Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 4 pásztorokat, de üres kézzel, mert a közös vagyon mind a kormányhatalom birtokában maradt, s az az engedetleneknek bélyegezett férfiakat, s azoknak családjait rögtön elkergette. ISÍem szólok az embertelen üldözésekről, melyekkel a hatalom csatlósai, a mindenöktól megfosztott hiveket illették; nem irom le, mikép kergették szét az isten szabad ege alá gyülekező hiveket a földes urak azon jogcimen, hogy a föld, a melyen megállottak, az ő birtokuk, s engedelmök nélkül ott összejöveteleket tartani nem szabad; nem ecsetelem másfelől a lélekemelő közlelkesedést, mely eszközlé, hogy rövid idő alatt templomok és iskolák, mint mindmegannyi Isten csudái emelkedtek mindenfelé, és hogy a papok nem sokára mindennapi kenyerökért való gondjaiktól szabadulva, magokat egész lélekkel hivataloknak szentelhették; ilyesmi csupa tüntetési viszketeg bői nálunk is megeshetnék. De szólanom kell az utakról és módokról, a melyekkel az újonnan alakuló egyház jövendőjét megállapítani és biztositani siettek. Áz egyházunkban divatozó, fentebb jelzett társadalmi tan szerint a szabadság ama hőseinek, vagy igazabban, martyrjainak, akkor igy kellett valaszólniok: közakaratu határozottság által sikerült szeren esésen kivivnunk a szabadságot, hogy minden egyház a maga ügyéről ugy rendelkezhessék, a mint legjobbnak, legcélosabbnak hiszi; most már lássa minden község, hogy tartja fenn magát, hogy él meg a maga becsületéből önállóan és] függetlenül; az egyházak egyetemére terjedő közös kormányzatot nem állítunk, hogy ne legyen hatalom, mely az egyes községek viszonyaiba avatkozván azok szabadságát korlátozza; mert ez centralisatio vagy a mi ugyan az, az egyéni szabadság megsemmisítése volna. Ha igy gondolkoznak, igy cselekes^nek a skót szabad egyház első alapitói, meglehet, hogy Glasgowban Edinburgban s más nagyobb helységekben fényesen javadalmazott, gazdag szabadegyházak alakulnak, de a kisebb községekben kétségen kivül az lett volna a mozgalom lefolyása, hogy mig az első lelkesedés utórezgéseinek benyomása alatt elkényszeredett létöket egyideig tengődtetik, utoljára a szomorú dicsőséget megunva megadták volna magokat, s akkor a különvált egyház közös intézeteinek fentartása a nagyobb községekre sulyosodván, ezek is elébb utóbb össze rogytak volna. De a practikus skót nem ugy gondolkodott, nem ugy cselekedett. Tudván azt, hogy a közös érdek szülte közös kormányzat távol attól, hogy a szabadságot veszélyeztetné, annak inkább egyedüli biztositékát képezi a szegről huzó ezerféle önérdek garázdálkodása ellen, első teendőjének ismerte a szabad adakozás utján előállítandó anyagi erőt központosítani és „sustentation fund" nevezete alatt, oly közpénztárt teremtett, melyből az egyházi élet fentartására és virágoztatására szükséges mindennemű kiadások arányos kulcs szerint fedezhetők legyenek. E közpénztárnak semmi más alapja nem volt, és mai nap sincs, mint a mi az egyes községekben a templom-székek évenkénti bérbeadásából, és a havonként házról házra eszközöltetni szokott gyűjtésekből jön össze, és ugyancsak havonkénta közpénztárba szolgáltatik be. És ime e precariusnak látszó, de közös erővel és közakarattal felkarolt eljárás folytán, az előttem fekvő 1868-ki kimutatás szerint, 1867 márc. 30-tól — 1868 márc. 31-ig, s igy egy év alatt befolyt a közpénztárba összesen 3,956,380 az három millió kilencszáz ötvenhat ezer háromszáz nyolcvan ezüst forint. A szabad egyház összes lélekszámát a kimutatásban kitéve nem találtam ugyan, de miután a papok száma a nevezett kimutatás szerint 920, a szabad egyház keblében pedig, egy pap vezetése alatt 800 — 1000-nél többen lenni nem szoktak, ebből következtetem, hogy a skót szabad egyház lélekszáma aligha felül múlja a tiszántúli superintendentia felsőbbsége alá tártozó hívek számát. Meg kell még jegyeznem, hogy általában Skótia nem gazdag ország, és hogy általán véve az említett skót szabadegyház hívei vagyonosságra nézve a mi alföldi népünkkel aligha mérkőzhetnek. A sustentation fundból fizettetnek a papok, gyámolittatnak a papi és tanári özvegyek, és az elaggott vagy tehetetlenné vált lelkészek, fedeztetnek többféle bel- és külföldi missiok költségei, abból gond skodnak az újonnan állítandó, vagy fentartandó kö zépületekről, abból tartatnak fenn a theologiai és philosophiai seminariumok stb. stb. A papok rendes fizetése különbség nélk ül 1500 forintra van téve s ez összeget épen most akarják 2000 forintra felemelni. Nagyobb városokban a papok rendesen jóval nagyobb fizetésben részesülnek, de ugy, hogy ami a 1500 frton felül van, annak előállításáról gondoskodni az illető község feladata. A közpénztárból ekép egyformán, de becsületesen dijazott pnpság a megélhetési gondtól menten,