Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-14 / 32. szám

980 f 103 keresni fogja, de az ily papot is fogják azután keresni és örömmel társalognak vele Hogy ily lelkészeink legyenek, ide más nemii képzés kell. Ily papokat mostani semináriumainkból kapni nem fogunk, vagy ha kapunk elvétve néha egyet, azt sem a seminarium képezte. Vájjon kifejlődhetik-e az ifjú esze, szive seminariumainkban, hol a bennlakás által a külvilágtól el van zárva. Az érintkezés — épen ez elkülönités által — a miveltebb osztálylyal csaknem lehetetlen. E bennlakásnak tulajdonítom azt, hogy ifjaii)k,ha kikerülnek az életbe, minden tettökben szegletesek, kerülik még a müveit ember társaságát is, még beszélni sem mernek, a mig ha a bennlakást megszüntetnék, ha épen ugy nevekednék a pap, mint az ügyvéd, az orvos vagy más tudományos pályára készülő; ha az életben forogna szüntelen: elsajátítaná mind azon tulajdonokat, melyek az embernek, kivált papnak okvetlenül szükségesek s levetkezné azon szögletességet, mely nem a XIX. századba való. Korunk egy paptól megkívánhatja méltán, hogy legyen a szó teljes értelmében az, a mivé akarja gyülekezetét képezni. Sokan azt fogják mondani ellenvetésül, hogy ha bennlakás nem lesz, ugy kevés ember szánja magát a papságra a szegénység miatt. Nagyon különös beszédnek tűnik ez fel előttem. Hát hány szegény fiu lehet ügyvéd, orvos, mérnök ? Ép ugy lehet pap is valaki, ha hivatást érez e pálya iránt; olyan papoktól pedig, kik csak kényszerűségből léptek e pályára, a szegénység hozta ide őket, isten mentsen, mert az ily pap nem áldás, de a legnagyobb átok a gyülekezeten. Ha kedvet, hajlamot érez valaki a papi pálya iránt, ne higyjük, hogy legatio, kántusos halott, bentlakás nélkül e pályára nem lép; oly szép, oly csábitó a papi pálya, hogy ily kecsegtetések nélkül is lesznek mindig, kik e pályán feltalálják azt, a mit kerestek. Töröljük el tehát a bennlakást. De törüljük el egyszersmind a mostan divó tanítási rendszert is. Mostani protestáns lelkészképző intézeteink nagy része nem egyéb, mint oly institutio, hol mindenik tanár saját studiumát a szó teljes értelmében megtanultatja, és belőle érdemsorozatot osztogat. Igy a szellem a megszorítás, a túlterhelés által annyira le van nyűgözve, hogy a theologusnak eszébe sem jut önállóan tanulmányozni, mert a másolás naponként el vesz három órát, öt órán van naponként leckén, a tanárok studiumát tanulni kell legalább 3 őrán keresztül. Tehát tizenegy órai nehéz lelki munka után, mely kötelezett, juthat e eszébe valakinek az önálló tanulmányozás ? Bizonyára nem ! De ép ezért követelem a tanulók és a tanárok részére egyaránt a szabadságot. A tanár részére kívánom a szabadságot, hogy a tudományt ölelhesse fel egészen s ne adjon ki compendiumot; a tanuló részére, hogy lehessen ?z igazság keresője az emberi ismeret körén belől. Csak igy leszünk képesek igazán jellemes, szabadszellemii papokat képezni, csak igy enyészhet el az ellentét a gyülekezet hite és a pap prédikálása közt. Miután a nyolc gymnasiumi osztályt elvégezte valaki s az éretségi vizsgán keresztül ment, fel kell tennem róla annyi önállóságot, hogy a pályájára tartozó tárgyakat ki tudja választani. Ha igaz azon közmondás, hogy sziv teszi pappá a theologust, ép oly igazság az is, hogy jellem nélkül nem ér a theologus semmit. Ha minden lépten-nyomon járszalagon vezetjük, ha elkészítjük az óra-rendet, s nem engedünk választást a theologiai studiumok között, ugy oly gyámság alá helyezzük, melynek nyomát egész éltén keresztül hordani fogja. Határozza meg az egyházi felsőség, hogy mennyi idő alatt szabad elvégezni a theologiát; de hogy a studiumokat hogy oszsza be a tanuló, azt hagyja egészen rá, mert csak igy lesznek jellem-szilárd papjaink, csak igy lesznek a papok az emberiség boldogítói. Igy a theoriában is erősebb lehet, mert a tanár tói halhatta a tudományt nem dióhéjba szorítva, hanem egész kiterjedésében, a gyakorlatot pedig a seminariumi tájékozás alapján elsajátíthatja könayen a kápláni évek alatt. Minden, a mi nem a meggyőződésből származik — bún. (Róm. XIY. 23.) Igy hiszem, hogy theologusaink az életnek lesznek nevelve, áldással fognak működni, elsajátíthatják a buzgóságot, kegyességet s müködésök nem lesz ellentétben a gyülekezet? élettel. Poór József, segédlelkész. A népiskolai vallástanítás kérdéséhez. Ily cím alact e lapok 30-ik számában „egy uj eszin e" jelent meg, mely címével ellentétben nem annyira a vallástanítás, mint inkább a vallás nem tanítás kérdéséhez szól. „Egy összehasonlító vallástant óhajtanék taníttatni, melyben általában előadatnának, a nem ker.