Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-01 / 31. szám

12-én reggel N.-Igmándra fegyveres katonák kíséretében gróf Batthiányi Kázmér ur díszes fogatán Szikszay és Mansbart csákberényi lelkész urak, kik szinte a n.-igmándi ref. paplaknak börtönül szolgáló szobájába, — hol az előző napon szenvedett barbár kínzás következtében négy fogolytárs aléltan feküdt — bezárattak, nem is sejtve a borzasztó véget, mely reájuk alig pár óra múlva elkövetkezett. A mint Szikszay és Mansbart lelkészek megérkeztek, azonnal haditörvényszék ült össze a lelkészi lak hátulsó szobájában. Egymásután bevezettettek a foglyok, a kikérdezés csak formalitásból történt, mert egyikéegyiké alig tartott 10—15 percig, az itélet azonnal meghozatott, s mindkettő golyó általi halálra Ítéltetett. Az engedett rövid időt arra használták, hogy t. Mansbart kath. lelkész ur a helybeli plebánus urnák meggyónt, s rövid végrendeletét készítette, t. Szikszay ur pedig nőjének irt levelet, de levelének könynyel áztatott betűi fel sem száradtak, midőn ő és társa már holtan feküdtek az igmándi lelkész- kert végén levő árok-part mellett. — Vájjon az oly nagy keletnek örvendő n.-igmándi gyógyerejü keserűvíz forrása, — mely e szomorú esemény óta keletkezett — nem ez ártatlan nemzeti vértanuk szétroncsolt szivének hamvaiból fakadt-e fel.!? Ajelenben is n.-igmándi r. kath. lelkész és esperes, főt. Mester István urnák többször ismételt kérelme zés után sikerült engedélyt nyerhetni a szerencsétlenek eltemetésére minden vallásos szertartás nélkül; s ő mind kettőt a róm. kath. temetőben külön sírba temetteté. Pár év múlva t. Mansbart lelkész ur sírját a kegyelet egy kőkereszttel jelölte meg, s Szikszay uré mind ez ideig jel nélkül állott. Ez évi april 28-án a testvéri szeretet ezt is felékesité diszes márvány- pyramissal, melynek négyszöget képező alsó részén következő irat olvasható : „Tisztelendő Szikszay János csákberényi ref. lel*kész itt nyugvó hamvainak emlékül emelte nővére Szikszay Zsófia*), másik oldalán: „Haditörvényszékileg golyó általi halálra Ítéltetett, mint az 184%-iki forradalom áldozatainak egyike, megszűnt élni 1849, julius 12-ikén." Mikor ez emlék N.-Igmándra szállíttatott, a szorgos munka dacára is nagyszámú nép sereglett össze, s a kocsit — melyen a síremlék volt — emberek vonták a sírig. A sir megnyittatott, fris gyeppel beborittatott a a derék n.-igmándi polgárok közreműködésével, sőt találkoztak oly részvevők is, kik a távollevő rokonok helyett virágokat ültettek rája. Ott áll most az emlék, — mint tanúsága a testvéri szeretetnek, s jelzője egy jó ember, hü lelkész és gondos családapa hamvai csendes nyughelyének — az útra kisugárzó aranyos betűivel, hirdetvén az általmenőknek, hogy a ki szerettetik: nem feledtetik; ott áll a róm. kath. temetőben egy protestáns lelkész síremléke N.-Igmándon, mint tanújele egy róm. kath. lelkész emberszeretetének, felemel*) Nt. Horváth Mihály lepcsényi ref. lelkész és mezőföhli esperes ur nemesszivü vallásos nője. kedett gondolkozásának, s igaz keresztyéni vallásosságának, ott áll mint el nem némítható intőjel, hogy a hazaszeretet csak az emberi szent jogokat széttiporni törekvő zsarnokság szemei előtt bűn, de a polgári szabadság szent ihletétől áthatott hazafiúi keblek előtt örök kegyelet és tisztelet tárgya. K. L, Jelentés. Asár os pataki reformált főiskola tápintézetébe az 186

9

/7

0

. iskolai évre, a tiszáninneni ref. egyházkerület küldöttsége által e következő ifjak vannak felvéve: I. Alapítványokra. Gróf Palavicini 1000 forintos alapítványra : Fodor Zsigmond. Prinsterer a 1 apitv. Szentpétery Géza. Dr. Szabó János alapitv: Semsei Endre. Bártfai Szabó Károly alapitv. Farkas Barnabás és Szabó Lajos. Kóczán Józsefné, szül. Puky Franciska alapitv.: Mikola Lajos. Ragályi Károlyné, szül. Kubinyi Honoráta alapv.: Osváth Bertalan. Vecsei Oláh Károly alapv.: Lantos János. Bernáth Zsigmond alapv.: Dobai György. Pálóczi Horváth Simon és Mária alapitványaikra. Barcsa András, Budaházi József, Deák Bertalan Ferenczi Ferenc, Gőz Ferenc, Kovács István, Kovácsi Pál, Kovács Pál, Lacza József, Lang Lajos, Lengyel István, Molnár József Rima-Szombatból, Palcso Károly, Rozgonyi János, Szabó Albert, Szeőcs Béla, Szopó József, Tóth Elek, Tóth Lajos, Valyócsik Sándor. II. Ingyenese k. Bittó János, Cséka Károly, Csontos Kálmán, Fekete István, Fodor Bertalan, Fürjész Jenő, Hegyi György, Kájal József, Kerekes József, Kocsis József, Koncz Károly, Kónya András, Kovács József, Körösi István, Kulcsár Ferenc, Kun István, Lakatos Sándor, Márton János, Márton Tivadar, Morvái Ferenc, Oláh Péter, Szabó Pál, Szalai László, Szőke József, Varga Béni. III. Egy évre 20 forintot fizetnek: Abo^i József, Bárdos István, Becske Bálint, Berecz Károly, Deák János, Erdősi József, Gavallér Kálmán, Gerecz Lajos, György Károly, Igaz Dániel, Kádár Kálmán, Kajati Mihály, Iveitész Bertalan, Kis Gábor, Kozma Jenő, Márton Gyula, Menyhért János, Menyhért László, Nagy Károly, Osváth Dániel, Osváth György, Rácz Gyula, Rákosi Jenő, Reho János, Sárkány Lajos, Simon Endre, Szilágyi Kálmán, Szombati Lajos, Tőrös- Ferenc, Új György, Zitás István. IV. Egy évre 40 forintot fizetnek: Apostol István, Arokháti Vilmos, Balla József, Bélák Dániel, Bihari György, Borbély Sándor, Csorna Imre, Csontos Károly, Dezső Gerzson, Dienes István, Fazekas Sándor, Felméri Albert, Fürjész Tamás, Frenczel Bertalan, Gavallér József, Gecsei Bálint, Hézser Sándor, Hubai László, Kádár János, Kerékgyártó Károly, Keresztesi János, Kertész Lajos, Kohuth Ferenc, Kozma Dávid, Kovács István, Kovács Mihály, Lázár Gyula, Lengye Sándor, Lőrinc János, Madarassy Andor, Magyari Ferenc Márta József, Mátyus János, Mészáros Lajos, Mirki József, Mokri Ferenc, Muriga János, Nagy Gábor, Nagy Miklós, Pap Kálmán, Pap László, Pásztor József, Simon Károly, Soltész Tamás, Sárkány Sámuel, Szabó Lajos,