Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

muhamedán vagy pogány ember) mint keresztatya a szent keresztségnél közreműködjék ?" — alkalmat nyújtott e lapot arra használni fel, mi — szerintem — annak legmegfelelőbb rendeltetése, hogy abban a lelkészi hivatal gyakorlati ügyvezetésére vonatkozó tárgyak megvitattassanak. Ugyhiszem, nem lesz szükséges itt a keresztség fogalmát, feladatát és hatását részletesen körülirni, miután ezekről symbolicus könyveink elegendő bőven éa részletesen értesitenek. Mindamellett tájékozásunkra nem lesz fölösleges visszaemlékeznünk Máté XXVIII., 19-ben foglalt igékre, melyekben Urunk Üdvezitőnk tanítványaitól távozása előtt azoknak meghagyta, hogy kimenvén az egész világra, prédikálják az evangyéliomot, és ők ezen meghagyásának megfelelvén, mindazokat, kik Krisztust vallani kivánták, a keresztyén közösségre felfogadták. E szerint a keresztség önálló, *) az Urunk által mennybemenetele előtt alapitott intézmény, mely által minden népeknek az Isten országába való belépés módját kijelölte. Hogy már a feltett kérdéshez tüzetesebben szólhassunk, mindenek előtt azt látszik szükségesnek meghatározni, mi a keresztségi functio mellett a keresztszülök feladata és rendeltetése ? — A keresztyén egyház régiségbúvárait sokat foglalkoztatta e kérdés : mikor jött először létre azon intézkedés, hogy keresztszülők (sponsores, fidejussores, susceptores, patrini, matrinae, patres et matres spirituales etc.) részt vogyenok a keresztség sacramentomának kiszolgáltatásában ? Legelső nyomát azok említésének találjuk a 2 ik század vége felé Tertulliánnál (de baptismo e. 18.), mint a kiről tudva van, hogy a gyermekkeresztelést elvetette, és az idézett helyen is a gyermekkeresztelés alkalmából történik szó a keresztszülőkről. Minthogy t. i. kiskorú gyermekek még nem vallhatják magok hitöket, és még nem nyilatkozhatnak a keresztséggel összekötött kötelmek átvételéről, már magára a keresztség cselekményére, valamint a keresztelt gyermek későbbi életére nézve, az egyház irányában, liturgic.ua képviselet látszott szükségesnek. Nagyon messzire elvezetne, ha részletesen akarnók előadni, hogy az egyház fejlődésével, mikép részleteztettek mindig jobban a keresztszülők kötelességei. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon valószínű és elfogadhatónak látszik, a keresztszülök keletkezését a gyermekkereszteléssel összefüggésbe hozni. Mert mi lehetett természetesebb, mint oly keresztelendők számára, kik csecsemő koruknál fogva még nem nyilatkozhattak, képviselőket választani'? De hogy a gyermekkeresztelésből magából még ki nem magyarázható a keresztszülők intézményének keletkezése, abból látszik, hogy felnőtt keresztelendőknél is fordulnak elő keresztatyák s keresztanyák. Ugylátszik, ez onnan lehetett, hogy a clerus nem volt képes mind azokat, kik mint felnőttek (zsidók, pogányok) a keresztségre jelentkeztek, szemügygyei kisérni és igy nem is volt képes azoknak keresztyén érzelmét és Krisztus tana szerinti életét ellenőrizni. Szükségesnek látszott tehát, köz1 *) Tehát nem a keresztelő János keresztelésétől függő. P. Gy. bizodalommal biró személyeket mint tanukat a sz. keresztségnél közreműködésre felhívni. A prot. egyházszerkezetek, névszcrint az ausztriai 1751-ből, nagyobbára ugy fogják fel a keresztszülők állását, hogy azok 1. a véghezvitt keresztelésnek tanúi legyenek; 2. a szülők mellett imával ajánlják Krisztusnak a gyermeket a keresztelésben, annak nevében a keresztyén hitet vallják, minden bűnről lemondjanak és a gyermekért kezeskedjenek, hogy a magára vállalt keresztségi kötelességeket teljesitni fogja is. 3. mint lelki szülők a kereszteltet egész éltölc folyamán által keresztségi fogadásukra emlékeztessék és különösen a szülők halála esetére azoknak keresztyén neveltetésére gondot viseljenek. Ha ehez vonunk még más egyházszerkezeteket is : azok még azt is szokták hozzákötni, hogy keresztszülőidül csak kegyes, istenfélő és hivő emberek kéressenek fel; könnyelmű, istentelen emberek, a vallásnak és uri sz. vacsorának megvetöi pedig a keresztszülő tisztétől visszautasitassanak. Gyermekek, mint keresztszülők csak akkor fogadtassanak el, ha a ker. vallás (catechismus) főrészeiben alaposan kioktattattak, és már éltek az uri sz. vacsorával. Vannak még ezeken kivül sok mellékes intézkedések, a melyeknek egyenkinti elősorolása e helyen fölöslegesnek látszik; mégis valamennyinek értelme oda megy ki, hogy a fentebb emlitettekrőli kezességet csak olyanok vállalhatják el, a kik a keresztyén egyház körén belül állva, Krisztus urunk tanát vallják és éle töket is a szerint intézik. Ha már most az elmondottakat összevetjük a „P. Napló" tudósításával, mely szerint azon eljárás, hogy az uj-verbászi evang. egyház kebelében zsidó mint keresztatya megjelent az evang. ker. templomban „mint a türelmesség követésre méltó példáját" magasztalja; azt kell feltennünk, hogy sem a keresztelő lelkésznek, sem azon zsidó keresztatyának (a mi contradictio in adjecto) *) sem végre a Pesti Naplónak nem volt tiszta fogalma a keresztség felöl, és igy egyikök sem tudta, mit cselekszik. E mellett nem mulaszthatom el, egy más kérdést tenni lelkésztársaimhoz, melyre saját gyülekezetem körében talált visszás szokás ösztönöz, mely szerint t. i. a keresztség kiszolgáltatása alkalmával csak n ő s z e m é-1 y e k jelennek meg a templomban. Vájjon helyes-e — mikor soha férfi a keresztszülői fogadástételnél meg nem jelen, férfiak nevét *) Alulirtnak volt egy esete, a hol egy izben vasárnap reggeli 2—3 óra közt felköltetvén keresztelés végett egy haldokló csecsemőhöz hivatott. A mikor az illető keresztyén család tőszomszédságában, zsidó nő a beteg gyermek körül segédkezett, és a gyermekágyas asszonyon kivül senki sem volt a szobában, mint épen az emiitett zsidó asszouy, és alulirt a gyermeket, mig a zsidó nő azt a keresztvíz felett tartotta, megkeresztelte. Mind a mellett azon keresztyén párt vette fel az anyakönyvbe keresztszülőkül, a mely azon szülők többi gyermekeinél is keresztszülői tisztet viselt. Egyébiránt távozván a hely sziliéről, még a paplakot sem érvén el, ugyanazon zsidő nő sietett utána, a sietősen keresztelt gyermek megholtát jelenteni •, azonban itt a szükség—1

ugy látszik— mintha kimenthetné az eljárást. P. Gy.