Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-14 / 32. szám

Tizenharmadik évfolyam. um 32. HR» Pest, augusztus 14.1870. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: i : Helyben házhozhordással és Vidékre postai idil- \ ! déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt, Előfizet' lietni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. ? HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Szerkesztői jelentés, M. Ballagi Mór ur huzamosabb időre elutazván, a lap szerkesztését viszszatéréséig rám bizta. Azon időre magamra vállaltam a felelősséget is az igen tisztelt dolgozó társakkal és az olvasó közönséggel szemben, mit a Ballagi meghagyása folytán ezennel kijelenteni szerencsés vagyok. Pesten, 1870. augusztus 10. Kovács Albert. A protestáns lelkészek képzéséről. Protestáns egyházainkban mindinkább érezhető lesz, hogy lelkészeink képzettsége és gyakorlati működése nem felel meg egészen a gyülekezeti szükségnek. Azon irány, melyben lelkészeink prédikálása az egyházi életet most Í3 vezeti, már némi ellentétben van korunk gondolkozásával, s a kedélyeket megnyugtatni nem mindig képes. Mert az egyszerű ember is szereti használni eszét, s nem örömest rendeli alá semmiféle tekintélynek. Ez az egyik oka az emiitett jelenségnek ; de a főokot, melyből ez is foly, abban kell keresnünk, hogy az egyház már a 16. században dogmákkal sáncolta magát körül, mely elvnt, speculate tételek, a dolog természete szerint soha sem válhattak a nép sajátjaivá, hanem maradtak csak a tudós világ kincsei. A lelkészeket tehát más irányban kell képezni, más irályt kell mutatni nekiek, melyen haladva áldásdúsan működhetnek a gyülekezetben. Első, fő kellék erre nézve, hogy a vallás-erkölcsi dolgokban a lelkész-gyülekezetével egy veleményen legyen. De épen ez hiányzik nálunk ; mert különben nem volna alkalmunk oly sokszor hallani ilyféle kifejezéseket városi ugy, mint falusi gyülekezeteinkben: „hiszen tiszteletes uram sem hiszi ám azt, mit a katedrában prédikál". Nem volna alkalmunk oly szomorú s a papihivatalt lealázó tényeket látni, hogy az úgynevezett félmivelt, vagy kurta nemes papját a gyülekezetben nem tekinti másnak, mint olyan embernek, kivel mint laptával lehet játszim. Mig ellenben,ha lelkészeinket ugy képezzük, hogy a gyülekezeti élet különféle viszonyaiba bele tudják magokat élni, hogy minden egyesnek működése iránt érdekeltséggel viseltessenek, hogy a község anyagi mint szellemi hasznát igyekezzenek tehetségök szerint előmozdítani, hogy kimutassák tettel azt, hogy ők a tiszta igazság hirdetői, azaz szavaik tettökkel nincsenek ellentétben, ha látja az a gyülekezet, hogy az ő papja az ügyefogyott nyomorultnak, szükségben szenvedőnek védője, segitője, gyámola ; ha látja, hogy a nevelés terén is érdekkel munkálódik : akkor lehetetlenel nem ismernie, hogy ez javát akarja és munkálja. És a félmivelteket, kik papjokkal ugy szeretnek gúnyolódni, játékot űzni, ezeket is el lehet némitni, kivált ha az a pap képzett, ha otthon érzi magát s tájékozva van saját tudományában, ha a társadalmi kérdések iránt érdeklődik s azokhoz hozzá tud szólni, szóval szellemi fensőbbségét képes gyakorolni, ha külsejére is gondot tud forditni, ha minden mozdulatában meg mutatja azt, hogy ő igazi mivelt ember ; az ily papot nem féltem attól, hogy csak távolról is merészelje valaki élceivel vágni és bántani. Az ily pap bátran meg mer azután jelenni minden társaság ban és nem fogja a mivelt társaságokat kerülni, sőt 63