Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

mentül tisztább megismerkedésére, s ebből folyói a g az egyedül helyes istenitisztelet: az erényes életben leendő gyarapodásra vannak irányozva. Hogy midőn ez istenitisztelet az egyház tagjainak legnagyobb száma által mind inkább elhanyagolva kezd lenni: akkor azon egyháztagokban maga a vallásos érzelem is vagy merőben hiányzik, vagy legalább balitéletek által tartatik foglyul, hogy létezését küljelekben ki ne mutathassa. Én azért a vallás iránti közöny, s különösen a nyilvános istenitiszteletek egyházunk tagjai nagy részénél tapasztalt elhanyagolásából, az előzmények folytán, ugyhiszem jogosan következtetek magának a vallásos érzelemnek hiányára. Es ha ezen ugy az egyének valódi boldogsága, mint a családok jólléte s a társadalom fölvirágzásának útjában álló veszélyes kórt fölismertük, mielőtt alapos gyógyítását megkisérlenők, ugyhiszem szükséges a kór okait felkeresnünk és megismernünk. , Mik lehetnek tehát korunkban a mind általánosabbá válni kezdő vallásos közöny — s evvel kapcsolatban közistenitisztelet elhanyagolás okai, különösen székely népünk, s itt is kiválóan egyházunk tagjai között ? 1. Egyik főbb okul hozatik föl gyakran magok az istenitiszteletet elhanyagolok által az, hogy : nem érkeznek. A megterhesült életfentari ás körüli foglalkozások nem engednek időt a templomgyakorlásra. Ha ezen okot, magok az illetők nem említenék, mi bizonynyal érintetlen hagytuk volna. Mert tudjuk ez ál-ok, költött kibúvó lyuk. Eltekintve ugyanis attól, hogy mi nem farizeusi, hanem Krisztusi szempontból tekintjük az űrnapok megünneplését. Mennyiben a tetemes kár nélkül el nem mulasztható dolgot nem kárhoztatjuk, főleg a nyári szorgosabb munka időn és foglalkozások körül. Ha vizsgáljuk azok életfolyamát, kik eme mentséggel élni szoktak, ugy találjuk, hogy ők, kik egy űrnapot el nem töltenek robotos munka nélkül, a munkára rendelt napok közül többet töltenek el tivornyával korcsmákon, vadászat-halászat s más haszontalan foglalkozásokkal, azon kívül ! Világos tehát, hogy ezen felhozott ok, csak ürügy. Alaposabb ok. 2. A mi egyházi szerkesztünkből folyó viszony az egyháziak, és egyház tagjai között, kiválóan a fizetési e nézve. Már maga gyakorlatban lévő kepézési rendszerünk, anyagi tekintetben a legnagyobb aránytalanságon alapszik, menynyiben a csekély birtokú s többnyire terhes családu egyháztagok is oly mérvben folynak be a fizetésbe, és egyházi közteher viselésbe, mint a tetemesen nagyobb birtokuak. *) Igaz, hogy ez a jogok egyenlősége elvén alapszik. De a ki korunknak anyagiság felé nehezülő irányzatát ismeri, az igen is tapasztalhatta, miszerint az egyháztagok legnagyobb része eme jogegyenlőséget nem méltányolja annyira, hogy ez részére az anyagi terhet egyensúlyozná! Ehez járul a fizetésnek közvetlenül minden egyes *) Háromszéken az egyetlen irott kepetörvény a ,,Mitrovvszky generál" rendelete mely azt rendeli, hogy a kinek terem 12 kalangya •gabonája, az fgész kepét tartozik fizetni, és igy épen annyit, mint a kinek terem 100- 200 kalangyája ! - Ca. G. egyháztag 'által az egyháziak kezébe szolgáltatása. Mi a napjainkban annyi különnemü adókkal terhelt nép előtt, az egyház szolgáit is ugy tünteti fel, mint egyik fajtáját az adó fölhajtóknak. S a dolog természetéből folyólag, az élhetési teher nagyságával fokozódó elhidegülést szül a vallás szolgái, s átvitelesen maga a vallás lényege iránt a nép sziyében. E téren sokat lehetne mondani. De értekező ugy hiszi, miszerint itt a tisztelt értelcezleti gyűlés minden tagja bővenelég keserű tapasztalással bir arra, hogy hosszabb indokolás nélkül csak rá mutatni kell az okra, s azonnal mindenki teljesen ismeri azt! 3. Egy fő és lényeges okát találjuk, komoly vizsgálódás után a népünk között létező vallás iránti közönynek : a letűnt székely katonai rendszerben, s különösen annak utóbbi időkben virágzott nevelőintézeteiben. Hogy minő irányt, minő életelveket, s különösen minő erkölcs-vallásos érzelmeket csepegtettek azon, fájdalom ! még ma is hírhedett „Normádban megszüntetni nem sikerült tanintézetek a fiatal nemzedék keblébe, azt minden észlelni kívánó láthatja a mostan közép és hajlott korú, azon intézetekben tanult, nemzedék élet és gondolkozás módjából! — És ezen kort fokozta: 4. A mi általunk át-élt forradalom, s azt követett egyik a másiknál rombolóbb hatású kormányrendszerek művészi ügyességei kezelt demoralizáló gazdálkozása. Valóban, tisztelt értekezleti közgyűlés! a ki higgadt megfontolással észleli a közel mult időket népünk élete fölött, a ki elgondolja a napokat, midőn mind az a mi szent, mind az a mi iránt a kebel nemesebb mozzanata megszokta volt kegyelettel ragaszkodni: a szent vallás tárgyai, az igazságban- a jogban az erénybeni hit épen ott, hol a jogigazság és erény védkarja kellett volna, hogy tartsa a nép elete fölött a mérleget, épen a kormányzat magasabb körében állitatott mind az pelengérre, és tiportatott gunykacaj között sárba: akkor ismerve a kétkedni és elcsüggedni oly igen hajlandó emberi sziv gyenge voltát, inkább azon kell bámulnunk, hogy népünkben, ugy a mint van, létezik a magasabb jók iránti kegyeletnek legalább egy halvány szikrája, s teljességgel nem bámulunk azon, hogy oly nagy a vallás iránti közöny s isteni tiszteletbeli hanyagság. Es itt fájdalmas szivvél bár; de az igazság iránti tisztelet parancsából kényszerül bevallani értekező, miszerint; régen óhajtva várt, s lelkünk legmagasabb örömével üdvözölt nemzeti kormányunk sem tette mind azt meg, mit az erkölcs-vallás terén előtte legázolt mező felüditésé. e tennie kell vala ! (Vége köv.) V á l íí s z t. Moczkovcsák H. Károly a ,.Prot. Egyh. és Isk. Lap" 4-ik számában lelkésztársaihoz intézett kérdésére. Nagyon örvendek, hogy t. Moczkovcsák H. K. ur azon kérdé?e által: ^megengedheti-e a keresztyén, illetőleg* az evang. lelkész, hogy n e m keresztyén (tehát zsidó,