Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-14 / 32. szám

410 f 103 Mert nagy dolog az, nagy alásiilyedése az emberiség érzetének, nagy vesztesége a világnak, nagy veszetsége azoknak, kikről ezt kellene mondanunk az idvjzitő szavaival: ti vagytok a föld savai, a világvilágossági, Máté V : 13, 14, lia azok megizetlenedvén nem valók többé semmire, s méltókká tették magokat, hogy az történjék velők, mit rólok az idvezitő a 13 v. végén mond. Nagy szerencsétlenség, hogy az európai miveltség s tudomány gőzerővel haladása mellett, nekünk, kik a Dalai Láma szentséges excrementumát szent áhítatta! magokhoz vevő kálmuk-tatárokról szánó rnosolylyal olvassuk az ismertetést, most magunkon, a magát világmesterének hivő vén Európán vagyunk kénytelenek hasonló vallásbeli képtelenség miatt keserűen fölkacagni. Na, ha ezzel vége volna a veszélyes színjátéknak mind hagyján! Ha elég lenne az európai Láma tiszteletében mind mélyebben sülyedő, egyedül üdvözitő egyháznak az ezen uton haladás következményei sorrendjéhez jó étvágyat kívánnunk: még sebaj. Ez izlés dolga. De midőn számtalanszor az emberiség jaj jávai igazolta már a történet a bölcsnek (Pred. I. IX. 10 vers.) Káldi fordítása szerinti szavait: Micsoda a mi volt? ugyanaz, ami következendő. Miísoda ami lőtt? ugyan az ami leendő. Semmi u j nincs a n a p alatt, s nem mondhatja senki: ime ex uj; mert már volt az előbbi időkben. Nagy esemény ez. Ne kérdezzük kik cselekedték, mi azok neve? A felelet ott van Lukács VIII. r. 30 versében. L e g i o a mi nevünk, mert sokan vagyunk. A fekete sereg, A világ legdicsőbb, legszentebb reformátora Jézus, azért kívánta a zsidó vallást megtisztitni, mert abba épen olyan visszaéléseket lopott be az emberek tudatlanságán nyerészkedő papi ármányos szentség, mint a rómaiba. Mert, a mint Jézus mondá, az imádkozás háza latrok barlangjává lett. (Máté XXI: 13.) Mi lőn a következmény ? Megfeszittetése a legszentebbnek, megköveztetése, tömlőcöztetése, üldöztetése a tanítványoknak, végre olyan győzedelem, hogy a jeruzsálemi főpapság helyébe a római lépett, elvégre is a vallás ügye: gubán ebet cserélt. Mi lett következménye a 16-dik században derült uj világosságnak. Szicíliai vecsernye, párizsi vérnász, spanyol inquisitio, pusztító vallásháború, hussziták kiölése, honunkban is eperjesi vértörvényszék, az ártatlan evang. és református papok gályarabsága,kiktől minden vallatásnál legelébb is azt kérdezték Lámpe törnénész szerint : creditisne in Pápám? Pedig még akkor ő kegyelnie nem yolt csalhatatlan istenséggé szentesítve, római műszóval kanonizálva. Félni kell, hogy ugyanaz a mi volt, ismét ne legyen. Annyival inkább, mert a mivelt osztálynál, ugy a római, mint prot. egyházban, a lágymelegség, a vallással nem gondolás s annak csaknem egészen a szegényebb népre hagyása emészt, mint fa gyökerén rágódó féreg látatlanul az erkölcsiség, bibliai szóval : isten országán. Másfelől az apostoli hittanra visszaujitott egyház köznépe is a Zwingli értelme szerint javított —• de a heidelbergi káté szerint lenyűgözött hittan mozdulhatlansága mellett olyant is kénytelenittetvén hinni, mit, miután a Kant 50 éves bölcsészeti rostáján kitisztult eszmék magva elhintetett s abból az ő szivében s agyában is egy-két szem csirát hajtott, csak a gyermeki első benyomás után maradt jó akarat szerint hiszen; nem csünghet vallásán oly erős meggyőződéssel, mint a megelőző embernyom, mely ha a polgári pályára készük is, a hittant alaposan hallgatta, s viszont a papságra készülő iíju a jogot. Minek következtében a pap a jogászt és viszont a táblabíró a papjelöltet meg tudta vizsgálni, s ur mint napszámos házánál vasárnapi kedves foglalatosság volt az egyházi beszéd alapjául vett leckét s annak egész részét felolvasni, s a jó Szikszai keresztyén tanításaiból elmélkedni. Gyujtsunk világosság lámpáját kellő időben. Szoktassuk annak fényéhez kíméletesen a gyönge szemüeket. Munkáljunk lelkészekül is, de ugy is, mint az apóstól elénk adja:ti mindnyájan szent papság vagytok. I Pét. 2. 9. Hassunk a környezetre a társalgás vonzó erejével, Jézus modorával, kinek hegyi beszéde mintául szolgálhat. A társalgás bizalma hódító erővel bir. Jól tudja ezt felhasználni a jezsuita ügyesség. Ugyanazért igyekeznek is a nép szivét annak vezetői tőlünk távol tartani, és a társalgástól elidegenitni. Hja ! erre nekik tervszerű hatalmas segédezköz a fülbegyónás intézménye és ahoz mért föltételes föloldása a bűnnek. A római zsinat végződésével Kovács Albert ur jó reményben van. Én igen gyönge vagy semmi reményben. Igaz, hogy én is jobban szeretem, hogy a csalhatatlanság hitcikkelylyé elfogadtatott. Mert az ilyen ostobaság az emberiség üdvére több jó reményléséhez ad jogot, mint az okosság ideiglenes győzelme. De nagy az állati erő, mely ezt az emészthetlen dogmát védi. A gazdagnak erős vár gyanánt van az ő marháj a. Péld. X. 15. S a római egyháznak roppant gazdagsága fekszik abban, hogy a marhája nagyon sok. Több mint a világosság fejedelmének Krisztusnak igaz hive. Édes Albert nyug. lépett ref. pap és esperes. IS lí 0 L A Ü <i Y. A vallás- és közoktatási m. kir. minister 11941 f. évi sz. alatt az illető tanfelügyelőkhöz a következő rendeletet bocsátotta ki: « Miután az 1868. évi népoktatási XXXVIII. t. c. rendeletei következtében számos községben állíttatnak