Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 819 egy század múlva napfényre oly igazságok, melyek a val lási ellentéteket elismerik, s melyek a felekezet nélküli vallásoktatást lehetővé teendik ; mert akkor eltűnnének az emberek közt a felekezeti különbözőségek. Ezért a vallásoktatást a szülékre s az ő általok szabadon alakitott vallási községekre kell bizni. Jack (Berlin) lényeg ilega Dittes nézeteit pártolja. Az erre következett szavazásnál következő indítványokat fogadják el: 1. (Dittes) A népiskolában a vallástanitást mind berendezésére, mind kivitelére nézve teljesen a tanitó karra kell bizni; minden szülének szabadságában áll, bogy gyermekeit ez oktatásban részeltesse, vagy attól visszatartsa; mig ez elvek ki nem vihetők, a vallástanitásnak az iskolából való teljes kizárása látszik a leghelyesebb módnak. 2. (Obert.) A tananyag megválasztásánál s ezen tantárgy kezelésénél, mint minden más tantárgynál általában a paedagogia alapelvei legyenek irányadók. Ez volt a második nagy gyűlés. A harmadik nagy gyűlés főtárgya „a nők képzésének kérdése" volt. Itt főbb szereplők voltak: dr. M e i e r, a lübecki nőtanoda igazgatója, kinek a kérdést illető nézetei következő emlitendőbb pontok körül csoportosultak: a háznak, a családnak üdve, jólléte a nőtől függ; a nőt és férfit egyiránt érdeklik a társadalmi előnyök és hátrányok; nem helyesli a jelen védkötelezettséget, mely egyik főforrása azon aránytalanságnak, mely korunkban nők és férfiak közt tapasztalható; pedig különben nem volna hátrány érezhető, mert minden nagyobb háztartáshoz több női, mint férfiúi munkaerő kell. E mellett fölemliti a túlzó centralizatiót, mely okozza, hogy az alsóbb hivatalnokok többnyire igen csekély dijat húznak, mig a felsőbbek, kik többnyire henyén uraskodnak, fényes díjazásban részesülnek. Ez is károsan hat a nők neveltetésére. Nem látja teljesen megnyugtatónak, ha az egyház járma alól kiszabadul az iskola, mert félő, hogy egy nem kevésbé igazságtalan s kemény igába, a hataloméba jut. A nevelés emelésére hatni feladata az államnak, mint az államiskolák képviselőjének; a családoknak, mint az iskolaközségek képviselőjének; a tanítóknak, mint a paedagogiai, s a nevelők és nevelőnőknek, mint a nőiskolák képviselőinek. Utána köztetszés közt Wayrowitz Augusta k. a. (Berlin) lépett a szószékre. Mentegeti magát, hogy szokása ellenére szószékre állt, s aztán köztetszés mellett körülbelül ilyeket mondott: Előtte szóló tételeivel nem elégedhetik meg, mert szerinte a nőnek egyáltalában nincs alárendelt szerepe; mert nem csak a nem fentartására, hanem mint a férfi, művelődési föladat megfejtésére is van hivatva. E föladat megfejtési terét . mindenek előtt a nevelői tevékenységben látja, s ezt előtte szóló nem eléggé hangsulyozá. Majd Meier nézeteinek hosszasabb boncolgatása után indítványozza: a nőt oktatás és nevelés által minden irányban gyakorlatilag s elméletileg kell mivelni, főleg, ha tanítói pályára akar lépni; a nő nevelését s tanítását oda kell irányozni, hogy az életben alapos ismeretekkel, tiszta gondolkodással és erényes akarattal birjon; szerinte csak ily alapvetés fogja a nőt képesíthetni, hogy mind nevelői feladatát öntudatosan megoldja, mind a szaktanodában teljes biztossággal alkalmazható legyen. A k. a. nézetei több pártolásra találtak. Majd S o nk u p (Bécs) tételeit olvassák föl, melyekban ő azt kívánja, hogy minden nőtanoda a női művelődésnek megfelelő s korszerű ismeretekkel lássa el növendékeit s ugyanott a tanítónőben az asszony is képviselve legyen; állíttassanak tovább képzőiskolák, melyek vagy önállók a legyenek, vagy a nőtanodákhoz csatoltassanak; végre, hogy házasságra csak oly nők léphessenek, kik ily továbbképző, tanodai bizonyítványt tudnak fölmutatni (Derültség.) Ezek után ismét nő, S a n t y K. a. (Rudolfshúm) emelt szót: Ő azt kívánja, hogy a tanodának egyedül célja a nőnem keresetmódra képesítése legyen. Munka a század jelszava, mely férfit és nőt egyiránt illet. Munka az élvezet előfoltétele. Szóló bevallja, hogy a nő ereje úgy aránylik a férfiéhoz, mint 1: 10, de azt is tudja, hogy 10-ször 1 épen 10. Ha a nőt keresetképessé nem teszitek, minden száz nőben 10 férfi vész el. Reméli, hogy az észszerű emancipátió be fog következni, mert a nőnemnek szabadabb, önállóbb munkatér kell. Kérdi, hogy ha pl. egy apának 5 leánya van, de fia nincs, e leány-Sereget mind a konyhára utalja ? Reméli, hogy a nő nem sokára a tanodákban is feltalálható lesz, mint tanítónő, s ugyanott a tanítónőben az asszony is. Alkalmazzatok az intézetekben anyákat, s azok anyákat fognak nevelni. Eltörlendőnek véli a tanítónőknél a coelibatuit. Azt mondogatják némelyek, hogy a tanítónőt, mint asszonyt, physikai okok gátolnák kötelességei teljesítésében; kisszerű kifogás; ama gátoltatás nem tart 10—12 napnál tovább. Férfiak is alávetvék a betegségeknek s mégis lehetnek tanitók. Beszéde vegén Köhler azon indítványa mellett nyilatkozik, hogy német egyetemeken külön tanszék állittassék a nevelésügy számára. Az ím előadott nézeteket s indítványokat a gyűlés, kivévén a Sonkup indítványát, magáéivá tette. Némi szünet után Hoffmann elnök rövid, de tartalmas beszéddel zárta be a gyűlést. Beszéde megérdemelné, hogy egészen közöljük; de különben is nagyon hosszura nyúlt tudósításunk mellett elég lesz abból néhány főbb gondolatot fölemlíteni. Mindenek előtt köszönetet mond Bécs városának s a kormánynak a meleg érdekeltségért, melylyel e gyűlést fogadták; köszönetet mond az 5000-en felül volt tagoknak, németeknek és szomszéd országok képviselőinek, hogy a gyűléseket oly nagy számmal s meleg részvéttel látogatták, s azoknak, kik vitáikkal a gyűlés érdekét emelték. Meleg szavakkal bocsátja haza a gyűlés bel- és külföldi tagjait, s szívökre köti, hogy az itt hallott egészségesebb eszméket mindnyájan igyekezzenek értékesíteni, terjeszteni. „Mi az igazság után törekszünk, mondá, mert minden gondolkodó