Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 Azonban, egy súlyos vádat, mely gyülekezetem ellen emeltetett, nem hallgathatok el még azon esetben sem, ha tudnám, hogy a legnagyobb tekintélyű férfiak erős meggyőződésén alapszik is. Azt mondja cikkiró ur „hogy a hallgatóság nem is ugy ment a templomba, hogy az ott hallottaknak hasznát vegye." — ezt pedig onnan meriti, mert „nem volt egyetlen arc, a melyiken figyelem, várakozás lett volna kifejezve, mint mikor az ember tanulni vagy gyönyörködni óhajt." — Ily súlyos vádat, még akkor is, ha ennek kétségbe vonhatatlan alaposságáról biztosan meg volnék győződve, egy egész gyülekezetről kivétel nélkül, csak tartózkodva mernék elmondani. Ki merné állítani, hogy az erdőben álló egyszerre az egész erdőt átláthatja, hogy ezt tehesse az erdőn kivül kell állást foglalnia. Itt kétségkívül ugy járt t. cikkiró ur, mint az egyszeri ember, ki a sok fától magát az erdőt nem láthatta. Ha látott is elég szunyókáló napbarnitotta arcot a templomban, ez még koránsem nyújthat alapot fentebbi súlyos vádjához, mert az a szegény földmives, ki egész héten keresztül reggeli két — három órától kezdve esteli kilenc tiz óráig izzad az erős munkában, ki az egész nap terhét és hévségét szenvedve, a leghosszabb napokon keresztül arca verejtékével áztatja földjét, eszi kenyerét, tehet-e arról: ha a sok fáradság terhe alatt erejéből kimerülve, sokszor máiének közben is utoléri a templomi buzgóság. Bármily szívesen hallgatja is lelkészét, ki örömének és bánatának oly sokszor volt már hív tolmácsa, kit már régebben ismer, több év óta hallgat,és igy, sem hangja, sem alakja nem uj előtte, tehet-e arról a szegény földmives: ha a nyári meleg vasárnapokon a legérdekesebb, figyelmet gerjesztő szívhez és észhez szóló prédikációt sem képes végig hallgatni figyelemmel; ha a legszebb ékesszólás is álomba ringató dalként zeng füleibe. Ezek ugy hiszem — oly körülmények, melyeket t. cikkiró ur is számba vehetett volna. Majd ha a gyakorlati térre lép s valamelyik falusi gyülekezetben több éven keresztül lelkészi hivatalt visel, lesz alkalma ezekről meggyőződni. Becsülöm én t. cikkiró urnák irodalmi tevékénységét s, ha a bókoknak kedvelője, bevallom : hogy a prot. te. h. és i. lapnak egyik legjelesebb, legtermékenyebb munkatársa ; de azért ne higyje, hogy a sok laptöltelék? ha bár a qualitas rovására is, emelné irói nimbusát. Egyébiránt, oly jeles férfiak társaságában még keményebb ítéletnek is kész vagyok magamat alávetni? csak másszor is szerencséltessenek. KÖNYVISMERTETÉS. Hazafias elmélkedések, az ev. alapján, egyházi beszédalakiban, irta több ev. lelkész Szerkeszti Margóesi József, irsai ev. lelkész s a pestmegyei ev. esperessé g aljegyzője. I-sö kötet Pest, 1870 P e t r i k Géza bizománya 189 1. Ara 2 frt. A kéz alatti műben szaktüneményt van szerencsém bemutatni a tisztelt olvasó közönségnek, s e mellett még unicumot a maga nemében. Jól tudjuk mindnyájan, hogy a vallásosság és a hazafiság oly szoros viszonyban állnak egymással, mint a napsugárban a világosság és a melegség, s hogy igy aki a vallásnak, az a hazának is, — s viszont aki a hazának, az egyszersmind a vallásnak is javára dolgozik. E beszédek e szerint csak annyiban térnek el a nálunk divó egyházi beszédektől, hogy bennök ezen utóbb emiitett kiindulási pont és mód van képviselve, mig maga a cél egy és ugyanaz. Szerkesztő ur, Jézus életében két fő momentumot különböztet meg, — s nem az általános világmegváltói, de a részleges hazafiúi oldalt választá munkálkodása eszményképéül. Vannak kik azt mondják: „Jézust lerántva világmegváltói fényköréből hazafivá törpiteni, nem kevesebb mint visszaélés a legszentebb névvel." Egyoldalú nézet. Jézus az által, hogy közelebb hozatik az emberi szívhez s nem az elérhetlen magasság, de a gyakorlati életben tétetik figyelem tárgyává, épen nem rántatik le magas fényköréből, sőt inkább ezen felfogás mutatja fel őt legtalálóbban a földi élet viszonyai és küzdelmei közé hivatott ember lelkesítő eszményképéül Kérdem: mi a vallásosság? „Semmi esetre sem valami ábrándos szemlélődés, sem csalékony érzés, mely által az istenségbe olvadni és nem tudom, hol a levegőben, s valamely képzelődésszülte fényözönben eltűnni óhajtanánk; — a vallásosság isten akaratának teljesítése itt az emberi életben" . . . . s nem édes hazánk földén, ennek népe,, alkotmánya és viszonyai között vagyunk-e hivatva e szent akarat teljesítésére? „Miatyánk! jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen itt e földön is." Nem ez a mindennapi imánk? „Valóban csak azon vallásosság lehet igazi, benső, a mely nemzeti, hazafias, — s csak azon hazafiság lehet valódi, istennek tetsző, a mely egyszersmind vallásos is." A kettőt tehát ép ugy nem lehet egymástól elválasztani, mint a napsugárban a világosságot és meleget. S ime az ellen vétenek azok, kik Jézus törökké csak mint világmegváltót, illetőleg nem emberi minőségben nézik, s igy a helyett, hogy a vallásos érzelmet itt a földi hazában tennék termékenynyé, egy elérhetlen cél utáni sóvárgás ábrándos képe és fájdalmában testesitik meg. A valódi vallásos érzelemnek teljesen át kell jhatni az életet, s fényességének a szivben és a gyakorlati életben egyiránt ott kell ragyogni minden időben. Ellenkező esetben a vallás minden áldása, Ígérete és reményével csak csalékony délibáb, a melynek a való soha nem felel meg. És ez nem is lehet másként, miután a földi élet felett levő jobb és szebb hazába mi csak a munkás földi életen keresztül juthatunk. A ki ezt tagadja, az épen oly ferde fogalommal bir ama jobb világról, mint a jelenről.