Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 vei néha 3—4 változás is történt a papok közt, mindenik jövedelmesebb egyházba menvén. És nem helyesen van-e az úgy, hogy a magukat jó oldalról megismertetett lelkészek —természetesen szabadválasztás utján— jövedelmesebb egyházba menjenek. Igy csak az érdem nyerne jutalmat, mig,ha a káplán főnöke után választható volna, nem sokszor megtörténnék-e, hogy épen érdemetlenek (bocsánat sérteni nem akarok) nyernének el oly jövedelmű egyházakat, melyek az érdemnek is méltó jutalmai lehetnének ? Nem megtörténnék-e, hogy némely káplánt nem az egyházügyek körüli buzgóságáért, nem tehetségeért, vagy jeles szónoklataiért választanának meg lelkészül az illető egyházban, hanem csak némely csillogó, de a papi hivatalt illetőleg kevés reális haszonnal kecsegtető tulajdonokért, vagy talán azért, mert a nép nyelvén tud, mert szüntelen a nép között van s komázik vele. Mint tapaszt

aljuk, a lelkészi pályán az ifjúnak különben is nagy előnye van az idősebb pap felett ; az ifjúság varázsa, szép külső, csengő hang, testi ügyesség stb. mind ajánló tulajdonok : miért adnánk KDég az ifjú segédlelkészeknek az idősebb papok felett még nagyobb előnyt azzal is, hogy főnökük után succedálhatnak. A káplán ugy is mindig kedvesebb a nép előtt kevés kivétellel, mint öreg főnök. Érdekében van. hát a papságnak is a szóban levő törvény megtartása. Én továbbá úgy vagyok meggyőződve, hogy, ha a „capellans non succedit" törvény eltöröltetik akkor, a szabad concurrentia teljesen meg lesz s e m m i s i t v e. Mi természetesebb, mint az, hogy segédlelkészt, leginkább a jobb módú s a legjobb jövedelmű egyházakban lakó lelkészek tartanak, s tarthatnak. Úgyde, ha főnöke után választható lesz a káplán, nem mindenik meg fog-e választatni főnöke után abban az egyházban, melyben szolgál? Nem módjában van-e ott minden tisztességes és nem tisztességes eszközöket felhasználni megválasztatása érdekében? Ö maga terrorizálván az egyházat, nem kizár-e mindenkit a szabad concurrentiából, kizárja káplántársait, ki a lelkészeket, az egész e. megyét, az egész kerületet ? Hol van itt a szabad concurrentia ? Nem sokkal szabadelvűbb törvény-e az, hogy paphalál esetén az illető egyház a kebelében működő segédleikészen kivül minden papot, minden káplánt megválaszthat az egész e. megyében, az egész kerületben, sőt az egész országban, mint az, hogy a káplán főnöke után választható lévén, kjzárva minden concurrentiát, a káplán magát fogja megválasztatni száz eset közül 99-ben ? Uraim ! ne legyünk túlliberálisok, mert ez i. kább árt, mint használ az ügynek. Jól megfontoljuk minden oldalát a dolognak, midőn új törvényt alkotunk, vagy a meglevőt törüljük el. Bizonyosan bölcs okokból hozták e törvényt apáink s még nem régen, ha nem csalódom 1847-ben. Ez okok ma is megvannak s meglesznek. Aztán azt is megvallom, nekem visszásán tűnik fel az, mikor valaki a „capellanus non succedit" törvényt épen a szabadválasztás elveivel ellenkezőnek mondja; s e törvény eltörlésére épen főérvül használja, mint tett a gömöri egyházmegye. Sőt i nkább, mint kimutattam, akkor lenne illu soriussáa sza bad választás és szabad concurrentia, ha e törvény eltörö Itetnék. De ellentétben látom lenni a „Capellanus non succedit" törvény eltörlését a most kerületünkben fen álló papv álasztási 'tör vénynyel i s, melynek egyik fő célja az, hogy a magokat jól érdemesített, jeles készültségü papok promotioját elősegítse. Ezért tett többféle megszorításokat a kerület, ezért jelölte ki minden egyes esetben, mikor kell rendes lelkészt választani s mikor választható káplán is. A „capellanus non succedit" törvény eltörlése felforgatná érvényben levő papválasztási törvényünket, s épen ellenkező cél éretnék el eltörlésével, mint a mely papválasztási törvényünkön vörös fonalként húzódik végig, hogy t. i. a rendes papok promotioja lehetőleg előmozdittassék. Kétségkívül, lehet e tárgy felett pro és contra vitatkozni. Épen az célja e néhány sornak is, hogy e tárgyat világosítsa, eszméket ébreszszen. Szóljunk hozzá, mig nem késő, mig a tárgy vitatása szőnyegen van. Én részemről a fent emiitett okoknál fogva károsnak, sőt veszélyesnek tartanám a „Capellanus immediate non succedit" törvény eltörlését. S—i. Felelet a falusi látogatásra, Szerkesztő! ur.Becses lapja f.é. 24-ik számában kisded egyházközségünk azon nem várt, reményit szerencsében részesült, hogy egy három lapot betöltö, hat hasábos „Látogatás falun, a melyben templomról is van szó" — cimű vezércikkel tiszteltetett meg. Jeles írójának, kinek külföldöm utazásairól sok ily nemű érdekes levelezéseket hozott a prot. e. h. lap, ezúttal — a reánk fordított szives megemlékezésért — köszönetet mondunk. Nem örvendetes ugyan, mit rólunk mond, de a mennyiben „őszinte és becsületesen érzett véleményét" — nyilvánítja, jó akaratáért elismeréssel tartozunk. Megvallom azt is, hogy habár nem minden tekintetben hiteles, de az idő rövidségét tekintve, mit körünkben töltött, eléggi hű adatokat közöl falusi látogatásáról. Egyházi szónoklatom s munkámról mondott kedvezőtlen Ítéletéért nem jajdulok fel a megsértett hiúság keserű, panaszos hangján, bár elég zokon érezteti velem, legjobb igyekezetem mellett is, a lelkészi pályám csekélységemet. Én, ki terhes pályámon az alázatoságot fő kelléknek tartottam mindenkor s tartom mindvégig: e megláztatást sem szégyenlem; mert tudom, hogy erőmhöz és tehetségemhez mérve tettem, a mit tehettem s ennélfogva t. cikkíró ur tetszésének meg nem nyerhetép..> nem jó akaratomon mult. A szerénység tilt e tárgybr.ti a felszólalástól, s helyes bírálatát kétségbe sem merné a vonni, attól tartván : hogy a jelen volt tudós férfi .k egyező véleménye talált abban kifejezést.