Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-31 / 30. szám

917 f 103 mondatván, hogy az iskolai órák épen oly szigorn pontossággal megtartandók, mint a templomiak, akkor minden más kötelesség szünetelvén. De menjünk tovább. Vegyük kezünkbe a különböző hitfelekezetek egyházi névtárait. Mennyi leányegyházat fogunk ott találni, ötöt, tizet, sőt húszat is egy lelkész keze alatt. Nézzük meg a nagyobb népességű községeket,városokat,hol két, három lelkészre 20,30, sőt több iskola vau. Gondoljuk el a falusi kis egyházakat, hol öreg lelkészek szolgálnak, kiket régen nyugdíjazni kellett volna már, de nincs nyugdijalap, vagy káplánt rendelni mell éj ök, de csekély jöredelmök nem bírja .... hogy fog ezen emiitett körülmények közt menni a vallástanítás ? Bizonyosan keveset mondok, ha azt mondom, hogy legal ább még egyszer annyi lelkész kellene, mint most van, hogy a vallástanitásban hiány ne történjék. S ezt a nagy kiadást, annyi vallástanitói állomás alapítását, csak egy hitfelekezet bírná meg honunkban, a róni. katholikus, a töbi ennek teljesítésére határozottan képtelen lévén. Jerünk még tovább. Képzeljük, mintha már volna vallástanitó, a mennyi kell. A miniszteri tanterv szerint az elemi és ismétlő iskolában hetenkint nyáron 31, télen 34 órát foglalna el magának az iskolatanító különféle tantárgyakra, a kertészeti és testgyakorlati órákat ide nem számítva. Ehez jő 3, 4, vagy plane 5 lelkész, kik napjában egy-egy órát adva a vallástanból,szintén jó darabot vennének igénybe az időből! Hogy telik ez ki ? Ugy, hogy tanterem legyen annyi, a mennyi a különféle tanítások egy időbeni megtételéhez szükséges. S hol a költség annyi tanterem építése, felszerelése és téli fűtésére ? Szóljon már a község is, a hitfelekezet már szólott. Ez tehát a községre nézne. . S elhárittatván eként a legnagyobb áldozatokkal minden akadály, — mi lenne az eredmény ? Ott vannak a vidor gyermekek a községi közös iskolákban, hitfelekezeti különbségekről, válfalakról nem tudva semmit, szabadon barátkoznak, hajlamaikon kívül semmi egyebet tekintetbe nem véve, megosztva egymással játékaikat, élelmeiket s szeretve egymást mint jó tesvérek .... Jőnek egymás után a különféle vallások papjai, tanitni a gyermekeket . . . mire másra,minthogy egymást még tisztábban,még nagyobb odaadással szeressék, mint a kik természetileg is (Ádám) vallásilag is ugyan azon atyának (isten) gyermekei? Nem, egy csoport kiválasztatik s azoknak mindenek felett magasztaltatik Mózes az ő teljes elszigeteltséget eszközlő szabályaival; több csoportok alakittatnak, mind Jézust és az ő tanát magasztalva, egyik istenítve, másik emberitve, ugyanazon szavakat egyik egyképen, másik másképen magyarázva s az igazságot mindenik magának tulajdonítva, némelyik minden többieket kárhoztatva és eretnekitve.A gyerekek azon veszik észre magokat, hogy minél mélyebben avattatnak vallásuk tanaiba, annál magasabbra nő köztök és más hitű társaik közt egy addig ismeretlen válaszfal, s minél erősebb kezd lenni bennök a ragaszkodás sajás hitfeleik iránt, annál inkább hűlnek és távolodnak többi társaiktól, ugy hogy azon édes összeolvadást, mit a közös iskola szülne, apránként megzavarja, megrontja, sót megsemmisíti a vallási felekezetieskedésnek az iskolába becsempészése. Tehát a közös iskolákban a vallásnak fent irt módoni tanítását nem helyeselhetvén, tisztán kimondom, hogy ez igy nem jó lenne, ennél jobbat kelletik keresnünk ! Közös iskolákat állítani fel nagy áldozatai és küzdelemmel, a testvéri egybeolvadás érdekében, s bevinni azokba a szétválasztó hitfelekezeti vallástanítás!, s igy azt, a mit egyik kezünkkel építenénk, lerontani mindig a másikkal .... szomorú, célellenes és háládatlan sisifusi munka. Ennél valószínűleg az is üdvösebb lenne, ha a növendékek csak azután taníttatnának vallástanra, midőn iskoláikat már bevégezték, a vallás mintegy bétetőzvén a nevelés épületét, s a tudományt megkoronázván. Ezen eszme egy amerikai matrózból lett milliomosnak G i r á r d Pálnak agyában fogamzott meg először (szül. 1750., meghalt 1831.) Ez áldott emlékű férfiú végrendeletében egy Philadelphiában építendő árvaházra — melyben mindenkor 300, azaz háromszáz árva neveltessék — több mint 4 millió frtot hagyott oly megmásithatlan feltétellel, hogy azon intézetben soha egy vallásfelekezet papja, vagy hittéritője se viselhessen semmiféle hivatalt, sőt abba még látogatás színe alatt se bocsáttassák. Azt gondolná az ember, ezen sajátságos kikötést olvasván, hogy itt egy feketevérü s romlott gondolkozású szánandó atheistával van ügyünk, azonban nézzük csak végrendeletének idevonatkozó szavait: „Midőn én e korlátokat fölállítom, egyátalában nincs szándékomban akármelyik felekezet lelkészét rosz színben tüntetni fel, hanem inkább azt akarom, hogy tekintve a felekezetek sokaságát s egymástól oly messze elágazó 59*