Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 Jézus tehát bennünket mindenek előtt mint hazafi érdekel, és pedig nemcsak azért, mert először ő maga is saját hazája földén s honfiai között működött, hanem azért is, mert — mint nagy Köleseink mondja — „az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével, s ha egy helyről másra hurcolta tik, sötétséget hagy maga után." Jézus is saját hazájában végezte el mindenek előtt szent szolgálatát, s világmegváltó vallásának idegen népeket és nemzeteket nevelő intézetévé is saját hónát tevé. S ki merné mondani, hogy nem a legbölcsebben cselekedett? Vájjon nem az egyes nemzetek e nevelő iskolái az egyetemes emberiségnek? S gondolható-e olyan vallásos ember és világpolgár a ki rosz hazafi ? . . .. Még többet is mondok. Az oly nagy mértékben elterjedt vallási indifferent ismus egyik fő okát is egyenesen abban találom, hogy mint általában a vallás tárgyait, javait és áldásait, ugy különösen Jézus személyiségét is csaknem egészen az úgynevezett supranaturális világba tolta a tulkegyesség. Ez eljárás felett a gyakorlati élet józan godolkozásu embere csak szánakozni tud. Az a vallás, a mely nem a munkás életben létezik, s a melynek igazi javait a jelenben nem, hanem egyedül csak a jövőben élvezhetjük, meddő gondolat, iircs merengés, ábrándos képzelet. A kinek lelkében a menyország nincs meg már e földön, s nem érezi szivében, mit a szent ének mond, hogy az örök élet, már e földön az övé lett, az, elmerem mondani, ama hitünk szerénti jobb és szebb világban sem fogja annak békességét élvezni soha. Ugy van. A mennyország nem mindennapias értelemben vett ellentéte, de oly tökéletesebb alakja a léteinek, a mely a jelen élet momentumait nem nélkülözheti, sőt épen ezek teszik azzá, a mivé lennie kell. E felfogásra áment mond maga szent könyvünk is. E nézetek alapján őszinte örömmel üdvözlöm szerkesztő urnák ezen korszerű nézetét, mely szerént Jézust nem utolérhetlen magasságában, de a gyakorlati életben, saját hazája földén mutatja fel és teszi az emberi élet nagymesterévé. E felfogás roppant termékenyítő hatást gyakorol az emberi szivre. És hogy is ne, mikor ez mind Jézus működéséhez, mind pedig az emberi szellem természetéhez mérve a legtalálóbb. De üdvözlöm szerkesztő urat még más oknál fogva is. Nt. Fürdős Lajos, kecskeméti ref. lelkész és főesperes úrtól szerencsém volt hallani épen a legközelebbi napok egyikén, hogy t. i. egy kiváló alakja a német theol. irodalomnak Szilády Aro:i ref. lelkész úrtól egykor azt kérdezé: „van e theol. irodalmok"? S midőn a kérdezett nem a legkedvezőbben felelt volna, az volt a második kérdés: „hát egyházi beszédekben bővölködnek e? Erre aztán már felemelt fővel lehetett felelni. „Se baj tehát — szólt a német tudós — igy volt ez nálunk is, s épen a különböző irányú és szellemit egyházi beszédek ébreszték népünket komoly gondolkodásra, s késziték elő a theol irodalom földét. Igy lesz önöknél is." Hogy messze ne menjünk : Nem Zombori Gedőur .gyházi beszédeinek köszönhetjük-e mi is azt a kis pompás eszmeharcot, a mely el lapok hasábjain oly élénken folyt s bennünket is országszerte komoly és beható gondolkozásra hivott fel ? S midőn a megjelent cikkek fölött pro et contra bizalmas köreinkben mi is vitatko zánk : nem ugy érezők-e, mintha uj élet pesdült volna meg ereinkben? E fűzeteknek is lehet ilynemű missiója. Mily tanúságos volna? ha ezek ellenében is megzendülne a támadási kiirt, s ha vagy minket vernének le, vagy pedig mi szurnók hazafias és nemzeti réztollaink hegyére azokat, a kik tábort járnának ellenünk! A mi most már ezen kézalatti füzet tartalmát általános szempontból illeti : a gyönyörű eszmék, magas gondolatok, meglepő hasonlatok, találó idézetek, s a minden lapon elömlő meleg honszeretet e beszédeknek tagadhatlanul nem közönséges vonzerőt és bájt kölcsönöznek. E szavakban azonban nem azt akarom mondani? mintha valamennyi eszme, gondolat, hasonlat és beszéd absolute tökéletes volna. A fénynek árnyéka is van, jó' tudom. Ez azonban nem baj, sőt nézetem szerént szerencse. A csillagos ég is a sötét éjuek köszönheti fényes ragyogását ! Érdekemben áll tehát e beszédeknek min t fény, ugy árnyoldalait is érinteni. (Fo lyt. köv.) BELFÖLD. Pesti levelek a szerkesztő úrhoz. VIII. (A német református templom alapkövének letétele. A skót és a magyar missionarius). Test, 1870 junius 29-éü. Nt. szerkesztő ur! Még az egyházi mozgalmakban is oly élénk és változatos Pest majd minden héten ád nekem tárgyat egy kis levélre, s ha végre meg találok szorulni irok, tárgyatlan leveleket. A mi jó skótjaink, vagy talán németjeink, nem is tudom már elhatározni, — ma ismét nagy dolgot miveltek, ma tették le az uj templom ala}>kövét a hold utcában, hol pompás iskolaházok már fennáll. Voltaképen nem alapkő volt biz az, mert az épület már kiemelkedett a földből, hanem talán az első szegletkőnek nevezhetnők a föld felett. Az innepélyt Luther gyönyörű éneke „Erős vár a mi istenünk" nyitotta meg, katonai zenekar kísérete mellett. Azután ft. T ö r ö k P á 1 püspök ur lépett az e elvényre, s szokott gondolatgazdagsággal beszélt németül. Ezt követte a ref. theol. tanuló ifjúság énekkara és König urnák, a német leány egyház prédikátorának beszéde. Különös hatással említette meg, hogy e templomot a legszebb nemzetközi szövetség épiti, mely az evangélium alapján egyesült. Németek, svájciak, franciák