Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-21 / 33. szám

1028 f 103 tett módosítások a legszélső jezsuita reactio értelmében történtek. A másik registrálni valónk néhány egyház-politikai tény. A francia-porosz háború közvetlenül érdekli, sőt fenyegeti a pápai széket is. A franciák teljesen kivonul­tak a pápai államból, a forradalmárok megkezdték azon­nal müködésöket, s az olasz királyi csapatok a határ­szélre vonatnak. Franciaország minden esetre feladta Róma védelmét, eléggé el van foglalva a saját fajával, de római táviratok szerint a porosz kormány védelmet ígért a pápának. Egy aug. 13-án Rómában kelt távirat igy hangzik ; „A porosz követ Arnim, a porosz királytól egy bajátkezü iratot nyújtott át a pápának. Hirszerint a pápa igen élénk örömmel igy szólt környezetéhez : A pápai szék megmentése Poroszországtól jövend. A jezsuita-párt a porosz győzelem által nagyon el van ragadtatva. Egy régibb római távirat szerint Antonelli bibor­nok Poroszországhoz hivatalosan szerencse-kivánatokat intézett az eddigi győzelmekért. Mindez különösnek látszik, hogy a pápai szék a protestáns poroszokkal cim­boráljon ; de csak első tekintetre, mert a római egyház mindig a hatalmasabbnak szokta pártját fogni, s a bukó nagyságtól elfordul. Más kérdés az, hogy hajlandó lesz­e a protestáns német nemzet az ős ellenséget pártfogá­sába venni ? Ezt mi még képzelni sem tudjuk, s a leg­újabb német telegrammok sem akarnak ilyesmiről hallani. Végül, hogy kettő helyett három legyen registral­junk néhány tiltakozást a pápai csalhatatlanság ellen. Első helyen kell emlitnünk a bécsi kormány erélyes fellépését, melyhez a hivatalos okmányokat is közöljük. A placetum felelevenítése a legkevesebb, mivel az állam tartozik magának Róma factioi ellenében. Hir szerint a pápai kormány nunciusát Bécsből e miatt vissza hivni szándékszik. — Hyacinthe atya ismeretes tiltakozása magában véve igen érdekes okmány ; de a léha francia faj épen semmit nem törődik a vallás dolgaival, s igy a tiltakozás kiáltó szó marad a pusztában. Egészen más jelentőséggel bir a müncheni egyetem kath tanárainak tiltakozása, mert szavokra a vallásos kedélyű germán faj hallgat. Michaelis tanár tiltakozása igy hangzik: „Nyilt panasz IX-ik Pius pápa ellen. Én, gyarló ember, de szilárd a katholikus hitben, az egyház istené­nek szine előtt hangos vádat emelek IX-ik Pius pápa ellen, s ugy tekintem őt, mint az egyház haeretikus rombolóját, mindaddig, mig megmarad azon álláspont­ján, mely szerint egy általános egyetemes zsinat roszul felfogott formájában egy a szent írással, a hagyományok­kal és Krisztus tanaiban fennmaradt alkotmánynyal el­lenkező tételt, t. i. hogy a pápa szakitva a püspöki kar tanácsadó testületével, az egyháznak csalhatatlan tanitója legyen, mint kinyilatkoztatott dogmát a hivők lelkére kényszerit, és ezáltal kísérletet tesz, hogy az egyházba az absolutismus istentelen rendszerét becsem­pészsze. Én értelmemmel, kath. hitemmel és lelkiismere­temmel megegyeztethetőnek tartom ez irattal szemközt, hogy a kánonjogok szokás által szentesitett szempont­jából a pápára III-ik Ince pápa szavai szerint, ha az hae­reteikus és egyenesen az egyház lerombolását előidéző lépést tesz, felhívjam az egyház itélőszékét, és hogy egyházellenes iratával nyíltan és szemtől szemba dacol­jak.Brausberg 27. juliusban 1870-ben. Dr. Fr. Michaelis bölcsészet tanára." Tiltakozni fog a müncheni kath. theol. kar is, melynek élén a nagy hirü Döllinger áll. Ugyancsak Münchenből irják, hogy gró f Moy főszertar­tás mester a csalhatatlanság kimondása miatt a íómai egyházból kilépett. Átalában ott az i nfallibilitás nagy ellenszenvet ébresztett, s az uj polgár mester beigtatása alkalmával mintegy ötezer ember jelentette ki egy zajos gyűlésben, hogy szakadni kell Rómától. Jóravaló egyházi mozgalmat eddig is csak a germán faj tudott létrehozni, s jövőre is csak attól várhatunk, mert csak az bir a vallásos bensőség azon fokával, mely szükséges arra, hogy e téren nagyszerű eredmény jöhessen létre. Anastasius. Kíiiitiidi egyáz és iskola — Az ausztriai concordatum eltörlésére vo­natkozó hivatalos okmányok. Ki vonat. A legengedelmesebb cultus és oktatásügyi minister Stremayr Károlynak 1870. jul. 25-ről kelt legalázato­sabb felterjesztéséből, az 1855. nov. 5-ről kelt nyiltpa­rancs megszüntetését illetőleg, melylyel a pápai székkel 1855. aug. 8-án kötött egyezménynek (concordatum) törvényes erő adatott. (Vége.) Eddigelé hiányzott e két nézet dogmaticus eldön­tése. Az egyház gyakorlása, — mint mindenütt, hol kétségbevonhatlan és még csak újonnan valósítandó igényről volt szó, — az első felfogás mellett nyilvánult. Csak a fennebb emiitettem mozgalom következtébeu sikerült a korlátlan primatiális hatalom híveinek nézető­ket dogmailag is érvényre juttatni. Mindezen törekvések tetőpontja az vala, hogy a most ülésezett oecumenicum concilium julius 18-iki nyilvános ülésében formulázta és innepélyesen kihirdeté a nagy kiközösítés világos kimondása mellett a pápának a hit és az erkölcs minden kérdésében való csalhatat lanságát a kath. egyház dogmájául. Ezen uj tétellel, mely az egyház leghívebb fiainak legkitartóbb ellenállása dacára elfogadtatott, a kath. egyház előtte eddigelé idegen térre lépett. Ez által ezen egyházban oly mélyre ható felforgatás jött létre, hogy ennek visszahatása különösen az egyháznak az állammal eddigelé fennállott viszonyaira nézve nem maradhat ki. Igy ez uj dogma az ok, mely engem ezen alázatos felterjesztésemre késztet. Ennek támogatására bátor vagyok a következőket felhozni.

Next

/
Thumbnails
Contents