Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

nem fogja engedni a maga körében a zsinat semmi olyan határozatát végre hajtatni, mely az ő törvényeivel ellenkezik. A spanyol cortesgyülésben december 7-én tett nyilatkozatról a következő jelentést hozták a lapok : „Az államminiszter kijelenté, hogy különböző nemzetek attól félnek, hogy ultramontán eszmék vezethetnék a zsinat határozatait; ő azt hiszi, hogy a f u 1 d a i püspökök, s Dupanloup magatartása a gallicanismus újra születését látszanak jelölni; mig az ultramontanok a római egyházat a modern polgárisodástól el akarják választani. Továbbá kijelenté, hogy ha, a zsinat oly határozatokat hozna, melyek az 1869-ik spanyol alkotmány elveivel ellenkeznének, a kormány azok ellen egész erejéből harcolni fogna. A kormány ezen szellemben táviratozott Rómába, mivel erősen el van tökélve, minden spanyolt, osztálykülönbség nélkül az alkotmány tiszteletére szorítni." Még nagyobb horderővel bir előttünk a francia kormány nyilatkozata. A sárga könyv, mely a diploma tiai okmányokat foglalja magában, f. hó 10-én osztatott szét a senatorok közt, s a francia kormány álláspontját a zsinattal szemben következőleg jellemzi: „A kormányok midőn elismerik, hogy illetéktelenek a vallásos tan és tanítás minden ügyében, jogkép követelhetik azt, hogy beleelegyedjenek minden oly kiváltságokra vonatkozó vitákba, melyeket sértetlenül fentartani kötelességök. De ő felsége kormánya most e jog használatában komoly nehézségeket látna. Közbeelegyedéséneü az lehetne eredménye, hogy fájdalmas vitákba bonyolodnék, a nélkül, hogy bizonyos lehetne a felől, hogy nézeteit érvényre juttathatja, és oly összeütközéseknek tenné őt ki, melyeket legtöbbnyire nem kerülhet ki a nélkül, hogy a legnagyobb felelősséget ne vonja magára. Törvényeink e tekintetben nekünk teljes biztosítékul szolgálnak. Azok a polgári hatalomnak biztosítják azon jogot, melylyel már a régibb időkben is birt: hogy t. i. mindannak ellenszegülhessen, mik nemzeti szabadságainkkal ellenkeznének. Mi tehát teljes joggal fogunk bírni, hogy szükségesetén visszautasítsuk a közelebbi zsinat határozatai közül azokat, melyek Franciaország közjogával ellentétben állanak. De ugy hisszük, hogy ez eshetőségnek nem vagyunk kitéve: mi bízunk azon emelkedett nézetekben, melyek e gyűlésben érvényre jutandnak, mert épen ugy a szentszék bölcseségére, mint a püspökök felvilágosodottságára számithatunk. Azonban ez nem azt teszi, hogy mi egyátalában nem érezzük magunkat érdekelteknek azon munkában, melyre a szentatya hivá egybe a catholika egyház főpapjait. Egy ily természetű gyűlés fontossága azon válságok közepette, melyekben az újkori társadalmak vannak, nem vonható kétségbe, és mindaz iránt, ami a katholikus világ sorsát illeti, nem fogunk figyelmetlenek vagy közönyösek lenni. A császár kormánya tehát nem mond le arról, hogy befolyását használja. Arra fogja azt használni, hogy mindenkinek ajánlja a békülékenység eszméit, melyek győzelme csak a társadalmi rend erősbitésére és a lelkiismeretek békéjére folyna be. De azt a mérséklő befolyást csak rendes képviselőink által akarjuk gyakorolni a nélkül, hogy a zsinatra speciális követet küldenénk, a kinek jelenléte lekötné cselekvésünk szabadságát, amelyet pedig egészen fenn akarunk tartani." Ezen kivül a császár nov. 29-én, a törvényhozó gyíilés megnyitása alkalmával azt mondá: „A katholicismus püspökeinek római gyűlésétől csak bölcs és meggondolt munkát lehet várni." Alig lehet a császárról feltenni oly naivitást, hogy szavait ugy érthessük, amint mondva vannak. A syllabus eléggé elárulja a pápa szándékát, s mindenki tudja, hogy a zsinat összehívásával a pápa nem egyebet célzott, mint hogy ezen nyilatkozat több pontjait a pöspökök általis sanctionáltassa : scsak afranciáklángeszü császárja nem ismerné arómai uralkodó párt nézetét és terveit ? Ezt nem lehet képzelni. Fel kell tehát tennünk, — a sárga könyv idézett pontja csak azon feltevésre jogosít, hogy a császár tanács képen mondta szavait. És azon férfi, aki kétszer mentette meg a pápaságot, 1849-ben a római köztársaság leverése által, és 1866-ban Mentanánál, hol a Chassepott-puskák az ismeretes csudát mivelték, kinek akaratja ellen a pápa egy hétig sem tudná trónját fenn tartani, ki népének vérét ontotta a pápáért, ki nélkül ma Rómában sem pápa, sem concilium nem volna, és aki bármikor megteheti, hogy többé soha se legyen: az teljesen jogosítva is érezheti magát arra, hogy a pápának tanácsot adjon. III. Napoleon szavai magas trónjáról urbi etorbi hangzanak, mint jó tanács a zsinatra összegyűlt püspököknek, hogy 1 e g y enek bölcsek és meggondolok. Meg fogják-e Rómában hallgatni ? Bizonyára méltó volna, hogy meghallgassák. Vagy talán ugy fognak gondolkozni, hogy nagyobb szüksége van a császárnak a hatvanezernyi francia kath. papra, mint a pápának a francia légiókra ? Az eddigi jelek az utóbbit teszik valószínűbbé. Végül, van szerencsénk szolgálhatni a zsinatot megnyitó pápai allocutióval, mely december -8-án tartatott: „Tisztelendő testvérek! Fölöttébb örvendük, hogy miért összes imáinkban könyörögtünk, isten különös kegyelméből megnyithatjuk ezen általunk kihirdetett egyetemes zsinatot. Azért örvendez a mi szivünk az úrban és nagy vigasztalásunkra szolgál, hogy ezen jelentőségteljes, a b. szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szentelt napon ismét nagyobb számban láthatunk, mint bármikor, a ker. vallás ezen erősségében titeket, kik arra vagytok hivatva, hogy támogassatok bennünket apostoli gondoskodásunkban. Ti azonban, tisztelendő testvérek, kik Krisztus nevében gyülekeztetek össze, azért vagytok itten, hogy bizonyságot tegyetek velünk együtt isten igéjéről, isten útjára vezessetek minden embereket az igazságban s az áltudomány ellenvetései fölött a szt. lélek vezetése alatt velünk együtt Ítéljetek.