Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 823 lenti, hogy az unió létrejövése esetében ők nem fognak uniálni. Megnyilt tehát az izgalom éve! Megemlitem még, hogy az államegyház is szabadulni kiván a patro­natus alól s nagy többséggel fogadott el egy indítványt, mely a patronatus eltörlését célozza. Minden irányban forrongnak az elemek, hogy mi lesz belőle, még nem is sejthetem. Annyit látok, hogy a papság, bár minő tö­rekvésű és árnyalatú legyen, bámulatos buzgóságot és jó akaratot fejt ki hivatala teljesítésében, s a papsággal való meghasonlás sehol, még a legtitkosabb rugók közt sem szerepel. * Bajorország-hali az ultramontán képviselők jezsuita missiók megengedését kívánják. * Belgiumban a liberális kormány beadta lemon­dását s az ultramontán kormány kineveztetését meg­hozta a hivatalos lap. — Amerika-Délamerika fehér lakói még most sem szűntek meg emberségtelenűl bánni fekete társaikkal.Nem csupán magok között gúnyolják,bántalm azzák a szegény feketéket, de még a sajtóban is különös hangon irnak róluk, és csudálkozni lehet rajta, hogy épen egy amerikai folyóirat helyet ád ily féle közleménynek, melynek célja nem volna más, mint szép szerével rávenni a szegény fe­ketéket, hogy hagynák el Amerikát s mennének vissza ősi hazájokba. A „Putnam Magazin" február i füzetében ezeket olvassuk: „Amivolt a zsidóknak Egyptom ugyanaz Afrika szülöttinek Amerika, ez tehát idegen föld nekik ; a zsidóknak mint megvetett népnek dolgozni kell lett, de a dolog által megtanulták hatalmas tanítóiktól a civilisatio azon mesterségét, mely által egy szegény je­lentéktelen törzsből nagy népet lehet nevelni. Igy van ez most már a felszabadult négerekkel is. Amerika szabad földén csak szabad embereket ismerhet el, de a politikai harc nem sztinteté meg a fajkülömbséget. A négerek kö­zöttünk vannak mint egy nagy, de idegen nép, számok körtilbelöl 4 millióra megy Amerikában, ezenkívül az Antillákon is mintegy 2 millió van. Hazájok tehát nem Amerika. Miért ne térne az elveszett fiu hazájába vissza, hogy születési jogát ott érvényesítse ? Menjenek vissza azért, s terjeszék ősi hazájukban azon civilisatiót, melyet megtanulhattak századokon át gyarmatosaiktól." Különös beszédek ezek, épen mintha Európában azon tanácsot ad­nák a (különféle népek között szétszórt zsidóknak, hogy menjenek vissza ősi hazájokba, vegyék hatalmokba zsidó országot s alapítsanak egy nagy világra szóló birodalmat. Ezt kívánni a négerektől nem lehet, ő nekik szintoly hazájuk déli Amerika, mint a fehéreknek, s idővel assimi­lálódni fognak a fehérekkel ép ugy, mint assimilálódtak a zsidók a többi népekkel. Állítják sokan, hogy a fehér és néger házasságából már a 4-dik nemzedéknél kü­lönös szép generatio állt elő. Elenyészik nem sok idő múlva a testi különbség, de bár a szellemi előhaladás terén is láthatnék az előhaladást.. Jobb érzésű keresz­tyén lelkületű emberek, különösen az angol hittéritők, mindent elkövetnek, hogy e népet felvilágosítsák, földmi­veléshez, iparhoz szoktassák. Hogy a négereket lehet ké­pezni s hogy alkalmasak mindenre, ép ugy mint a fehé­rek, mutatja a washingtoni kormánytól kiküldött Colyer jelentése, ki 1869-ben felkereste a néger törzseket minden­ütt s azt mondja általánosan róluk, hogy tiszták lakóhe­lyeik, gunyhóik, gazdasági épületeik rendesek és jól épültek s nem állanak hátrább az ott lakó fehérekénél. Előhala­clások mind a keresztyénségnek s azon önfeláldozó buzgó­ságnak eredménye, melyet az angol-skót hittéritők kifej­tenek. Tschirokesek a legműveltebbek az indiá­nok között. Ezen törzsből származott emberek, kik vezetői népöknek, többnyire félvériiek s képzettek, ugy hogy öröm velők társalogni. E törzsnek nagy jövője van Amerikában. Utána jön aSimínolek törzse, ezek is munkás emberek. Fejők Langen John értelmes, okos, s nagyon feltűnt Colyernek hogy fekhelye felett meg­pillantá Lincoln Ábrahám arcképét s valahányszor e képre feltekintett, édes öröm volt leolvasható az indiánok e ve­zére arcáról. A többi törzsek a műveltség igen alacsony fokán állanak, de Colyer hiszi, hogy az emberbarátok s különösen a keresztyénség és az angol hittéritők buzgósága ujjá alakítja ez elhagyott törzseket is. Adja isten ! —Morva tartomány. Az olmiici érsek minden cseh kö­vetet, ki a birodalmi tanácsban részt nem vesz, s igy enge­delmeskedni az állami törvényeknek nem akar, excommu­nicátióval sujt. KÜLÖNFÉLÉK. — Nyitra megye Farkasdm. városában különös, de máskép szivet rázkódtató esemény adta elő magát e hó 26-án. Tudniillik, helybeli plébánus, egy — a vallásra nézve — hívétől, ki betegeskedés után, természeti halállal mult ki, azon okból, hogy nála soha sem gyónt és neki soha sem fizetett, meg­tagadta nem csak a vallásához illő szertartást, temetést, de még a rom. kath. temetőbe való eltemetést is. Az elhunyt szegény csehországi születésű, rom. kath. kiszolgált katona volt, — a mint ez a katonaságtól el-1 ocsáto leveléből olvasható: — s mint ilyen a kőmives mesterséget folytató napszámos dolgozott itt e városban; s mint ilyentől a ki nem örökös valamely helyen, hogy várhat, sőt hogy kívánhat az ur igéjét hirdető hivatal­nok fizetést? és hogy teheti azt, miszerént nem csak eltemetni nem akarja, sőt még az illető temetőbe el­temettetni sem engedi. Mert midőn ez a dolog a helybeli bírónak tudtára esett, mint szegény napszámosnak a város pénztárából rendelt költséggel a rom. kath. te­metőbe sirt ásatott, azt a plébános betakartatta. Minek következtében jelentetvén a dolog ref. lelkésznél, módja szerénti szetartással, az volt nagylelkű eltemetni a ref. temetőbe.' Vájjon hogy idvezül már az ilyen, vallásával ellenkező szertartásos temetés után ? és hogy nyugszik

Next

/
Thumbnails
Contents