Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 áll egymással ellentétben; azt azonban vitatja, hogy a vallás és hit (Glaube) közt szigorú különbséget kell tenni. A vallás és tudomány közötti viszony további kérdését illetőleg szónok ugy találja, hogy a tudományos ember az isten fogalmat nem tagadja, s annak haladása a vallás szükségérzetét nem rontja le. Az egyház a maga részéről hasztalan kisérlené meg a tudomány fejlődésének gátlását s korlátozását. A vallásoktatás feladata az iskolában, hogy a vallásos miithoszt paedagogiailag értékesítse, annak jelentőségét méltányolja, de szellemét ne szorítsa a dogmák bilincseibe. Az okos tanítótól megkívántatik, hogy a történelem fonalán előtüntesse azon pontot, mely által a vallás az egyetemes történelemmel összefügg. Ezért köv. indítvány elfogadását ajánlja: A vallásoktatás célja a kedély és szív képzése; vallás és hit közt szigorú különbséget kell tenni; a vallás a szabad vizsgálódással és tudománynyal nem áll ellenmondásban j a paedagogiának határozottan kell hangsúlyoznia, hogy a tudomány minden eretnekitését, minden a modern szabad állam ellen szórt anathemát ugy tekint, mint a vallás veszélyeztetését, s azok ellen erélyesen kell tiltakoznia. Erre dr. S c h u 1 z e Mór (Gotha) superintendens lépett szószékre, honnan következő nézeteket hallatott: A vallástanitásnak felekezetesség nélkülinek (Konfessionslos) kell lennie azon értelemben, hogy a gymnasiumban, a technikai szakmákra oly tanárok is alkalmaztassanak, kik nem tartoznak az uralkodó egyházhoz; mert sajnos lenne, ha valamely derekas erő pusztán azért záratnék ki a kollégiumokból, mivel más felekezet hive. Ez alatt, pedig a népiskola felekezetesség-nélkülisége is értendő, mert szükség, hogy a vallástanítás ott is a szentírásnak ne betűihez, hanem szelleméhez szabja magát. A felekezetess ég-nélküliséget azonban sokszor összetévesztik a vallásnélküliséggel, mely fogalomzavar ellen szónok intő óvását kénytelen kijelenteni. Felekezetesség-nélktilinek oly iskola tekintendő, melyben épen nincs vallástanítás, mivel egyik felekezetet sem akarják megsérteni. Azonban az ily intézmény nem minden hátrány nélküli. Hollandban e rendszer már 13 év óta áll fenn, s az ott tett tapasztalatok a hátrányokat eléggé kimutatták. Szónok szerint az iskola lelkéről mondana le, ha belőle a vallás kizáratnék; mert ő nem tud gondolni igazi erkölcstant vallás nélkül, a mennyiben erkölcsi törvény nem állhatna fenn egy legfelső tekintélyben vetett hit nélkül. Ezek alapján következő indítványokat tesz: 1. „A népiskola a vallástanitást nem nélkülözheti, mivel az erkölcstan vallás nélkül nem gondolható, s mivel az iskola különben célját, t. i. az általános emberi műveltségre való nevelést és képesítést, el nem érheti. 2. Legyen a vallástanítás felekezetesség nélküli, a mennyiben a tanitó ne az egyházi hitelvek szerint, hanem a sz. írás szellemében tanítson, s álljon a szüléknek teljes szabadságában, hogy gyermekeiknek más vallásoktatást adathassanak, mint az iskolában képviselt konfessióé." (Tetszés és ellenmondás.) S most dr. D i 11 e s emelt szót élénk Üdvözlések közt s mondá: A harc bizonyosan a valláskérdés terén fog legzajosabban kitörni, de nincs haladás harc nélkül. Szónok nem pártolhatja azon véleményt, hogy a tanítói gyűlésen ne legyen szabad egy szót sem szólni a vallás-és politikáról. A papok eleitől fogva igen sokat törődtek az iskolával, miért állítsunk ki most magunkról kiskorusági bizonyítványt ? — Minden törvényhozási és felekezeti különbözőség dacára is eszközölhető a tanférfiak kőzt bizonyos egyesülés általános paedagogiai kérdések fölött. — Állították, hogy a valláskérdés nem nagy fontosságú az iskolára nézve; ez nagy tévedés, sőt inkább igen is fontosnak mondható az az iskolát illetőleg. — Azon kttlönböztetést, melyet az első szónok vallás és hit közt tesz, nem fogadhatja el, mert szerinte itt a theologiai terminológiában semmi különbség nincs. Azon indítványt, hogy theologus és vallástanitó írjon egy vallási tankönyvet, meddőnek tartja. A theologia a paedagogiával összebékitését eszközölni absolute lehetlen, mert azon theologusok, kik velünk egy talajon állnak, a papság előtt mindenütt eretnekekül tűnnek föl. Az uralkodó theologiai rendszerek oly tételeken alapulnak, melyek nem tapasztalatiak, melyeket tudományosan nem lehet igazolni, mivel igazolhatlanok; pl. az eredendő bűnről, a megigazulásról, a kijelentésről, az ihletésről, a sz. háromságról. a csudákról, angyalokról s ördögökről szóló tanoknak semmi közük nincs az anthropologia elvével mely az induction természet-tudományon, a tapasztaláson és észen alapul. Szónok nem bánja, ha valaki e hit szükségét érzi keblében; de az ellen, ha az iskolára ily be nem bizonyított s absolute bebizonyithatlan ?tételeket akarnak tan gyanánt erőszakolni, mint paedagognak tiltakoznia kell. Theolog szempontból megfoghatónak látja, hogy a papság törekszik nem csak a vallásoktatásra felügyelni, hanem egyéb oktatást is ellenőrizni, vagy mint a porosz theologusok jelszava kifejezi, hogy „minden isten igéjével füszereztessék;" és a porosz regulativa szerint valóban az egész oktatást azon szellem lengi át, melyet ama gőgös uraknak isten igéjének tetszik nevezni; nekik ügyniök kell, hogy az iskolában tanítottak a theologia tanaival ellenmondásban ne legyenek. — E nézet következménye, hogy ott a tanitók képzését a papság dirigálja. Ezzel összefügg Németországban s kivált Poroszországban azon elv, hogy a képezdék igazgatósága — bár erre országos törvény nincs, de hiszen ott az illető urak törvény nélkül is uralkodnak — csak theologusokkal töltessék be. Az isten igéjének különös méltatása következtében történt egy német városban, hogy szünidő előtt a gxermekeknek kiadatott]: „minden imádságért, melyet a szünidőben elmondatok, egy iskolai büntetést fogunk nektek elengedni a szorgalomszakban." — A theologiai tételek nem foghatók meg, mert azok felfogásunkon túl esnek, mondják. Hol van itt a nézlelhető, az inductiv tény ? A theologiai mathodus a tekintély methodusa, a paedagogiaé ellenben a fejlődésé. Ezek kibékítése tehát 51*