Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 belgák, angolok, skotok, kezet fogva a haza ős lakóival, a magyarokkal, s ezeknek vendégszerető védelme alatt épitik itt isten házát. Megköszönte itt Pest városának, s a ma­gyar anyagyülekezetnek jóságát, különösen kiemelvén a főpolgármester és Török püspök ur érdemét. A város ingyen adta a 600 négyszög ölnyi telket, főként Tö­rök püspök úr közbenjárására, ki elejétől fogva mindig éreztette pártfogását a buzgó kis gyülekezettel, s meg­védte azt a nehéz időkben is roszakaratu törekvések ellenében. A derék skót missionarius csak a maga érdeméről nem emlékezett meg, pedig az oroszlán rész kétségkívül őt illeti, mind a Bethesda kórház, mind az iskola, mind a templom létesítésében. Istenem, mily nagy különbség König és a csudatévő Gelder közt, s te jó magyarom ezt nem akarod látni, hanem csinálsz itthon magadnak keserű­séget egy önfeledt ember miatt! A pesti skót missioi állo­más nekünk, és minden hazai felekezetnek példányképül szolgálhat a vallásos buzgóságban és folytonos benső erő­södésben ; mig a mi oláhorazági missionkat a nagy Celder képes volt guny és megvetés tárgyává tenni még egy oly primitiv nép előtt is, minő az oláh. De nem erről akartam most beszélni; térjünk vissza az innepélyhez. König szónoklata után német férfikar énekelt igen szépen, mit az alapkő-letevés szertartása követett, a jegyző felolvasta az okmányt, melyet rézhengerbe zárva az alap­kőbe tettek; azután a kőmivesek letették a követ, s elő­ször a fő polgármester, azután az északnémet szövetségi konzul, Török püspök, Ballagi sat. egy-két kalán cementet vetettek rá, s egy felvirágozott kis kalapácscsal megko­pogtatták a követ, mely hókus-pókus a keményen dolgozó kőműveseknek nem kis mulatságára szolgált. E közben ismét megzendült a gyülekezet éneke a ka­tonai zenekar kíséretében, — egy szép ének a bázeli éne­kes könyvből, — „oh, ha ezer nyelvem volna" — stb. Majd felváltva énekelt a theol. ifjúság és a másik énekkar s az egész innepélyt bazárta a Török püspök ur által isten­től a gyülekezetre esdett áldás, és a hymnus eléneklése a papnövendékek által. Egyszerű, puritán színezetű innepély volt; de már mi igy szoktunk innepelni. Mindnyájan boldogok voltunk, hogy a protestantismusnak ismét egy kis hajlékot emel­hetünk, melyben dicsérje istenét. Ez a negyedik prot. templom Pesten, s adja a mindenható, hogy a jövő Pé­ter-Pál innepét az ötödik, s azután a hatodik alapkövé­nek letevésével ülhessük meg, s minden pápai Syllabusra és uj dogmára egy uj prot. templom legyen a felelet. * * * Miskolc 1870, junius 20. Nt. szerkesztő ur ! Ugy hiszem, hogy napjainkban, midőn az egyház és vallás iránti közöny, hidegség oly magas mértékben növekszik, minden az egyházi, és nevelésügy körüli áldozatkész­ségben nyilatkozó jelenséget melegen kell üdvözölnünk s az elismerés kötelességszerű nyilvánításán kivül, buz­dítás, s az ut'i kor számára leendő feljegyzés szempont­jából, a nyilvánosságnak is át kell adnunk. Mert vala­mint a vallásos hitélet melegétől áthatott buzgó ke­resztyénnek a vallás és nevelés oltárára hozott fillérei kedvesek az ur előtt: ugy az érdekelt hitfelekezethez tartozók lelkében is kedves benyomást hagynak magok után. Ily szempontból mellőzhetlen dolognak tartom egy buzgó, áldozatkész keresztyén párnak a miskolci ref­egyház kebelében rövid idő alatt tett több rendbeli ke­gyes adományait e lapok hasábjain a nyilvánosság előtt fölemliteni. B a t ó I s t v á n ur és neje, született Imre Eszter asszony, földi örümük és boldogságok egyet­len tárgyát, Eszter leányokat ifjú korában elveszít­vén, hogy megsebzett szülői szivök méltó bánatát némi­leg enyhitsék, elhatározták, hogy önszorgalmuk által szerzett földi javaikból, felejthetlen leányuk emlékének megörökítése végett az egyház és nevelés oltárára ál­dozatokat hozzanak. E szent elhatározás csakhamar tet­tekben nyilvánult. Néhány évvel ez előtt az egyház uj templomának befejezéshez közel álló diszes tornyába, sa­ját költségökön egy nagy harangot öntettek, melynek értéke az 5000 forintot meghaladja. Ugyan ezen templom­ban az orgonát megfestették, s díszesen megaranyoz­tatták. A folyó évben az ur asztalára egy legfinomabb sötét zöld selyembársonyból, tiszta arany szálakkal ki­varrott, nagy koszorúval ékitett, arany rojttal és sujtás­sal hímzett, fehér selyemmel bélelt urasztali teritéket készíttettek, mely valódi műizléssel készült teritéknek értéke 1500 ft, továbbá, 13 próbás ezüstből, gazdagon aranyozva két poharat és egy tálczát készíttettek, me­lyeknek értéke 600 í t. Legnjabban felejthetlen leányok emlékére a ref. lyceumban 500 ftos alapítványt tettek, melynek évi kamatja egy oly elégiái költemény szerzőjé­nek adatik ki, mely legjobban fogja rajzolni, a korán el­vesztett gyermek miatt bánatba merült szüléknek mély fájdalmát. Hol a fájdalom tengeréből a vallásos buzgó­ságnak és önzetlen áldozat készségnek ily maradandó gyöngyei emelkednek fel ott magasztaló szavakra niucs szükség ; mert az áldozatok hozatalának alapja vallásos buzgóság, s jutalma a megsebzett bánatos szülői szivek anyhűlete. Adjon az ég protestáns egyházunknak sok ily buzgó áldozatkész keresztyén párt! ! A római zsinatról. A csalhatatlanság kimondását ismét elhalasz­tották. Griiidi bibornok^az ellenzék közt. Hogy jár­nak a non placettel szavazók ? Egy német theologus a csalhatatlanság következményeiről. Még ma egy hete ugy mutatkoztak az előjelek, hogy a csalhatatlanságot ma fogják kimondani; de a vita sehogy sem akar végéhez jutni, s igy máról is el fog maradni. A vitában ujabb figyelemre méltó fordulat az, hogy G u i d i bibornok erős beszédet tartott az infallibilitás ellen, mire nem számítottak, s mi ujabb bá-

Next

/
Thumbnails
Contents