Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 lehetetlen. E tekintetben nem ámíthatjuk magunkat, bármily nehezünkre essék is. Szónok a papságot az emberiség mivelődési fejlődésében bizonyára igen fontos tényezőnek tartja, s ha az ismét eszére tér (zur Bestimmnug kommen wird) és valódi feladatát, isteni küldetését ismét felfogandja, szivesen kész vele kezet fogva haladni. — Mindenkor és felekezet theologusai csakhamar kaszttá merevültek, s mint olyanok, minden haladásnak útjába álltak; a bráhminoktól kezdve egészen a lutheránus papokig mindnyájan bő mértékben tevék ezt. — S hogyan áll ma a vallástanítás dolga? A vallásoktatást részint a tanitók adják a papság felügyelete alatt, vagy papok a tanitók közreműködésével, mivel a papoknak, mint ők mondják, nincs mindig idejök, mert azt hiszik, hogy nekik több teendőjők van, mint a tanítóknak, Ez a gyakorlat oly helyeken is, hol a papok csoportonként láthatók az utcákon. - - A bécsi községtanácsé az érdem» hogy, mióta német paedagogia van, első alkalommal az emelt a paedagogiának feltétlenül szabad működési heyet a „Paedagogium"-ban. — Azon tananyagot, melyet a gyermekeknek kell átadnunk, oly korból kell vennünk, melyben még kegyes erkölcsösség vala, nem pedig nyakatekert theologia. Szónok a vallástan i kézikönyvet ugy szerkesztené, hogy abban semmi definitio, semmi elméleti bizonyitgatás nem lenne, hanem pusztán bibliai történetek az ó- és újszövetségből, továbbá néhány fejezet az evangeliomokból, főleg a hegyi prédikáció és néhány didaktikai példabeszéd, hogy ezek által a gyermekben kegyes érzelmek ébresztessenek. S ily vallástant rövid időn létesíthetni. — Isten alapjában igen egyszerű lény, s a vallás is lehet igen egyszerű. — Szónok a vallástannal épen ugy bánna, mint bármely más olvasó könyvvel. Lehetőleg oda igyekeznék hatni, hogy ily könyv alapján a vallástanitást a tanitói kar teljesen kezébe vegye, mert, a mennyiben a tanitók a népből származnak, joggal várható, hogy a vallást tárgyilagosan fognák tárgyalni; ezért a papi közreműködést e térről is feltét-1 e ii ii 1 ki kell zárni. S tennészetesen egy gyermeket sem szabadna kényszeríteni, hogy az ily vallásoktatásban részt vegyen Ha ez el nem érhető, szónok nem tud más útat módot, mint, hegy a vallásoktatás az iskolából teljesen kizárassék. —- A dolog úgy, mint van, tovább nem maradhat, mert már mindenfelé gyökeret vert a kétkedés és hitetlenség, s ennek a tanitói kar nem oka, mert hajdan az egész képzésügy az egyházra volt bizva, ő az oka, hogy a körülmények igy alakultak. Még egy másik tényezőt is felelőssé kell tennem, mondá, e szomorú körülményekért, t.i. az államot. Az állam mindenkor rendőrügynöke és cimborája (Zutreiber) volt az egyháznak. A tanitói kar e tekintetben ártatlan, mert a miniszterek, tanácsosok, hivatalnokok és mindenféle szolgák még ma is szolgai ós viszáíyhordozói a papságnak (des Pfaffenthums.) Alig hoztak létre valamely szabadelvű törvényt, mely vallásszabadságot biztosit, az ilyenre azonnal egy zavaros rendeletet bocsátanak ki, aztán következik a törvény magyarázat, mely kijelenti, hogy ez s ez nem igy volt ám értve. S itt ismét tegnap kifejezett gondolatomra térek vissza, hogy az iskolaügyet a vallásügytől a legfelsőbb pontig el kell ktilönözni. Ha valami szabadelvű dolog történt, rögtön panaszszal fordulnak a miniszterhezi s ha ő nem tesz semmit, máshova fölebbeznek, hogy felyülről gyakoroltassák nyomás a miniszterre. — Mi most az egyházzal nem alkudhatunk; az iskolát teljesen szabaddá kell tenni az egyháztól s minden egyházi befolyástól. E nagy tetszésben részesült beszéd után csak nehezen sikerült a tapintatos elnöknek e gyűlés bezárását megakadályoznia. A csend beállával G ö t z 1 (iskolaigazgató, Bécs) emelt szót. Beszéde kezdetén a felekezeti vallásoktatás fontosságát emliti föl, s kívánja, hogy a szabadság nagy köpenyéből ennek is engedjenek át egy egy redőt. — Tovább beszélnie azonban lehetetlen azon hatalmas benyomás alatt melyet Dittes beszéde gyakorolt ; így írásban adta be köv. indítványait: 1. a) A különböző felekezetek vallásalakulásainak ismerete az összmüveltséghez szükséges és korunk szellemével öszhangban áll; b) Ezen ismeret terjesztésére s annak az iskolába való bevivésére a tanitó-képezdék egészen különösen h i v a t v á k. 2. A 19. egyetemes német tanitói gyűlés hatalmazza föl állandó bizottságát, hogy az egy választmányt bizon meg oly vallástani kézikönyv kidolgozásával, melyben az interkonfessionális vallásoktatás eszméje nyerjen kifejezést. Erre szünet következett. Majd folytattatik a gyűlés, és elsőben Bi-nstorfer (Bécs)^ beszél a Götz indítványai mellett, utána pedig Neu man n (Neustadt-Eberswald) beszél Dittes indítványai értelmében. Ő ugyan a felekezet nélküli iskolát némi vallásoktatással elébe tenné a vallás nélkülinek ; azonban a vallás nélküli iskola teljesen jónak bizonyult be Hollandban, hol soha nem választatott be a kamarákba oly hatalmas szabadelvű töb ség, mint 1868-ban, midőn a felekezeti iskolák behozataláról volt szó. Mondják, hogy a felekezetietlen iskola erkölcstelenit; de gyakran már erkölcs nélkülinek tartják az oly embert, ki nem hisz ördögöt. Mindnyájan hiszünk istenben kivétel nélkül! Azonban nem vallás az oly alapelv, hogy a föld áll, vagy, hogy egy hegyes vidéken felizgassuk az asszonyokat, hogy a kormány által kinevezett iskolatanácsosokat az iskolából kidobják. Ilyen a mi hazánkban bizonyára nem (?) történik, hanem csak Hátsóázsiából halljuk ezt. A tiszta gyermekkedély nem idegenkedik azon tanítótól, ki vele nem egy felekezeten van;— ha ellenkező az eset, ugy a gyermek kedélyek már meg vannak romolva. 0 b e r t lelkész (Erdélyből) azt állítja, hogy azon gondolat, mely szerint a vallásoktatás ne az iskola legyen, csak teljesen egészségtelen forrásból eredhet. Csak azon vallási tananyagnak, melylyel a gyermekeket gépies uton elhalmozták, tulbősége vesztegette meg a vallásoktatás hitelét. Ha valamely tanitó a vallásoktatástól menekülni igyekszik, az csak azért van, mivel kényszeritik, hogy dogmát tanítson; szóló azonban nem kép-