Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

Mert, ha valaha, ugy különösen a jelen korban, midőn a lakói által megmérgezett föld valóban hervadttá lön, az isten dicsősége és nyájának üdve iránti buzgalom követeli tőlünk, hogy vegyük körül Siont, hirdessük az üdv igéit tornyairól és helyezzük sziveinket annak védelmére. Látjátok ugyanis, tisztelendő testvérek, mily vakmerőséggel rohanta meg és ostromolja még mindig az emberi nem ellensége isten házát, melyet szentség illet meg. Az ő izgatására garázdálkodik mindenfelé amaz összeesküvés, mely az egyesülés által megerősödve, gazdag, eszközök és intézetek fölött rendelkezve, s a gonoszság takarójául a szabadságot használva, nem szűnik meg a legelkeseredettebb, mindennemű gonosztettekkel elárasztott harcot folytatni Krisztus szentegyháza ellen. Ismeritek ezen harc módját, hatalmát, fegyvereit és terveit. Folyvást szemeitek előtt lebeg, mennyire megzavartatott és összebonyolittatott azon egészséges tan, melyre minden emberi dolognak támaszkodni kell, mily siralmasan elferdittetett minden jog; látjátok az arcátlan hazudozás és csábitás mindennemű cselfogásait, melyek által a jogosság, tisztelet és tekintély üdvös kötelékei szétszakgatva, a leggonoszabb szenvedélyek lángragyulasztatnak s a keresztyén hit teljesen kiirtatik az emberek szivéből elannyira, hogy korunkban Krisztus egyházának bizonyos megsemmisülésétől kellene tartanunk, ha az emberek cselszövényei és erőfeszitései által valaha kiirtathatnék. „És ez hatalmasabb, mint az egyház — mondja aranyszájú sz. János — az egyház erősebb, mint maga az ég. Az égés földelmulnak, az én szavaim el nem múlnak. Mely szavak ? Te Péter vagy, és e kőszálra épitem egyházamat, s a pokol kapui nem fognak rajta erőt venni." Ámbár az erősség urának városa, a mi istenünk városa megingathatlan alapra van épitve, minthogy azonban a bajok oly hosszú sorozatát s annyi lélek elvesztét látjuk és siratjuk, miknek eltávolitására éltünket is készek lennénk feláldozni mi, kik az örök főpásztor helytartójavagyunk a földön és első sorban köteleztetünk buzogni isten házaért, szükségesnek tartottuk megragadni azon eszközöket, melyek legalkalmasabbaknak és legcélszerűbbeknek látszhatnak az egyház annyi temérdek bajának kiirtására. Gyakran megszívlelvén Izsaiás próféta amaz intését: „Tanácskozzál, hivj össze gyülekezetet",és megfontolván, hogy a keresztyénségre nézve legsúlyosabb időkben elődeink ütvös eredménynyel folyamodtak ily segédeszközhöz, hosszú imák után, s miután kikértük ez ügyben tisztelendő testvéreink, a római sz. egyház bibornokainak tanácsát, valamint számos püspök véleményét, jónak láttunk összehívni titeket, tisztelendő testvérek, kik a föld sava, az Ur nyájának őrei és pásztorai vagytok, sz. Péter ezen székéhez s elődeink innepélyes szertartásaival, valamint az isteni jóság védelme alatt, mely eltávolította az ezen anynyira fontos fontos ügy elé gördülő akadályokat, megnyitni a szent gyülekezetet. De oly sokfélék és túláradók a szeretet érzelmei, melyek bennünket jelenleg eltöltenek, hogy nem zárhatjuk azokat keblünkbe. Mert ugy ttinik fel előttünk mintha bennetek a kath. nép egész családját a mi legkedvesebb fiainkat látnók itt összegyülekezve; a szeretet ama számos zálogaira, a lángoló szivek ama számos müveire gondolunk, melyekkel ők a ti ösztönzéstekre, a ti vezetéstek és példátok mellett, hűségöket, szeretetüket és hódolatukat ezen apostoli szék iránt csodálatos módon kimutatták, s ezen gondolat által ösztönözve nem tehetjük, hogy nagy tekintetű gyülekezetünkön valamenyiök iránt ünnepélyesen és nyilvánosan ki ne fejezzük hálaérzelineinket, szivünk mélyéből kérve istent, hogy hitök, bizonyítéka drágábbnak találtassák az aranynál, dicséretül, dicsőségül és tiszteletül Jézus Krisztus kinyilatkoztatásában. Gondolunk továbbá annyi ember nyomorult helyzetére is, kik az igazság s következéskép a valódi boldogság útjáról, mint megcsalatottak letérve, tévelyegnek, sóhajtunk ezek üdvösségének is segítségére lenni, -megemlékezve isteni üdvözítőnkről és mesterünkről, Jézusról, ki azért jött, hogy felkeresse és üdvözítse azt, ami elveszett. Szemeinket továbbá az apostol-fajedelem ezen diadaljelére, ezen dicső városra irányozzuk, mely isten kegyelméből nem adatott zsákmányul a pogányoknak, ezen szeretett római népre, melynek állhatatos szeretete, hűsége és ragaszkodása környez bennünket ; s késztetve érezzük magunkat magasztalni az ur jóságát, ki a reményt isteni segélye iránt bennünk mind inkább és inkább erősiti és megszilárdítja. Különösen pedig átölelünk lélekben titeket, tisztelendő testvérek, s elismerjük, hogy jelenleg nagy részben a ti gondoskodástoktól, buzgalmatoktól és egyetértésiektől függ isten dicsőségének előmozdítása, elismerjük azon lángoló buzgalmat, mely titeket kötelességtek teljesítésére ide vezérelt s nevezetesen valamennyitek dicső és legbensőbb ragaszkodását hozzánk és ezen apostoli székhez, mely ragaszkodástok valamint mindenkor legnagyobb keserűségeink közepett, ugy különösen most kedvesebb előttünk és hasznosabb az egyházra nézve, mint bármi más, s felettébb örvendünk az úrban, hogy akép hangolvák sziveitek, miszerint mi azon szilárd és biztos reményre érezzük magunkat ösztönöztetve hogy ezen zsinati összegyülekezetteknek a legfontosabb és legáldásosabb gyümölcsei lesznek. Valamint még nem létezett talán dühösebb és általánosabb harc Krisztus országa ellen, ugy nem volt még idő, melyben nyilvánulóbb lett volna az ur papjainak ragaszkodása nyájok legfőbb pásztorában, miből csudálatos erő árad szét az egyházra. Ezen egyetértés az isteni gondviselés különös ajándéka s a ti kittinő erényetek által folyvást oly hathatósan jutott napfényre, hogy örvendetes látványnyá lön a világ, az angyalok és emberek előtt s reméljük, napról-napra inkább azzá leszen. Fel tehát tiszteletreméltó testvérek, erősödjetek meg az úrban és a szentháromság nevében, megszentelve az igazság, által felövedzvén magatokat a világosság fegyverével mutassátok meg az utat, az igazságot és életet, a mi után az annyi gondtól nyugtalanított emberi nem sovárog, törekedjetek Velünk arra, hogy az államoknak a béke, a barbaroknak a törvény, a kolostoroknak a nyugalom, az egyháznak a rend, a papságnak a fegyelem, az istennek pedig neki tetsző nép visszaadassék. Az isten az egekben van, ő velünk marad tanácskozásainkban és cselekedeteinkben, inaga választott bennünket szolgáivá s irgalmassága ily kitűnő müvében segítőül, e hivatást tehát ugy kell betöltenünk, hogy ez idő alatt csak neki szenteljük lelkünket, szivünket és erőnket. Azonban gyengeségünk tudatában s nem bizva erőnkben, bizodalommal emeljük szemeinket ég felé, s imádkozunk hozzád, óh isteni szellem, hozzád, ki az igazi világosság és isteni bölcseség forrása vagy, világosítsd meg isteni kegyelmeddel szivünket, hogy belássuk mi iogos, üdvös és mi a legjobb, kormányozd, hevítsd és vezéreld sziveinket, hogy e zsinat tevékenysége illően megkezdetvén, termékenyen folytattassék és üdvösen befejeztessék. Te pedig, a szép szeretet, elismerés és szent félelem anyja, az egyház előharcosa és királynéja, végy bennünket, tanácskozásainkat és munkánkat hü anyai párt-