Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 821 embernek föladata az igazságot keresni, s ha feltalálta, egyszersmind képviselni, terjeszteni azt. Az igazság az emberiség szellemi napja. Senkire nem lehet erőszakolni, hogy másnak hódoljon, mint annak, mit igaznak lenni megismert. Menjetek el ti is, kedves kollegák, — végzé emelkedett érzelemmel — keresni az igazságot s terjeszteni azt iskoláitokban. Műveljétek az emberben az egész embert. Az iskolának nemes, bár még kevéssé érzett föladata, hogy a nemzeteket és konfessiókat összebékéltesse. Müveit nemzetek nem gyűlölhetik egymást, müveit népek nem akarnak, nem akarhatnak háborút!" Ezen viharos, szűnni nem akaró éljenzéstől kisért beszéd után utoljára még Obert lelkész lépett a szószékre, hogy a gyűlés nevében köszönetet s elismerést mondjon a derék elnöknek buzgósága, tapintata és igazságosságáért, s kivánjon a tudós aggastyánnak éveihez még számos éveket és erőt, hogy az iskolaügyet még sokáig szolgálhassa s emelhesse. Az erre következett roppant „Hoch !"-okat a Schubertbund gyönyörű karéneke némitá el, mely után mindanynyian megelégedetten s nemes elhatározásokra ébredt kebellel hagyok el a gyűlés termét. K. P. (N. F.) Levéltöredék Skóciából. (Edinburgh. 1870, jun. 29.) A skót presbiteri egyházat ugy lehet tekinteni, mint kiválólag m i s s i ó i egyházat. Ezen célra hihetetlen összegeket tudnak — hogy ugy szóljak — előteremteni. China, Japan, Ausztrália, Kelet,-Nyugat-India, Délamerika, a zsidó missio, stb. évenként milliókat nyelnek el, s habár a megkereszteltek számát tekintve nem nagy eredménynyel, de a társadalmi viszonyok átalakítására nézve nagy hatással. De a prot. missionarius nem is törekszik arra, hogy minél többet megkereszteljen, mint a rómaiak, kikről itt azt a furcsa dolgot beszélik, hogy véletlenül, hátulról megkeresztelik a pogányt s aztán dicsekesznek téritésök nagy eredményével. A prot. missionarius megelégszik, ha bensőleg átalakította a természeti embert. Van Skóciában honivagy belmissio is, de aránylag csekély pénzsegélylyel. Pedig főként a nagyobb városokban, a szegényebb néposztályok közt itt is nyílnék tér a munkásságra, habár Skócia kálvinista népe távolról sem oly elhagyatott, mint Irland kath. lakossága. A mi a papok polgári állását illeti, el kell ismernem, hogy átalában több ismerettel, buzgósággal és ennélfogva több tekintélylyel működnek, mint a miéink; de ennek egyszerű oka az, hogy teljesen hivatásuknak élhetnek, mert a legsilányabb jövedelem is többre megy 1,500 frtnál, mig a városi papok 3, 4, 5 sőt néha 7 ezer frtot is kapnak évenként. Mivel az életmód nem sokkal drágább mint nálunk, lehet képzelni a többit. E mellett a papnak soha sem kell aggódni családja jövője miatt hirtelen, vagyis korai halál esetében, mert ott van az „özvegyárvai alap," melyből minden özvegy 330 frtot, minden árva 100 frtot kap évenként, ugy, hogy a mint egy szabad egyházi pap, az amerikai General Assemblyben mondotta, ha ő meghalna, családja 1,500 frtra tarthatna számot. E mellett van egy alap elgyengült papok számára, de mindenek fölött a „Sustentation fund" — magyarul nevezzük „papi segélyalap"-nak, — mely leginkább megérdemli a bámulatot. A szabad egyház vezérférfiai a különszakadás (1843) után, hogy biztosítsák egyházak papjainak állását, tervezték a fennt nevezett alapot, a mely terv oly szépen megtestesült, hogy abból bizonyos csekély feltételek mellett csaknem minden szabadegyházi pap 1,600 frtot huz évenként mely teljesen független az egyházközségi jövedelemtől. A theol. tanárok fizetése 400 font tehát a mi pénzünk szerint 4,500 frt. A skót egyház unió mozgalmai otthon sem ismeretlenek. Ezelőtt hét évvel különböző független presbyterian egyházak (reformed, united presb. és free church) megindították az egyesülési kérdést, mely az idei fő egyházi gyűlések határozatai által megoldáshoz kezd közeledni. Ugyanis a két első csaknem egyhangúlag helyesli az uniót, s elfogadott egy ily szövegű indítványt: az unio-kérdés küldessék le az egyes presbyteriumokhoz, felszólitván őket véleményt adni, ha akarnak-e uniót a közös zászlók (westminsteri confessio, kis és nagy káté) alatt vagy nem? Azonban nagy volt a hőség a Free church közgyűlésén, hol meglehetős erős ellenzék áll az unióval szemben, élén Dr. Begg és Mr. Moody Stuart. Midőn e kérdés került szőnyegre, oly nagy volt az érdeklődés, hogy az ülés megkezdése előtt egy félórával nem lehetett he lyet kapni a nagy teremben. Az óra eljött, s midőn az unio-párt szóvivője Dr. principal Candlish felállott, nagyszerű tapsvihar fogadta melyet pár perc múlva halotti csend váltott fel. Indítványa röviden ide megy ki: „A közös bizottság jelentését küldjék le a presbyteriumokhoz, hogy mondjanak véleményt a főkérdés felett ép ugy, mint annak egyes részei felett, s véleményöket küldjék fel a jövő közgyűlésre; a közös bizottság pedig kisérje figyelemmel az ügyet." Indítványát támogatta egy élénk beszéddel, melyet sokszor félbe kellett szakitnia a sűrű tapsvihar miatt. Ezután jött az opposi tio szóvivője Mr. Moody Stuart, következő inditványnyal: „Mivel az uniokérdés a szabad egyház egységét fenyegeti, s mivel az united presb. egyház oly elveket vall, melyek nem férnek össze az igazi orthodoxiával: szakaszszák félbe az érintkezést a többi egyházakkal, s bizzák egyszerűen a presbyteriumokra, hogy ha akarnak, mondjanak véleményt a fennforgó kérdés felett, hanem,hagyják ugy a mint van." Indítványát igen kitűnő beszéddel támogatta. Yolt egy harmadik közvetítő indítvány is, de semmi viszhangra nem talált. Két napi élénk s néha keserű vita után szavazásra került a dolog, s az uniópárt nyert 377, az antiuniopárt 133 szavazatot, többség 244. Megjegyzendő, hogy az ügy szőnyegre kerülése' előtt az unió ellenzői protestatiot adtak be, mely azt je~ 53*