Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-31 / 30. szám

919 f 103 emberi véleményeket, amaz árváknak — kik hagyományomat élvezendik — gyönge lelkeik megőriztessenek minden izgatotságtól, melyek a különböző vallási tanok ellentéte által könnyen keletkeznek. Vallást tehát, vagy inkább felekezetességet az én eollegiumomban nem fognak tanitni. Ellenben azt kívánom, hogy az abban működő összes tanitók és nevelők a moral tiszta elveit csepegtessék a gyermekek gyöngéd sziveibe. Mert én azt óhajtom, hogy növendékeim, ha egykor az életbe kilépnek, a „szeressed felebarátodatmint magadat" életszabály szerint, felebarátaik iránt jótékonyan viseljék magokat. Annakokáért igazságszeretetet oltsanak beléjök, s őket mértékletességre és szorgalomra neveljék. Meg vagyok győződve, miszerint — ha majd érett korukban — valamely vallási irányt választanak, olyat fognak választani, melyet érett eszök és morális gondolkozásmódjok legjobbnak ismer föl." Ez idézetből tisztán látható, hogy itt egy jó akaratú, becsületes ember beszél, mi nem zárja ki, hogy azért nem tévedhetett legyen. Ez eszme emberszeretet és egység szempontjából nagyon gyönyörű, ha az emberi tehetségek fejlesztése ugy menne, mint például az építés, s a vallást ugy lehetne a szellemi épület tetejére illeszteni, mint a toronyra a gombot ... de nem ugy van ! Az emberi szellem ugy fejlik, mint a hogy az élőfa nő, egyszerre több ágban, több irányban, egymással öszefüggésben levő párhuzamban. Itt épen azt az ágat nem hagyni fejlődni, melynek rendeltetése legmagasabbra nőni, azaz elhanyagolni a lélek vallásos irányát, azt hiszem, oly hiányt, oly harmoniátlanságot — hogy ne mondjam — ferdeséget eredményez, mely talán soha sem lesz helyrepótalható. Jól tudom én azt, hogy lehet az embert vallásos érzésűvé nevelni minden hitvallás tanitása nélkül is, sőt lehet fanatizálni, rajongó kegyeskedővé tenni; de semmiféle érzést, és igy ama legszentebbet, a vallásos érzést sem tanácsos fejleszteni az annak megfelelő, azt megvilágító, átható s ellensúlyozó ismeretek nélkül, szóval az öszhangzatos vallásos nevelés az illető hitcikkek ismertetését nem nélkülözheti. Azonban az elméleti oldalba bemélyedni nem akarván, ne feledjük, hogy a dolognak még más oldala is van; t. i. az ifjú kikerül az intézetből, egy vallásfelekezetről sem hallva semmit, melyiket válassza? Sorra járja-e a vallástanitói intézeteket, évekig tanulva, vagy oda dobja magát a leglelkesebb s megragadóbb hitszónok karjaiba, mintegy személyes rokonszenv alapján választva üdve kalauzát ? . . Nem ! ez eszmének — mely a példaszó szerint a fürdővízzel a gyermeket is kiönti, bár néma, de lesújtó bírálata az is, hogy ezen egy intézeten kivül Amerikában sehol gyakorlatba nem vétetett. Nézetem szerint minden eddig emiitett módnál jobb lenne az, ha a közös iskolákban ugyanazon tanitók tanitnák a vallástant is, kik a többi tudományokat tanítják. Hanem minő vallástant? Talán egyik vagy másik ker. hitfelekezetét, vagy a tiszta evangéliumot, az eredeti jézusi szellemben, ész-és korszeriileg magyarázva, vagy talán egy teljesen szabad észvallást? Nem egyiket sem, hanem az egyetemes vallástant, a maga nagyszerű egészében, kezdve ott, hol a f é 1 e-1 e m megállapítja az első vallást, s végezve ott, hol aszeretet befejezi az utolsót, s feltüntetve az egyes vallásokat, mint ugyanazon egy törzsű élőfának meg annyi szükséges és hasznos ágait. Szóval egy összehasonlító vallástant óhajtanék taníttatni, melyben — a növendékek felfogásához mérten,— átalában előadatnának a nem ker. vallások alapelvei a főbb vonásokban, de különösen és részletesebben a köztünk létező vallásfelekezetek lényeges hitagizatai s szertartásai, az illető hitfelekezetek által rövid kivonatokban összeállítva. Ez tanittanék a közös tanítók által a legnagyobb tárgyilagossággal,szoros kötelességökké tétetvén oly semleges álláspontot foglalni a tanításban,hogy vallási magán-nézeteiket soha előtérbe ne tolják, annál kevesbé dicsérjék vagy gyalázzák pedig egyiket a másik rovására. A mostani hitfelekezetiességgel saturált tanítóknál, — elhiszem — hogy ez eleinte nem könnyen menne, de azok, kik már a képezdékből igy szoktatva kerülnének kiabban bizonyosan semmi nehézséget találni nem fognának. S mi lenne az eredmény? Valóban én ugy látom, hogy ezen mód altal minden fentebb említett akadályok és hátrányok elhárittatnának. Nem kellene tetemes költséggel uj lelkészi állomásokat alapítani csupán a vallástanítás kedvéért, nem lenne szükség csupán e végett külön tantermekre, a gyermekek arkadiai arany élete s hajlamszerü barátkozása nem zavartatnék meg a felekezetiség válfala által. Szellemök minden irányban öszhangzatosan s párhuzamosan egyszerre fejtetnék, távol minden egyoldalúságtól, és ismerve minden létező hitfelekezet vallási rendszerét, iskolai pályájok végeztével mindent megvizsgálva választhatnák a lelkök miveltségével és vágyaival legöszhangzóbb vallási irányt."