Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

793 794 zel népiskolát vallástanítás nélkül. Ha a tanitó kezéből kiveszik a vallástanitást, akkor oly hatalomnak szolgáltatják ki a gyermekeket,melynek szándokait nem ismerjük. Indítványozza, hogy 1. A népiskola nem lehet többé megelégedve a papi felügyelettel; a vallásoktatásról azonban feltéve, hogy szakemberek felügyelete alatt álland, nem mondhat le, ha lényegének egy részét föladni nemjakarja. 2. A tananyag megválasztásánál s a tantárgy kezelésénél, mint minden egyébnél, általában a paedagogiai alapelvek legyenek irányadók. (Vége köv.) — (bg). Ausztriában a választások tudvalevőleg már erősen folynak, s az eddig megejtettekből következtetve, a klerikális párt tetemesen meg fog erősbülni. Mi természetesebb, mint hogy a leendő győzelem fölött, ugy a Lajthán túli. mint a Lajthán inneni és külföldi ultramontán lapok örömittas ujjongásokban törnek ki, s nem győzik eléggé magasztalni azon derék választó kerületeket, melyek katholikus képviselőt küldenek az összeülendő tartományi gyűlésre. Az emiitett lapok azonban a nagy örömtől való elragadtatásuk miatt, elfelejtik gondolóra venni, hogy azon megválasztottak, kiket ők saját pártjokba sorolnak, vájjon katholikus s nem e inkább foederalisticus érzelmöknek köszönhetik megválasztatásukat ? Az egy „Volksfreund" tért eddigelé annyira magához, hogy e kérdést fontolóra vette ; s minden erősebb indokolás nélkül határozottan állítja, miszerint a katholikusok egyedül csak azért lettek megválasztva, mert katholikusok. Én a „Volksfreund"-nak e tekintetben nem merek oly határozottan ellentmondani, mint aminő határozottan ő föllép ez állításával. Annyit azonban mégis bátorkodom megjegyezni, miszerint igaz ugyan, hogy a kath. papság, Rechbauer, Figuly és társainak erélyes föllépésétől, az azok által készített szabadelvű törvényjavaslatoktól megrémülve, minden erejét összeszedte, hogy a liberális törekvésekkel szembeszállni kész kath. párt tagjai minél nagyobb számmal legyenek a jövő ülésszak alatt képviselve ; de mindamellett a papság olyanok mellett is korteskedhetett, kikben a liberális érzelem a túlnyomó s klerikális elveket csak könnyebb megválaszthatásukért nyilvánítottak. Ez állítás épen ugy, mint a „Volksfreundé", okadatolatlan, s csak a jövő fogja bebizonyítani a kettő közül melyik a helyesebb. Egyébiránt feltéve, hogy e kérdést illetőleg a „Volksfreund"-nak van igaza: a szabadelvű pártnak a katholikustól ez időszerint még akkor sincs oka a félelemre, s törvényjavaslatainak, bár nagyobb oppositio mellett, h a akar, érvényt szerezhet. Nézetem szerint azonban a liberális párt igen helyesen tenné, ha okulva a mostani választások eredményéből, túlságos szabadelvű törvényjavaslatait még egy időre ad acta tenné; mert különben a kath. papságot a legelszántabb küzdelemre kényszeríti s ez elkeseredett harc az ügynek nehezen válnék javára-Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a szabadelvűek reformtörekvéseikkel fölhagyjanak ; hanem hogy radicalis újításokra ne törekedjenek addig, mig erre az idő teljesen el nem érkezett. * Anglia. Beaumont indítványt nyújtott be a parlamenthez, hogy engedtessék meg neki egy bili előterjesztése „az egyházi lordoknak a parliamentben jelenlétöktől való felmentése iránt," — mivel azok felsőház tagsága sem az egyházra nem előnyös, mivel mások nagyobb nyomatékkal védelmeznék az egyház érdekeit ; sem az államra nézve nem hasznos, mivel az egyháziak mindig a népszerű indítványok ellen szavaznak. Végül az is szükséges volna, hogy a püspökök szorosabban egyházi teendőikre utasíttassanak. Többen támogatták az indítványt, de Gladstone ellene szólt, egyéb okok közt felhozván, hogy a felsőház mostani szerkezetét kell fentartani,mig a közvélemény |irántanem nyilatkozik. Szavazásnál a bili előterjesztése iránt való engedély 158 szóval 102 ellen megtagadtatott. Ha már a pártok aránya ily közel áll egymáshoz, remélni lehet, hogy az anglikán püspökök felsőházi tagsága is végéhez közelget. * Az Egyesült-Államokból felszólítás intéztetett az összes protestáns nemzetekhez zsinattartás végett, mely szept. 22-én nyittatik meg New-Yorkban, s egyszersmind válasz lenne a vaticani zsinatra. — Lipcse. Junius 18 tartotta az ágost. hitv. evang missiói társulat évi nagygyűlését. 1869-ben 16 missiói állomáson volt 17 lelkész, 8856 pogányt téritettek meg 5 benszülött ordinált lelkész, 4 kandidatus, 30 katekhéta 35 segéd, 89 iskola 1684 tanulóval. Évi bevétel volt 80,118 tallér. Kiadás 77,067 tallér. Agyülésen tárgyalva volt a diakonissa egyesület és a zsidó-missió. Ezután a gyűlés conferenciává alakult által, mely alkalommal pénzgyüjtésről tanácskozta azok részére, kik éjszak Amerikába kivándorolnak. — A német tanitók első nagy gyűlésének összejöveteli helye Bécs volt, hol mintegy 6000 tanitó vett részt, kik között több nőtanitó is volt. Az első ülés tárgya a semináriumok újjáalakítása volt: a 2-dik ülésen tárgyalva volt a vallás viszonya a tudományhoz—a 3-ik ülés tárgyát képezte a nőképzés, a német tanitóegyletek újjáalakítása tekintettel a nőtanitókra. Roszalva lett a praeparandiai elnevezés és általános óhaj lett kifejezve, hogy az olyféle praeparandiák szüntettessenek be, hol városi és külön falusi tanitók képeztetnek; követelték, hogy minden tanodánál egy elemi tanári kathedra állíttassák fel. A vallásoktatást a tanitók nem óhajtják kiadni kezökből. * Spanyolország. Castelár indítványa a rabszolgaság azonnali eltörlése iránt nagy szavazattöbbséggel el -vettetett,