Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-21 / 33. szám

1018 f 103 beszédre csak ezzel Írhatnék méltó ismertetést. Ossziánról olvastam valahol, hogy ő költői tekintetben a ragyogó szépnek képviselője v o 11. Ha a kézalatti füzet iróit aesthetikai szempontból kellene osztályoznom : éne beszéd szerzőjét, az egyházi téren, Osszián mellé állítanám. Kifogásom e beszéd ellen alig van egyéb, mint az, hogy a költői genius szerző lelkét kár, hogy oly ellenálbatlan erővel ragadja. Ez az oka, mellőzve egyebeket, annak is, hogy a gyönyörű alrészek, főként a beszéd első részében, ugy el vannak rejtve. A nyugalom a hévben egyik legszebb jellemvonása a léleknek különösen a templomi szószéken! „Hellász boldog lakóinak a természet ezen nagy adományt ingyen osztogatta; a ttizes magyar pedig ezt csak heve legyőzésével teheti sajátjáv á." * Nehemiás könyve 1: 2-6. A hazaszeretet. Ugyanazon szöveg és a tárgy is, s még is egészen ellentéte az előtte lévőnek. Abban költői lélek hullámzik : ebben a komoly élet hidegvérű embere szól. Szerző a valót többre becsüli az ideálnál, s ugy látszik puritán egyszerűségében érzi jól magát. Szövege két verssel hoszszabb, s igy kerekebb, mint az előbbié! Ebből is látszik, hogy mielőtt valamihez fog, hideg komolysággal vet számot magával. Dispositiója elég szabályszerű ; a tartalom pedig meggyőző és épületes. Máté ev. 22: 15—22. A keresztyéni s honfi kötelmek, egymással nem ellenkeznek. E beszéd akár a szövegszerüséget, akár a tartalmat és kivitelt tekintve, e füzetnek egyik ékessége. Ha valaki azt kérdené tőlem: „az egyházi szónoknak mily mértékben legcélszerűbb beszéde tárgyává tenni a haza érdekét és a politikai kérdéseket ?" én ezen beszédre mutatnék. Csak az a kár, hogy a szerző idegen öltönyben jelent meg előttünk,s ugy látszik fel sem tette rólunk, hogy G e r o c k-o t meg fogjuk ismerni E beszéd tehát nem eredeti, hanem Gerock következő gyönyörű beszédjének. „Christenpflicht und Bürgerpficht, Eines stört das andere nicht" hazánk viszonyaihoz alkalmazott átdolgozása, tőbb helyen pedig egyenes fordítás. Ajánlom az átdolgozónak, hogy a Robertson nyomain készült egyházi beszédek második kötetét rendelje meg, s olvassa el figyelmetesen, mit mond Révész ennek előszavában az eredetiséget illetőié g és okuljon belőle ! . . . Szerző, illetőleg átdolgozó különben szép tehetségű embernek látszik, s igy annyival inkább sajnálom, hogy midőn az igazság iránt róttam le kötelességemet, ő vallotta kárát. Róm. lev. 15: 4—13. A vallásosság s a hazafiság testvérek. E beszéd néhai szerzőjéről rég el van ismerve, hogy nem csak fényes tehetsége volt, de a mellett még ritka készültséggel is rendelkezett. Miután a tót nyelvet nem értem, a fordító érdemeit a szerzőétől elválasztani képes nem vagyok. Legfőbb érdeme e beszédnek, hogy benne józan vallásosság és a nemzeti türelem félre ismerhetlen jeleivel találkozunk. Jöjjetek ide ti magyar buzakenyérből élődő hűtlen izgatók, s e titeket is tápláló szent földön titkos terjesztői a mindent benyelni törekvő szentségtelen panszlavismusnak! tanuljátok meg, hogy „a ne mzetek mind megannyi ágai az emberiség nagy fájá nak" és hogy „e fát az ur ültet é." Róm.lev. 1: 16—20. Az e vangeliu mon alapuló alkotmányról. Csinos élénk és kedves kis beszéd. „Nyolc és fél zivataros század repült el hazánk fölött. Milliók hulltak el a belviszályok duló csatáiban, száz trónkövetelő boritá lángba a hon határait. Tatár rombolt e kies hon földén. Sajónak habjai honfiak vérétől piroslottak, itt dühöngött az ozmán sereg, s Várna és Mohács lett nemzetüuknek gyásztemetője. Minden változott a hazában, mindent felforgatott az időnek szeszélyes keze, csak egy dacolt, mint kárpárt bérce az ég villámival, csak egy maradt annyi balszerencse és oly sok küzdés után, az alkotmány! Tudjátok e miért tántoríthatatlan a magyar alkot mány ? mert az evangéliumon alapult, s a me ly alkotmányaz evangeliomon alaps zi k, annak léte biztos. Zsolt. 126. Hatalmas dolgokat cselekedett az ur mivelünk. Szerző hasonlóképen mikor e szép beszédet irta. „Dicső hősei az ifjú szabadságnak ! Tizennyolc tavasz látogatta már meg sírotokat s fakasztott fölötte vérvirágot; mi még adósok valánk, kezünk kötve volt, a rabbilincs miatt nem ültethe'ők hamvaitokra a szabadság piros rózsáját. Most 18 rideg év után, két tavasz nyilik sirhalmotok felett, a természet és a szabadság tavasza, s versenyezve hintenek virágot hamvadó porotokra, A szent eszmék lobogója, mely alatt vért, életet áldozva küzdtetek, újra magasan leng, és a szabad nemzet dicsőségteket emlegetve, örömittasan kiáltja: Hatalmas dolgokat cselekedett az ur mivelünk; elégtételt adott a szabadság csatáin elhullott vitézek kiomlott véréért." Sámuel 2 köny. 1: 10. M i t k e 11 megkoronáznunk? Szerzőt már nemcsak ezen beszédéből, de egyéb munkálataiból is van szerencsém ismerni. Egyik hazai irónk tiszteletére egykor emlékpénzt veretett a hálás elismerés, s rajta e jelirat volt: „v i d á m i t é s éleszt." E szívhez szóló és költői szépségekkel dúsgazdag beszédre én is ezt mondom. E beszéd is igazolja a hirt, hogy t. i. szerző a nők kedves papja. Tudjuk, hogy a nők a virágot rendkívül szeretik; hogy ne volna tehát kedves ő előttük szerző, ki mint a szívélyes kertész megtisztelő látogatóinak virágban nyújtja át minden gondolatát. A szöveg választás találó, a tárgy ügyes, a felosztás leszámítva a harmadik részben levő nyelvtani hibát,szép, a kivitel megható és kimerítő. És e beszédnek árnyoldala ? Ne feledkezzék el szerző arról, hogy a templomba nemcsak nők, de fér-