Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-08-14 / 32. szám
411 f 103 fel iskolák, hol azelőtt nem voltak, és sok helyen szaporittatik a tanitó-személyzet; és miután több oldalról vett értesülés folytán arról győződtem meg, hogy a szükségeltető tanítói létszámban most, midőn az ifjúság előtt különben is többféle életpálya nyilt meg, hiány mutatkozik; miután továbbá a már felállított, s jövő őszre felállítandó állami tanitóképezdékből a rendszeresített három évi tanfolyam mellett a mutatkozó hiányhoz képest aránylag kevés képesített tanitó fog kikerülni, indíttatva érzem magamat, az idézett népoktatási törvény 133-ik §-a nyomán kivételesen oly módon segitni a fentebb jelzett hiányon, miszerint minden állami tanitóképezdében, hol a három évi tanfolyam még eddig be nem rendeztetett (nevezetesen a budai, losonci, csurgói, dévai, székely keresztúri, zilahi, márm.-szigeti, lévai, znyo-váraljai képezdékben) s ennélfogva a tanárok tanítási ideje egészen igénybe nem vétetik, egy évig tartó rendkívüli képezdei tanfolyamot rendelek állíttatni. Ezen egy éves rendkívüli képezdei tanfolyamra felveendők a 20-ik életévöket betöltött oly ifjak, kik a felvételi vizsgát sikerrel képesek letenni — a latin és görög nyelvet tekintetbe nem véve — a gymnasium, reálvagy polgári iskola négy alsó osztályában, vagy a felső népiskolában tanitott tantárgyakból. Az ezen tanfolyamra felvett ifjaknak kiválólag a nevelés- és tanitástan taníttatik, túlnyomóan gyakorlatilag ; a többi tantárgyak közül pedig az idő parancsolta rövidséggel csak azon számtani és természettani ismeretek, melyekre a felvételi vizsgáknál teendő tapasztalás szerint általában legnagyobb szükségük van a jelentkezetteknek. A felvett ifjak segítve lesznek mérsékelt lakbérrel s a képezdei köztartásnál olcsó étkezéssel, vagy e helyett ösztöndíjjal; — a teljesen vagyontalanok ingyen köztartással. A kik év végével a kivánt elméleti és gyakorlati vizsgákat sikerrel leteszik, a tanítóságra képesítő oklevelet nyernek. Megjegyzem, hogy ezen rendkívüli tanfolyamra a jelentkezők egy képezdéhez legfeljebb 40 számig felveendők. BELFÖLD. Tiz évi visszapillantás. Míg a Rajna folyam mentében a pusztulás szelleme leng s Európa két nagy nemzete egymással harcba keveredve két világrész figyelmét s érdekeltségét magára vonja, addig mi egyházközségi és iskolai kisded körünkben nem Bokát törődve a közelgő vihar fenyegető kitörésével, egész lelkinyugodtsággal rakjuk össze istentől vett javainkból egyházunk és iskolánk javára szánt filléreinket, • hogy* istennek tetsző s az emberiség boldogságát előmozdító kedves cselekedeteknek lehessünk eszközlŐi. Bármi történjék is Európa térképén a nagy nemzetekkel, bár meddig dörögjenek a Vatican menykövei, az utolsó évtized felejthetlen kedves emlékű Írsz mindenkor egyházi és iskolai életünkben, melynek áldásos nyomait a háború pusztító fegyverei sem képesek eltörölni. Nem hiúsági viszketeg vagy dicsekedési vágy vezérli tollamat, midőn a jótékonyságnak egyes szép példáit a nyilvánosság elé terjesztem s a buzgó adakozók nevét s adományait ide feljegyzem, hisz amit adtak, nem én adtam, és igy engem azért semmi dicsőség nem illethet ; nem is saját buzdításom vagy épen tán felszólításom folytán, hanem egyedül vallásos meggyőződésöket és jó szívok nemesebb sugallatát követve tették, amit tettek. Tudom, hogy vannak népes gyülekezeteink, hol az általam felsorolandó több évi adományok összegét egy év is felülmúlja, kisded gyülekezetünk nem is akar ezekkel versenyezni, mi ahoz kevesen vagyunk ; de hogy a vallás és egyház iránti szeretetben és ragaszkodásban mi is nagyok vagyunk, ezt ugy hiszem alább következő adatokkal kimutathatom. A pestvárosi [skót-missiónak egy kitűnő tehetségű, de vakbuzgó igazgatója, Andre van Andel még az 50-es években, midőn ez intézetnek én is működő tagja voltam, a külföldi lapokban, mint pesti hittérítő a lehető legfeketébb színekkel festette le a magyar országi mindkét prot. hitfelekezet vallásos állapotát, s külföldi nagyító szemüvegen át bírálgatva egyházi és társadalmi viszonyainkat, ily formán nyilatkozott: „ha az időnként nyilvánuló jótékonyság szellemét az elő hit és vallásosság hévmérőjéül vesszük, akkor a magyarok vallásossága 0 fokon áll." Es én — bár megbotránkoztam — de nem csudálkoztam e szigorú, sőt mondhatnám, irgalmatlan kemény Ítéleten. Hiában! a ki nagy asztaltartáshoz szokott, bajos annak a kenyérmorzsákkal megelégedni. Ha a magyarországi adakozásokat az angol vagy Scót egyház évenkénti roppant áldozataival párhuzamba állítjuk, tagadhatlan, hogy ami filléreink az ily nagy ál dozatokhoz szokott bármiféle teremtés előtt is csekélynek, ngyszólván semminek tűnnek fel; de ha az angol vagy skót egyház nagyobbrészt vagyonos tagjainak áldozat-képességét a miénkkel ö sszehasonlitjuk, e körülmény tekintetbevételével talán még sem lesz közöttünk oly óriási a különbség, s híveink vallásos buzgósága bizonyosan magasabb fokon áll,mint sem van Andel ur gondolhatná. Álljon itt ez egyszerű példa Gyülekezetem 800 lélekből áll, melynek */4 része semmi féle ingatlan vagyonnal nem biró napszámosokból, 2U része ki s házikóval és 2 vagy 3 kapás szőlővel biró zsellérekből, */4 része pedig 1 /i vagy legfeljebb 3 /4 telek földdel biró földmivesekböl áll. És e, nagyobb részt a legszegényebb osztályból álló gyülekezet még is mily sokféle tartozást teljesít évenként! Sokszor elkeseredik lelkem, midőn látom, hogy némely szegényebb család egész nyári keresményét egyházi és községi évi tartozása lerovására fordította s üres kamaráját a bekövetkező
