Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-26 / 52. szám

tatni, tehát jobbal cserélni fel. Ily szempontból Ítélve meg az 1868-ki törvénycikkeket, azok sem esnek a legjobbak közé; mert ime egy év alatt már szükségesnek bizonyult be azok megváltoztatása. Örömmel ismerem el ugyan, hogy a szóban levő törvénycikkek nagy haladást mutatnak, s a hit és lelkiismeret szabadságát nagyban elősegitették, de mint a mennyei látnoknak a thiatirabeli gyülekezet ellen, még egy kevés panaszunk azok ellen is lehet. Ami legelőbb is a vegyes házassági válópereké ről szóló törvénycikket illeti, cz az igaz, hogy a protestánsok részére a katholikusokkal szemben nagj kedvezményt nyújt, a mennyiben a protestáns fél felperessége esetében, a katholikus szék által külön vetett felek közül a protestáns fél a maga bírósága előtt teljes el választatását eszközölheti; úgyszintén a katholikus fél felperessége esetében is a protestáns fél a maga illetékes bíróságától teljes elválasztatását remélheti; ám lássa azután a katholikus fél, hogy mit csinál az ő illetékes bírósága Ítéletével; de mi tevős legyen a protestáns fél, ha a katholikus fél nem akar felperességet venni magára, vagy a katholikus szék a protestáns felperes részére, a katholikus fél hithez ragaszkodása esetében a különvetést sem teszi meg? Ezeken ugy látszik egyéb nem segíthet, mint a szent székek megszüntetése, s a válópereknek világi törvényszékek elébe való vitele. A XLVIII-dik t. cikk 2. §-a az erdélyi két evangelikus egyház híveire és az unitáriusokra nézve meghagyta az eddig is fennálló egyházi törvényszékeket; de miután a nevezett egyházakban az alperes bírósága eddig vallás különbség nélkül mindkét félre nézve végleges ítéletet hozott, a nevezett t. cikk 1. §-a értelmében pedig ezeknek is más vallású felperes felett nem lehet Ítéletet mondani, hanem a pert hivatalból át kell tenni a felperes bíróságához: nincs-e még megnehezítve és költségesebbé téve az elválasztás, mint volt ezelőtt ? sőt nem jöhet-e be itt is azaz eset, hogy az egyik protestáns bíróság a maga felét véglegesen elválasztja, a másik nem s lesz aztán egy sereg ligázott házasfél, ami bizony az erkölcsiséget nem igen mozdítja elő. Végre is, hogy egy perben két fórum Ítéljen, kissé visszás dolog s ha egyik protestáns bíróság nem nyngszik belé a másik protestáns bíróság ítéletébe: akkor ezen sem lehet egyéb által segíteni, mint a világi törvényszékek általános behozatala által. Lássuk a törvényesen bevett keresztyén vallás felekezetek viszonosságáról szóló LlII-dik t. cikket. Ebben az áttérést szabályozó pontok elég szabadelvűek lennének, ha a kétszeri jelentés helyett egyszeri jelentéssel beérnők ; mert olyan emberekről akik egyik vallásról a másikra át akarnak lépni, fel kell tenni, hogy meggondolták, mit cselekesznek, s nem szorulnak a pap érveléseire, a mik a köztudat szerint néha, a hogy vesszük, vagy nagyon lelkiismeretesek vagy nagyon lelkiismeretlenek szoktak lenni. A jelentésről szóló bizonyítvány s a bekebeleztetésről szóló átirás, a mennyiben szükségképen minden embernek egyik vagy másik vallásfelekezethez kell tartoznia , alig nélkülözhető, s nem is oly terhes, hogy miatta az áttérések a legszabadabban meg ne történhessenek. A jelentés szükséges azért is, mert az illető csak ekkor oldoztathatik fel egyházának tartozó kötelességei teljesítése alól; az átírásnak pedig, ha egyéb haszna nincs is, mint statistikai adat mindenik vallás felekezetnek némi tájékozásul szolgálhat. Ennek azonban eleget lehet tenni egyszeri jelentéssel és egy bizonyítvány nyal is; miért a kétszeri jelentést szabályozó 3. és 4. §§-ok ? A mi a vegyes házasságok megkötését illető pontokat illeti, a kihirdetéseket szabályozó 10. §. ellen semmi kifogásom; de a 11-dik §.-nak eme szavai :vegyesházasságokbármelyik félpapjaelőttérvényesenköthet ő k — nézetem szerint oly tért nyitnak a viszonosság elvének, amelyre lépni nem mindenkinek van kedve, s a ki rálépett, annak sem szerez irigylésre méltó babérokat. Hajói emlékszem, midőn a vallásügyi törvények az evangélikusok conventjében megvitattattak, id. gr. Teleki Domokos abban a véleményben volt, hogy a házasságok megkötésénél hozassék be az erdélyi protestánsok között fennálló gyakorlat, hol az „u b i s p o n s a, i b i c o p u 1 a" szerint, a menyasszony papja végzi a házastársak esketését, a mint hogy a lovagiasság elvénél fogva illőbb is, hogy a menyasszony a maga papja előtt tegyen házassági hitet. Az indítvány elvettetett a szabadelvüség ürügye alatt, s hihetőleg a törvényhozásnál is, legalább külsőleg, a szabadelvüség játszotta szerepét, midőn a fenebbi t. c. megalkottatott; de én azt a gyanút táplálom magamban, hogy erre inkább a katholikusok iránti kedvezés folyt be. Ugyanis, ha a törvény akár az egyik, akár a másik fél papjának adta volna az 103*