvényt bírálgatjuk, ugy ez a törvényháznak nem csarnokában, hanem udvarában sem foglalhat helyet, mert azon áldásokból,melyeket a törvény oltalma alatt élvezni szokotaz egyén, ki van zárva egy nagy rész, ez pedig semmi egyéb, mint büntetés. Sokan azt hozzák fel a succedálás ellen okul, hogy azon nyomatékos érvek még mai napig is megvannak, amelyek ezen törvény életbeléptetésére hathatósan működnek s ebből kifolyólag a törvény épségben fenntartására szükség van." Tagadhatatlan, hogy megvannak és meg is lesznek minden időben, mert az egyén azon természeti tulajdonit, melyek testi s lelki minőségeinek sokféle változataiban állanak, le nem vetkezheti mint a ruháját. Kétségtelen, hogy történtek visszaélések a régi állapot mellett; de egyesek hibájáért, elvetemültségeért még 30 vagy 40 fiatal embert megbüntetni nem egyéb, mint az igazságszolgáltatástól nagy mértékben eltávozni. Egyházi s illetőleg erkölcsi testület ily itélethozással kétszeresen tette bűnössé magát. Ha az egyén hibázott, bűnhődjék érte a törvények értelmében, de a mikor még az Ádám bűnét sem akarjuk tulajdonitni az unokáknak, még kevésbbé tulajdonítsuk a Péterét Pálnak. Némelyek azt hozzák fel okul, hogy a kápláni succedálás által a szabad versenyzés utja be van vágva, mert a fiatal ember több kedvel tető tulajdonokkal birván, a gyülekezetre nyomást gyakorol. Ezen okoskodás az érdek, az önzés emberének szájából hallatszik. Akárhány példát tudunk felhozni, mig azon szokás volt divatban, „hogy a megürült helyre a legidősb káplán ment időtöltőül vagy helyettesnek",nem mindenkor sikerült a fiatal embernek az állomást véglegesen megnyerni. No de mondhatja valaki, hogy ennek oka a fiatal ember természeti tulajdonaiban fekszik. S ezek nem,irigylendő tulajdonok ! Ha valaki esztendeig ott tartózkodása uton valamely gyülekezetnek becsületes, hivatalához illő utón módon szeretetét ki nem vivta, az véleményem szerint