Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

817 818 Arra pedig, hogy a szútori értekezlet által kijelölt nevelészeti lapok szakmánkra tartozó akármely cikkeiből, vagy bármely elolvasott tudományos könyvből, az értekezleteken élőszóvali előadást tarthassunk — miután oly ritka, szerencsés memóriával, mint a milyet feljobb kimutatánk, senki közülünk nem dicsekedhetik, kikerülhetlenttl excerpálni, szükséges. *) Simon S. A római zsinattól. A csalhatatlansági vitát bezárták. La traditione sono io. Mit fog* tenni a francia megszálló hadtest? Tudósításunkat ma azon jul. 4-ről kelt távirati hirrel kell kezdenünk, hogy a csalhatatlansági dogma feletti részletes vita, „miután a 60 felirt szónok egyhangúlag elállt a szótól", bezáratott. Azt még nem tudjuk oly nagyon önként állottak-e el, de alig hihetjük; annyi bizonyos, hogy a többség már türelmetlenkedni kezdett az ujabb időkben s sürgette a vita bezárását, mit ugy szándékozott keresztül vinni, hogy egy ezt tartalmazó kérvényre aláírásokat gyűjtött. Akár mint van, a fődolog a vita bezárása, s igy most csakugyan néhány nap választ el a döntő pillanattól, mely állítólag e hó 17-én, vagy 20-án vagy 21-én fog bekövetkezni. Bármelyik határidőig könnyű elkészülni. A már bezárt vita folyamában a kisebbség több rendbeli közvetítést kisértett m^g, de a jezsuita párt minden egyezkedést visszautasított. Guidi bibornok beszéde még mindig élénken foglalkoztatja a kedélyeket. A lapok öszhangzó tudósításai szerint, midőn a pápa szemrehányásaival szemben felhozá, hogy meggyőződése szerint csak a hagyományt követte, a pápa rákiáltott: La traditione sono io" (a hagyomány én vagyok.) Igen rövid és szabatos kifejezése a csalhatlanság következménycinek, mely felnyithatja mindazok szemét, kik látni akarnak; csak kár, hogy a mondás nem uj, mert ugyanezt mondta az államra nézve egy Piushoz hasonló despota. A fő kérdés és aggodalom tárgya Rómában, hogy mit fog tenni a francia megszálló hadtest? Minta lapok írják az „Unita Catt." után, melynek egy magas állású francia irta volna, Dumont, a megszálló hadtest parancsnoka néhány nap előtt egy havi szabadságidőt kért, hogy Franciaországba utazhassék. Ennek folytán Párizsban ministertanácsot tartottak s azt végezték,hogy kérelem teljesíttetik, de csak a dogma eldöntése után. A nevezett tudósítás még azt is érinti, hogy a tábornok utasítva van néhány francia püspök meghagyásaihoz alkalmazkodni. Bizonyos, hogy a francia csapatok visszavonulását még azon nap követné az olasz forradalmi csapatok bevonulása, melyek folyvást gyülekeznek a határszélen. Ezen *)Kcrem a „Néptanítók lapja" tisztelt szerkesztőjét is, e cikket lapjában közzé tenni- S. S. mende-mouda által egyébaránt nem akarunk komoly kilátásokat jelezni, mert egészen máskép fogjuk fel a dolgok állását, mint hogy emezekre valami súlyt fektethetnénk, S valóban, csupa aesthetikai szempontból sajnálnók is, hogy egy kis utcai zavargás vessen véget a pápaságnak! — Inkább szeretnők nézni, hogy oly módon] érje véget,; hogy az emberiségnek örök iszonyatul szolgáljon minden papuralom ellen. Inkább szeretnők látni, hogy Európa nagykorú népei egymás után egyenként szakadjanak el tőle a legközelebbi jövőben, s a pápaság iszonyú bűneiért ne vegyen büntetést emberi kéztől, hanem csak az istentől, kiben nem hitt soha, de a ki azért élt mindig és megbünteti a gonoszt. An astasius. Küllőid! e«yliáz és iskola. A német tanitók 19. egyetemes nagy gyűlése Bécsben f. hó 8., 9, és 10-én. (Vége.) Bécs, 1870. junius. 12-én. — A Dittes indítványa mellett nyilatkoztak Heinrich prágai isk. igazgató, Ledere r, dr. Meier (Lübeck) és dr. P ol 1 á k (Boskovitz.) Utóbbi következő indítványt tesz: „1. A népiskola oly kevéssé nélkülözheti a vallásoktatást, mint az emberiség a vallást. Hogy azonban az ifjúság igazán vallásossá legyen, az iskoláknak felekezetietleneknek kell Ienniök, s az erkölcsi tanok és alapelvek a jóról való meggyőződésre és az örök igaznak megismerésére alapíttassanak. — 2. A vallásoktatást a tanitó végezze. — 3. Az interconfessionalis iskolák számára készített vallástani kézikönyv tartalnía ne csupán a bibliai, hanem az egyetemes történelemből, természettanból és ethikából meritessék. Ez után P e t s c h (Berlin) szólt, mondván: Mirel a történelmi tényeket minden vallásfelekezet másként adja elő, a történelmi oktatásnak minden felekezeti egyoldalaságtól mentnek kell ennie; mert az ilyen, vagy amolyan előadás már hamisítás. A vallástanítás kérdésében ott van a nehézség hogy különböző felekezeteink vannak, és a magára nézve felekezetietlen állam igy szól: „Választhatsz magadnak vallást, de valamely vallásban tartozol gyermekeidet oktattatni; taníttathatod gyermekeidnek, hogy az idvezülés végett szükség hinni, hogy az egyház csalhatatlan; de arra is taníttathatod őket, hogy épen az ellenkező hit szükséges az idvezülésre; de azt mondani, hogy szükség vagy egyiket, vagy másikat hinni, mivel nem tudjuk melyik az igazi, az már helytelen !" Ebből szóló azt következteti, hogy jogosultaknak kell lenni a községeknek, tanítóik megválasztására, s hogy az egyházaknak hasonló joggal kell birniok a vallástanitót illetőleg. — Kell, hogy a szabad meggyőződés harca keljen ekkor jönnének majd