Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-01 / 31. szám

Szikszai Kálmán, Szobonya Dezső, Szobonya Jenő, Szoboszlai Gyula, Szoboszlai Ferenc, Szűcs Sándor, Tariska Géza, Torma Sándor, Toronyai József, Tóth Dániel, Török Lajos Szántó, Túril Sándor, Új József, Újvári Béni. Y. Egy évre 00 forintot fizetnek: Lehóczki Ferenc, Lehóczki- Gyula. VI. Felszolgáló-ingyenesek: Bánóczi András, Csikós István, Csillik Bálás, Cserepes Gerzson, Emmer Gyula, Fodor Károly, Gergely István, Görgei Sándor, Hegedűs József, Hideg József, Hutka József, Imre István, Kántor József, Mészáros Győző, Nóvák Lajos, Novajkai József, Oláh Dániel, Sándor István, Szabó Árpád, Szalai József, Szendrei István, Szentpétery Árpád, Szúnyog-István, P. Török Lajos, Somogyi Mihály, Túri Zsigmond, Yas Mihály. I. Jegyzet. Kik a főiskolai tápintézetbe folyó év szeptember elsőjén fognak esőszőr belépni, azoknak célszerű lesz a városon szállást fogadni, azért, mert a főiskolai épületben a szállások igen szűkek. II. Jegyzet. A tanitó-képezdében következő ifjak fognak a főiskola költségén koszttal elláttatni: Kovács Albert, Nagy József, Höhler András, Tóth Imre, Váradi Pál, Tóth József, Tóth Miklós, Pápai János, Tóth János, Széles Károly, Dóczi Imre, Melko József; Pásztor József, Vigvári András, Janka Péter. — Egy folyamodó nem vétetett fel; több nem folyamodott. Sárospatak, 1869. julius 22. Antalfi János, jogtanár, t;'ipintézeti felügyelő. < « y sifc^la ii% Tiszt. Paczolay József, magyar rétfalvi (Slavonia) reform, lelkész ur nincs többé. Folyó 1869-ik év május 21-én nagyszámú tisztelgők részvéte mellett, kisértük kiszenvedett testét az öröknyugaloni helyére. T. Paczolay József született 1816. sept 29-én Kis-Kovácsiban — Somogymcgyc — papi szüléktől. Iskoláit a csurgói ref. líceumban kezdette, folytatta Pápán, végezte Debrecenben. Bevégezvén tanulói pályáját a bécsi egyetemben, egy évet acacleinián töltött, honnan hazajőve, a papi vizsgát Pápán jó sikerrel letévén, édes atyja néli. T. Paczolay Sándor ur mellé — ki már akkor lioboli lelkész volt — segédlelkészül rendeltetett. Itt káplánságban három évet töltve, mint tehetségdús és kitűnő organuniu egyénről honfiai megemlékezvén, az 1843-dik év tavaszán Kis-Kovácsiban rendes lelkészül elválasztatván, még azon évben házzasságra lépett Yárady Franciska — veresmarti volt lelkész — néh, Yárady Ferencz ur leányával. Szülőföldéről Nemeskébe, innen Újvidékre, végül sok hányattatásai után az 1856-dik évi főgyitlés által Magyar-Rétfal vára rendeltetett, hol 13 éveken keresztül mint kitűnő szónok működött. Özvegye, egyetlen leánya gyászolják a nyiltszivü, becsületes jellemű férfiút. Nyugodjanak békével a lelkiismeretes lelkész, a hü férj, jó atya és őszinte barát porai ! ! Kovács Dálliel, helyettes lelké*/.. Elkésett nekrolog. Sok dolog szenved halasztást s nem ritkán végké.peni elnapoltatást a miatt, mert teljesítése többeknek egyiránt állván kötelességükben, minden egyes azt hiszi, hogy egy másik elvégezi.— Hinnem kell hogy ez történt jelen esetben is, néhai Nt. Dömötör Dienes kistótfalusi lelkész, felső baranyai egyházmegyei tanácsbiró nekrológjának megirásával; mert hogy pályatársai, számos tisztelői és barátai fájdalmas veszteségűknek e lapok hasábjain is -—kifejezést adni s az érdemnek maradandóbb emléket állitaui ne óhajtottak volna: feltennem sem szabad.— Még ápril 13-án síri nyugalmába helyeztük e nevezett, élte 52-ik évében elhunyt tiszt letes férfiú földi maradványait, számos paptársak, tanítók és résztvevők megtisztelő jelenlétében; azolta mindig várta fájdalomtól tépett keblű, érdemekben megőszült agg atyja s a gyászoló özvegy, reménylték a fájó szivii testvérek, hogy lesz valaki, ki a közrész-vételnek nyilvános kifejezést adva, mély fájdalmukat csilapitja; azonban ez mind eddig nem történvén, ha nem is hivatottnak, de mindenesetre kötelesnek érzem magamat a mulasztást, a bdolciogult rövid életrajzával helyre hozni. Dömötör Dienes született 1817 ben Iványiban, Baranya megyében ároni családból, szülői voltak a még életben levő tisztes aggastyán Dömötör Sámuel és néhai Gózon Zsuzsánna. — Tanulmányait Halason kezdte, Kecskeméten folytatta és Debrecenben végezte szülőinek és tanárainak teljes megelégedésével. — Iskoláit végezve 3 évig a veresmarti egyházban közkedvességli academicus rector volt. — 1842 ben pappá szenteltetvén Biiclösfán és Harasztiban káplánkodott, majd a márfai egyház hiván papjának, 9 évig ott működött. Innen Kistótfaluba ment, hol pályáját be is végezte. — Már régebben érte azon megtiszteltetés, hogy a felső baranyai egyházmegye tanácsbirói közé meg választatott, de akkor a bizalmat megköszönve, e hivatalról lemondott, mintegy két éve; hogy az ismételve ráirányult közbizalomnak engedve, tanácsbirói székét elfoglalta; — fájdalom, hogy a halál — a közügyek kárára — munkás életét oly korán eloltotta. A mult év decemb. havában nagyreményű, költői tehetségű jogász fiát elveszítvén, atyai mély fájdalma kórágyra fektette az erős férfiút s folytonosan betegeskedve f. évi april 11-én jobblétre szenderült. — Gyászolják: özvegye, egy neveletlen leánykája, agg atyja s három testvére. A boldogult mint ember munkás, iparkodó, jószívű volt; szerető férj és családapa; mint lelkész hivatalának megfelelő. Atyja 50 éves papságának jubileumi innepélyén mondott — nyomtatásban is megjelent — beszéde mélyreható elmeélről, gyöiyörü irályról, szónoki és költői tehetségről tanúskodik; — a tanácsbirói széken pártatlanul igazságos, ugy hogy még pártellenesei is mondták halála hirére: „bizony igaz ember volt ez!" Nyugodjanak porai békével! . . . Közli: Kálmán Béla, haraszti ref, s.lelkész.